Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-145

145. országos ölés deezember 4- 1882. •ÍJ A másik ügy szintén olyan, a mely diplomatiai bajainkban gyökerezik és a melyben analóg esetek már gyakorta előfordultak, de önmagában ismét ecelatans eset, mely nekem tudomásomra jutott és a mely azt bizonyítja, hogy mennyi sok teendő volna még az osztrák-magyar diplomatiai testületnél arra nézve, hogy Magyarország már elvégre az őt törvénye értelmében megillető állami jogok használatába iktattassék. Tudjuk ugyanis, hogy úgy a követségeknél, mint a eonsulatusoknál a követségi palotákon és a consulok hivatalos helyiségein, úgyszintén azok magán lakásain az osztrák czímer éa tábla van kitéve, a magyarnak mellőzésével, tudjuk továbbá azt, hogy legtöbbször ezen követségeknél diplomatiai ünnepélyes alkalmakkor csakis az osztrák fekete-sárga zászló tűzetik ki egyedül, a magyar zászló mellőzésével. Már t. ház, én ezt sérelemnek tartom. Ha mi fizetünk, még pedig milliókat ezen diplomatiai testületekre, respeetálják állami jogunkat legalább annyira, a mennyire azt törvényeink megszabták. A ministerelnök ur, emlékszem rá jól, hasonló felszólalás alkalmával azzal iparkodott a dolgot elütni, hogy nincsen közös czímere a monarchiának. Ne is adja az ur Isten, hogy legyen. Nem kívánok közös ezímert; de én nem is a czímer ellen szólalok fel, hanem a magyar zászlónak ki nem tűzése iránt, mikor az osztrák zászló kitüzetik. Én óhajtauám azt, hogy midőn a közös diplomatiai épületekre kitétetik az osztrák czímer, kitétessék egyúttal külön pajzson a magyar czímer is. Ez volna aztán a paritás. (Ugy van! a szélső balon.) De mondom, én nem is merem reményleni ezt a ministerelnök ur ismert energiájánál fogva, a mely szerint a t. ministerelnök ur a külföld előtt a magyar állam jogának elismertetését keresztül szokta vinni, hogy mig ő ministerelnök lesz, ez eléressék, de azt talán mégis meg fogja nekem engedni, hogy nem túlságos követelés az, hogy ünnepies alkalmakkor a követségek hivatalos helyiségeire a magyar lobogó is feltétessék. Hogy pedig ez nem történik, arra nézve határozott adatom van, a mit talán a t. ministerelnök ur sem fog kétségbe vonni, mert az névaláírásával is megjelent oly férfiúnak, a kinek neve elég garantia, t. i. Pesthy Frigyes volt t. képviselő ur s a magyar tudományos akadémiának osztálytitkára, a ki jelenleg tudományos kutatások végett Olaszországban jár, jelen volt Rómában az olasz királyné ő Felsége névnapjának megünneplésénél, a midőn az összes követségi paloták feldiszittettek az illető nemzetek zászlóival. O maga írja az „Egyetértés" 23. számában: „Az osztrák-magyar követségi palotán pedig és Ludolf nagykövet lakásán az olasz nemzeti zászló mellett ott lebegett a fekete-sárga zászló, a magyar nemzeté nem és így meggyőződhetünk arról, hogy a külföldön sehol a magyar nemzetet nem ismerik és hogy nekünk e részben még Szerbia és Oláhország mögött kell maradnunk. Ugyanis az oláh, szerb és bolgár zászló mindenütt ott lobog, csak a szegény magyar nemzeté nem. Az újdonsült kis királyságok lobogóinak igen, hanem Európa egyik legrégibb királyságának zászlója számára nem jut hely a kétfejű sas, az osztrák lobogó árnyékában. Fájó szívvel mondom én ezt hiteles adatok alapján, a mint kimutattam. " Én tehát lelkemből óhajtván, hogy nemzetünknek jelvénye ott, ahol jogos hely azt megilleti, a külföldön is legalább az osztrák lobogó mellett lobogjon és igy törvényeink szabta ezen jogunk a külföldön is kifejezve legyen, a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani : (Olvassa.) „A ministerelnök utasittatik, hogy érvényesítse a törvényadta befolyását a végett, hogy az osztrák-magyar követségek hivatalos helyiségein a magyar állam zászlóját is tartozzanak kitűzni." (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. Elnök: A határozati javaslat fel fog olvastatni. Duka Ferencz jegyző (olvassa). Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Thaly Kálmán t. képviselő ur két kérdésben kivan felvilágosítást, az egyikre határozott javaslatot is adott be. A mi az elsőt, az Ada-Kalehra vonatkozó kérdést illeti, a képviselő ur maga elmondotta, hogy a berlini nemzetközi szerződésben Ade-Kalehról nincs szó, a mint monda, abból kifeledték. Éppen azért, mert e szerződésben róla nincs szó és az osztrák-magyar monarchiának, tehát Magyarországnak ma sem képezi integráns részét, épen azért hűségi esküt az ottani csekély számú lakosság sem a magyar királynak, sem az osztrák császárnak nem tett, sőt ők magukat ma is a szultán alattvalóinak tartják. Kitűnik ez abból is, a mi már azon alkalommal is szóba került, hogy mikor a legutóbbi népszámlálás alkalmával a krassómegyei összeíró bizottság működését reájuk is ki akarta terjeszteni, de ők ez ellen és pedig jogosan felszólaltak, összeiratásuk, illetőleg Magyarország lakosai közé felvételük nem történt meg. így az administratiót sem teljesíthetik, nem is teljesítik ott Krassómegye tisztviselői. Fennáll az állapot ugy, a mint 1878. előtt — azt hiszem, nem csalódom, ha ezt állítom, bár régi dolog — a porta beleegyezésével alakult s az óta abban semmi változás sem történt és ha történik valamikor változás, természetes, hogy akkor e terület csakis Magyarországhoz csatol-