Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-145

10 14"). országos ülés deezcmber 4. 188*2. tani fel soha eddig, mikor hasonló ügy ezen képviselőházban tárgyaltatott. Azonban Ivánka t. képviselőtárssm felszólalása folytán kénytelen vagyok szót emelni (Halljuk!) és pedig első sorban azért, mert az ellen legalább a magam csekély személye részéről tiltakozni kivánok, hogy a magyar törvényhozás képviselőházának termében proelamáltassék egy olyan ténynek helyessége, (Élénk helyeslés) a mely tényről általában el van ismerve, hogy a társadalom fogalmai között kinövést képez. Én, t. ház, a párbaj természete fölött nem vitatkozom. Sokat irtak, sokat mondtak ezen dologról, igen okos és igen tapasztalt emberek, de tény az, hogy a társadalom magatartásával szemben igen sok helyen az irt és a mondott okos szó hatást nem gyakorolt. Tehát fölösleges e kérdésben minden discussió, felesleges az is, hogy ecseteljem, hogy hová vezetett a párbajozási kedv a magyar társadalom körében, ez utóbbi időkben különösen itt a fővárosban. (Igaz! Ugy van!) Én ez ellen az orvoslást kiváltképen abban látom, hogy maga a társadalom vissza fog rettenni a túlzástól, vissza íog rettenni azon könnyeimuségtől, a melylyel nemcsak a becsület, de egyúttal az élet is koczkára tétessék, a mi bizony a magyar nemzetnek különféle okoknál fogva előnyére nem válik. (Zajos helyeslés.) Sőt tovább megyek, t. képviselőház: én a mindennapi tapasztalatra hivatkozom, hogy a lovagias szellemnek fejlesztésére, fokozására sem hat ezen párbajozási kedv, mert azon térre sodortatott, a hol inkább a terrorismusnak válik eszközévé (Igaz! Ugy van!) és nem a lovagias felfogás fegyveréül szolgál. (Élénk helyeslés.) De ha, t. képviselőház! nem akarok is a párbaj odiosus kérdéséről beszélni és nem is térek ki előle egy terén sem, annyit kénytelen vagyok megjegyezni, hogy mint a törvényhozás tagja, tiltakozzam az előttem előbb tolmácsolt felfogás ellen. (Helyeslés.) T. ház! Méltóztattak a büntetőtörvénykönyv keretében megalkotni a szabályt, mely a párbajban büntetendő cselekvényt lát. (Ugy van!) Ezen törvényes intézkedés által méltóztattak a bírónak határozott szabályt adni és én megkövetelem, mint megköveteli mindenki egy j'ogállamban, hogy a biró teljesítse kötelességét. Ha ezen törvényes szabály bárki által, bármilyen ,uton és módon megsértetik, lett legyen a párbaj indoka bármilyen, én azt nem kutatom, de követelem, hogy a megtorlás az általunk alkotott törvény értelmében ä biró által megtörténjék. (Élénk helyeslés.) Már most ha a t. képviselőház maga proclamálja itt annak szabadságát, hogy az alkotott törvény meg ne tartassék, egy felől a t. képviselőház lerontja a törvényhozó tekintélyét, (Zajos helyeslés) másfelől pedig praecedenst szolgáltat. mert a mit ma e téren tesznek, jöhet idő, a mikor hasonló czímen,más téren, (Ugy van! a jobboldalon". lehet más elemek részéről fog hasonló érvelés hangoztattatni. (Zajos tetszés a jobboldalon. Ellenmondás a szélső balon.) Ha helytelen volt annak idején a törvény megalkotása, az most nem képezi megítélésünk tárgyát és én nem fogadhatom el, hogy ilyen incidentális kérdés alkalmából egy törvény helyessége vagy helytelensége, vitattassék, hogy e-z utóbbi mellett felhozassék még az is, hogy, mert a törvénynek hatályt akarunk szerezni, zaklatni kívánunk valakit. (Helyeslés.) T. képviselőház! Én nekem az a szerény felfogásom, ha a párbaj a társadalom hibás felfogása szerint föltétlenül szükséges bizonyos esetekben, ám történjék meg, de azok, a kik ezt elkövették, kövessék el a eonsequentiák teljes tudatában (Zajos helyeslés a jobboldalon.) és ha elköveti egy képviselő, midőn őt a törvény ettől eltiltja, fogadjad annakconsequentiáit is. (Helyeslés.) Ha valaki verekedik, verekedjék azon tudatban, hogy be fogják zárni. (Zajos tetszés.) így legalább ezen szerencsétlen helyzetben az adott viszonyok között, lehetőleg tűrhetően fog a kérdés megoldatni, midőn az illető egyfelől kényszerítve a társadalom által, törvényt szeg, de másfelől önmaga elégtételt szolgáltat a törvénynek, a mennyiben nem kíván az igazságszolgáltatás elől kibúvni. (Helyeslés.) Annál kevésbbé tartom helyesnek, hogy haz ezt törvényhozó teszi. (Helyeslés.) Ne bújjék senki a mentelmi jog mögé. (Helyeslés.) Megtette a társadalom felfogása szerint kötelességét, bűnhődjék, tegye meg kötelességét a törvény irányában is. (Élénk helyeslés.) Komjáthy Béla: T. ház! itt voltakép nem a párbaj okról tárgyalunk, hanem tárgyalnunk kell tulajdonkép egyes képviselők mentelmi jogáról. Hogy mint gondolkozik előttem szólott képviselő ur a párbajról, hogy mi e tekintetben az ő felfogása, ez reám nézve közömbös. De ha szabad az előttem szólott Roszival képviselő ur által felhozottakra megjegyzést tennem, ez az volna, hogy eszembe jutott egy angolnak a röpirata, a ki hosszan érvel a párbaj intézménye ellen, de a röpiratot azzal fejezi be: „Azonban, a ki azt hiszi, hogy én ezt gyávaságból teszem, annak mindenkor szolgálatára állok". (Élénk derültség.) Hogy a párbajról mit határoz a törvény, hogy mint fognak a birák az egyes esetben eljárni, az itt nem képezheti bírálat tárgyát. Tény az, hogy a törvény bűntettnek minősíti a párbajt. De tény az is, hogy nagyon bölcsen és helyesen, hajói emlékszem, Ivánka képviselő ur indítványára kimondatott, hogy azon segédek, a kik megkísérlik a kibékítést, a büntetés alól mentesek. A mennyiben ezt minden segéd jól tudja, a kibékítési kísérlet I sohasem marad el.