Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-156
S78 166. ornágw ülés deezember 17. 1882. csoda ha nincs, miután azt soha nem tanulta úgy, a mint az életben alkalmazhatná. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A régi „Kis tükör* a maga idejében hasznos és jó könyv volt, (Ugy van!) én az általam javasolt két „ Olvasókönyv "-ben most még nagyobb és jobb tükört akarok adni a földmívelő nép gyermekeinek, a melyből még többet láthat ég okulhat és pedig mindarra nézve, a mire az életben legtöbb szüksége van s a minek legtöbb hasznát veheti. (Helyeslés) S ha ez a két „Olvasókönyv", ugy a mint jeleztem, létrejött és közhasználatba bocsáttatik: én meg vagyok győződve, hogy az ország minden falujában, a hová eljutni fog, értelmes és jó falusi népünk leend, (Helyeslés a szélső halon és a baloldalon.) a mely áldaui fogja még emlékét is annak, a ki az értelem nevelésével, a könnyebb és jobb megélhetés módját vele megismerteté és ennek eszközlésére őt képessé tévé. (Tetszés.) A költségelőirányzatban 80 ezer frt van felvéve új községi iskolákra, ha ezen összegbői 4000 frtot, a két olvasókönyvnek pályázat utján való létesítésére fog fordítani a minister ur, bizton merem állítani: több haszna lesz ennek, mint a mennyi a 76 ezer frton felállított új községi iskolák által fog eléretni. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Miért is én újólag — hazánk összes földmívelő népének korszerű gazdasági oktatása és művelődése érdekében — kérem az elemi és ismétlő iskolák részére készítendő két gazdasági „Olvasókönyvére, a népnevelési czélokra, vagy az új községi iskolákra előirányzott összegből két-két ezer frt pályadíjnak kitűzését s ezen olvasókönyveknek mielőbbi életbeléptetését. — A népnevelési szükségletekre előirányzott 940,000 forintot megszavazom. (Elé/tik helyeslés a szélső balon és a baloldalon.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: A t. képviselő ur ezeu felszólalása annyiban nem indokolt, mivel én nem mondtam, hogy a jövőben nem fogok e czélra pályadíjat kitűzni. De rögtön ily formulázott indítványokat elfogadni nem lehet. Erre nekem idő kell. Meg kell beszélnem az ügyet a közgazdasági ministerrel. A földmívelő nép érdekét én ép ugy ismerem, mint a t. képviselő ur. Meg fogom tenni a szükséges lépéseket. De nem szükséges, hogy oly praecisirozott indítvány fogadtassák el és a minister kényszeríttessék bizonyos határok közt maradni. Gondolkodni fogok mindenesetre arról, hogy a népnek legyen alkalmas olvasmánya. (Helyeslés.) Unger Alajos: Minthogy itt a már fennálló községi iskolák állami segélyezéséről van szó, bátor vagyok a t. közoktatási minister úrtól felvilágosítást kérni a nagy-kanizsai községi iskola és az ott fennálló polgári iskola állami segélyezésének mibenléte iránt. (Halljuk!) Ugyanis ezek a nagy-kanizsai iskolák 1880 előtt, mikor t. i. ezen választó-kerületet boldogult Csengery Antal képviselte az országgyűlésen, évenkint 400 frt subventióban részesültek. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) A subventio, elég feltűnői eg, megszűnt azon percztől kezdve, melyben a nagy-kanizsai választó-kerület elég vakmerő volt többé nem kormánypárti, hanem ellenzéki képviselőt választani. (Mozgás.) Nem hallgathatom el ez alkalommal, hogy az 1880. és 1881. évi választási mozgalmak idején a nagykanizsai városházából rajként kibocsátott kormánypárti kortesek azzal rémítgették az ellenzéki választókat, hogy azon esetre, ha a választók nem kormánypárti, hanem ellenzéki képviselőt fognak választani, a kormány bizonyosan meg fogja vonni a subventiót az iskolától. Én természetesen már a választási szabadság megvédése szempontjából is kénytelen voltam nyilvánosan kijelenteni, hogy én részemről nem hiszem, hogy ennek az országnak akadna oly vakmerő ministere, a ki nem is a kormány, hanem az országgyűlés által a népnevelés szent czéljaira megszavazott összegeket kortes-czélokra merné felhasználni; (Tetszés bálfélől) igen sajnálom azonban, hogy a következmények — legalább látszólag — igazat adtak a kormánypárti korteseknek, mert annyi bizonyos, hogy a nagykanizsai elemi iskolák és az ott fennálló polgári iskola sem 1880-ra, sem 1881-re, sem a folyó évre a részére azelőtt minden nehézség nélkül évenkint utalványozott subventiót mindeddig meg nem kapta. Pedig a körülmények azóta nem változtak, mert e város az 5% iskolai adón felül, mely 7,000 forintot tesz ki, még 25,000 frtot áldoz évenkint ez iskolák fentartására, ennélfogva az a csekély állami segély, melyben a kormány NagyKanizsa városát részesítette, mindenesetre nagy factort képez egy kis város budgetjében, egy oly város budgetjében, a melynek lakossága minden egyes államadó frt után körülbelül 75 kr. pótadót fizet. Ily körülmények közt nem akarom hinni, még kevésbé feltételezni a t. közoktatási minister úrról azt, hogy a pénzekkel személyes tekintetekből és nem a valódi szükségletből kifolyólag intézkedik. Megengedem, hogy boldogult Csengery Antal nagy államférfiúi hírneve, valamint azon személyes barátság is, melylyel a minister úrhoz csatolva volt, némi tekintetben befolyással voltak a minister ur azon elhatározására, melylyel a városnak az említett subventiót
