Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-150

150 országos ülés d< jövő évre 3000 frt van előirányozva s igy az 1882-ik évhez képest 1000 frt többlet mutat­kozik ugyan, de én részemről ezen összeget még mindig igen kevésnek tartom, a lóversenyre elő­irányzott 28,000 irtot szeretném gyümölcs- és fatenyésztésre fordítani, a gyümölcs- és fa­nemesítésre előirányzott 3000 forintot pedig ló­versenj^re fordítani; ezt pedig azért kívánnám igy, mert igen vagyonos osztály van az ország­ban, mely a lóversenyre eleget áldoz. — A kereskedelemre való gyünnöbsterrnelés hazánkban — sajnos — még mindig igen alantas fokon áll, úgyannyira, hogy nyers gyümölcsért éven­ként több millió forint megy ki a külföldre, holott hazánk képes lenne nemcsak az itthoni szükségletet kielégítni, hanem még a külföldet is a legszebb és legízletesebb gyümölcsökkel ellátni, a miből népünk több millió forintot bevehetne. A gyümölcstenyésztés ilyetén hátra­maradásának okát én abban vélem, hogy — habár minden község törvény által van kötelezve faiskola fentartására, de ezen faiskolák többnyire csak papiroson szerepelnek, mert vagy egyáltalán hiányzanak, vagy teljesen el vannak hanyagolva, miért is kérem az igen tisztelt minister urat, hogy igyekezzék a legerélyesebbsn odahatni, hogy minden községnek legyen valóban jól gon­dozott faiskolája, honnan a lakosság ingyen kapjon az illető vidéken jól termő és eladásra alkalmas, nemesített oltó- és szemzőgalyakat, s ez által a gyümölcstenyésztés remélhetőleg nagyobb lendületet fog nyerni; — másrészt pedig intéz­kedjék a minister ur — a vallás- és közoktatás­ügyi minister urrai egyetértőleg — az iránt is, hogy a gyermekek minden népiskolában nyer­jenek a tanítók által gyakorlati oktatást és út­mutatást a gyümölcstenyésztésbőL (Helyeslés.) A kísérleti ügyek, vetőmagvak beszerzése és kiosztísa czímén is, jövőre 6 J 200 frt többlet van előirányozva. Szabad legyen azonban a t. minister urnak becses figyelmébe ajánlanom különösen a magnemesítés ügyét, mert minél hasznosabb fajok vetőmagvai szereztetnek be és osztatnak ki, annál nagyobb lesz belőle a jöve­delem, ugy az egyes termelőkre, mint az államra nézve; — igy például a serhez való árpa és komlót — továbbá a dohányt említem, melynél a szivargyártásra alkalmas jó fajú dohány, a közönségesnél sokkal drágábban váltatik be, igyekezzék tehát a kormány a legjobb küblöldi dohány- és más egyéb magvakat beszerezni és kiosztani, mert ez által a termelők jövedelme s az állam haszna is jóval fokozódik. A selyemtenyésztés czéljaira 132 ezer forint bevétellel szemben 142 ezer forint kiadás tan előirányozva, mely összegből 12 ezer forint a felügyelőségek költségeire, a nagy-czenki és apatini felügyelő állomások újonnan rendszeresí­11. 1882. !4 7 tésére és oktatási ezélokra van felvéve, tehát ezen czímen is jövőre 3000 frt többlet mutat­kozik. — Én a selyemtenyésztés általános meg­honosítását fölötte óhajtandónak tartom s ennek lehetősége és sikere iránt egy psrczig sem kétel­kedem, mert hazánk a selyemtenyészíésre annyira alkalmas, hogy köztudomás szerint: a magyar selyem még az olasz selyemnél is finomabb, jobb minőségű és igy a selyemtenyésztés az or­szág népeinek biztos és jól jövedelmező mellék­keresetéül kínálkozik. Azonban —• jóllehet teljes elismeréssel viseltetem az országos selyeortenyész­tési ministeri meghatalmazott; Bezerédj Pál ur jóakarata és ügybuzgósága iránt — de kénytele­nítve érzem magamat ez alkalommal is hang­súlyozni, hogy selyemtenyésztésünk mai irány­elvét egyáltalán nem helyeselhetem s az eddig követett rendszert elhibázottnak tartom, mert meg vagyok győződve, hogy a selyemtenyésztés mind­addig nem fog nagyobb lendületet s országos elterjedést nyerni, a mig egyszerűbb, olcsóbb gubó-beváltási rendszerünk nem lesz, mert például az a számtalan iskolás gyermek és kicsiny­ben termelő, ha csak egy-két forint áiú gubója van s ezt Szegszárdra kénytelen küldeni, a csomagolás és postai szállítás előleges költségei jóformán fölemésztik a beváltási árt s a fen­maradt csekély haszon elveszi kedvét a további selyemtermeléstől; — kell tehát, hogy legalább is minden megyében legyen egy gubó-beváltási hivatal; továbbá oda kell törekednünk, hogy legyenek minél előbb filandáink, selyemgombo­lyító intézeteink, hogy az országban termelt selyem-gubók ne adassanak el külföldre, hanem gombolyittassanak le itthon és ugy mint Lyon­ban, alkalmaztassanak szövőszékek is a nyers termék feldolgozására, mert mig ily irányba nem tereltetik a selyemtenyésztés, addig selymé­szetünk mindenütt általában nem fog elterjedni és folyvást csak eredmény és haszon nélküli költséges kísérlet marad. Tehát részemről bátor­kodom azt ajánlani, hogy intézkedjék a tisztelt minister ur az iránt, bogy a ministeri biztos ur tanulmányozza a selyemtenyésztés kezelési rend­szerét Lyonban, a hol a selyem - ipar ez idő szerint a legvirágzóbb, legjövedelmezőbb s az egész világpiaczot uralja; mert ott is túlnyomó részben háziiparként űzetik, ugy, hogy a munkásoknak meg vannak a saját szövőszékeik — ezen ottani czélszerü eljárást léptessük életbe hazánkban is, továbbá szólítsa fel a minist ár ur a megyei gazdasági egyleteket, bogy ezek igyekez­zenek a selyemtenyésztést — az alkalmas vidé­keken mindenütt meghonosítani, terjeszteni s ezek teljesítsék a legjobb fajú selymér-pete és szedermag - kiosztást és a selyemgubó - bevál­tást is. Gazdászati viszonyaink még sok olyan kívánni 19*

Next

/
Oldalképek
Tartalom