Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-151

152 151- országos ülés deczember 12. 18S2. Európa keletére, azt hiszem, hogy közgazdasági helyzetünket és a helyes fejlődés irányát sikerülhet megjelölnöm. Ha valaki t. ház s a szárazföldi ember különösen, a nyugoteurópai kikötőket végig tekinti, az első, a mi figyelmét megragadja, az, hogy a nyerstermékek szállításánál a vizi utat a száraz • föld belsejébe minél tovább igyekeznek felhasználni. Már Stettinnél az Odera, Hamburgnál az Élbe és igy tovább az illető folyók képezik azon vizi utat, melyen a szállítmányok a csatornákig, a vasutakig, vagy fogyasztási helyekig közvetlenül eljutnak. A nagy tengeri hajókból közvetlenül a kisebb folyóvízi hajókba rakják a szállítmánvt, hogy ezt azután lánczczal vagy a nélkül a folyó hosszában felfelé vontassák. Az Odera, áz Élbe és a Rajna közvetítésével igy láttatik el északnyugati Németországnak legnagyobb része gabonával. Ezen forgalom szempontjából északon és délen két-két kikötőnek kell figyelmünket magára vonnia. Ezek északon Rotterdam és Antwerpen, délen pedig Marseille és Genua, melyet most mindenki az előbbi versenytársának tekint. E négy kikötő mintegy kereszttűzbe veszi a mi még maradt külföldi piaezainkat. A két északi kikötővel szemben már határozott vereséget szenvedtünk, mert nemcsak hogy ott egy általában nem, vagy csak nagyon kivételesen lát az ember magyar gabonát, hanem azon kikötők Európának északnyugoti részét orosz és amerikai gabonával teljesen elárasztják. Roppant mennyiségű ily gabonát szállítanak le a Rajnán és mellékfolyóin az egyes vidékekre egész Mannheimig, mely tudvalerőleg Németországlegnagyobb gabonapiaeza. Innen vasúton szállíttatik, a mi vizén nem mehet tovább. A mi gabonánk erre a vidékre csak kivételesen és pedig az osztrák észak-nyugati vaspálya közvetítésével jut el, hogy azután az Elbén szállíttassák Tetschenből tovább Szász és Közép-Németországba. Délen a gabonaforgalmat eddig csaknem kizárólag Marseille tartja kezében. Innen is igen sok feketetengeri és azóvi orosz gabona kerül Svájczba, ahol különben a mi piaezunkat leginkább az északi rész képezi, melynek középpontja Zürich és a mely Arranig terjed, ezen túl nem igen hatolhatunk tovább. Nem Magyarország, de az egész monarchia mintegy V

4 részét fedezi a svájezi bevitelnek. Ebben azonban sok román gabona foglaltatik. A svájezi lisztbevitelből egy negyed, a borbevitelből csak V

7 rész esik az egész monarchiára. Délnémetországban, mint köztudomású dolog, Würtemberg és Bajorország képezik a mi legjobb piaezainkat. De ott is lépten-nyomon román gabonával kell találkoznunk. Piaczaink tehát eddig is meglehetősen összeszorultak. Ennek a németországi vám- és vasúti politikán kivül főokát azon körülmény képezi, hogy az orosz gabona Angliából kiszorulván, Németországot, Belgiumot,. Hollandiát és Francziaország egyes jelentékeny részeit is elárasztotta. Általában az olcsóbb gabona behozatalának irányzata Nyugot-Európában kétségtelen. Nem bizonyít ez ellen semmit pl. az, hogy tavaly is 157°-al több gabonát szállíthattunk Németországba mint 1880 ban, mert ennek okát azon véletlen képezi, hogy nemcsak Amerikában, hanem Oroszországban is rossz volt a termés. De hogy általában a nyerstermények behozatala folyton emelkedik, ezt az általános kimutatásokon kivül az egyes kikötők adatai is világosan bizonyítják. Igy például Antwerpenben a gabonabehozatal az 50-es években alig 100,000 mázsát tett, a 60-as években egy pár millióra emelkedett, most pedig az ottani gabonabehozatal már 12—13 millió métermázsára rúg, melynek 2

h-kt tengerentúli V

3-át pedig orosz gabona képezi, de nemcsak a gaboir*, hanem általában a nyerstermények behozatala is emelkedő irányzatot mutat. Azok, kik az üzleti viszonyokban teljes jártassággal bírnak, állítják, hogy ha az európai államok állategészségi okok miatt és ürügyek alatt nem védekeznének olyan következetesen az amerikai állatbehozatal ellen, az is rövid idő alatt jelentékeny mérveket öltene. Általában azon vélemény, hogy ez az irányzat emelkedő marad, sőt az szilárdulni fog, ugy a gyakorlati, mint az elméleti szakemberek körében általános. Ennek egyik főtámpontját képezi az, hogy Európán kívül minden világrészben nagymennyiségű szűzföld kínálkozik a gabonatermelés számára. Szavahihető nemzetgazdák, pl. Caird is, azt állítják, hogy Észak-Amerikában, ha annak nyugoti részéhez Kanadát is hozzáveszszük, a termőterületnek alig Vi«-ed része volt még 1880 ban fölszántva. Ezen szűz területeken aztán olyan olcsón termelnek, hogy ugyancsak Caird állítása szerint azon gabonát, melyet quarterenkint Angliában csak 45—50 shillingért lehet előállítani, az amerikaiak képesek 29—32 shillingért Liverpoolba szállítani. Egy másik szavahihető nemzetgazda, t. i. Laves szerint Oroszországnak délkeleti részében és kü önösen Szibériában nagy területek vannak, melyek már most is haszonnal lennének gabonatermelés alá vonhatók. Indiának gabonatermelése ma is jelentékeny már, ugy, hogy tényleges kivitele a miénkkel ez idő szerint is feles. De ezen részében Ázsiának azonban szintén nagy területek vannak, melyek még gabonatermelésre fordíthatók. Ha a közlekedési eszközök később még inkább javíttatni fognak, Ausztráliából és Afrika keleti partjairól is sok gabonát lehet idővel Európába behozni. Mindezeket figyelembe véve, kétségtelen, hogyha egyes években rósz termések következtében vagy egyéb