Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-145
145. országos ülés d-eziiinber 4. 1882. 7 Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! A történt változtatás folytán a ezímből ezen szavaknak: „1871 : XII. t.-cz." ki kell maradni. Beadom ez iránti módosítványomat. (Helyeslés.) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Tibád Antal jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a módosítványt elfogadni? {Elfogadjuk!) Ennél fogva e szavak a ezímből kihagyatnak. E szerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, annak végleges megszavazása a közelebbi ülésre tűzetik ki. Most következik a képviselőház mentelmi bizottságának 261. számú jelentése Istóczy Győző, Wahrmann Mór, hg. Odescalchi Gyula, Onody Géza, Hentaller Lajos, Visontai Kovách László és Hollósy Károly képviselők mentelmi ügyében. Tibád Antal jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Dániel Gábor előadó: T. ház! E párbajügy annyira ismeretes a t. ház tagj'ai előtt, annyira köztudomású az, hogy megtörtént, hogy erre vonatkozólag arról szólani tökéletesen felesleges: vájjon fordul-e fenn üldözés esete. Mégis kételyek támadtak Hollósy Károly képviselő úrra vonatkozólag és ezek eloszlatására kivánok felszólalni. (Halljuk!) Ugyanis Hollósy Károly képviselő ur a büntető törvénykönyv 69 §-a 2. pontjába ütköző cselekménynyel vádoltatik. E 69. §. 2. pontja igy szól: „A véghezvitt, vagy megkísériett bűntett, vagy vétség részese az : 1. a ki mást a bűntett, vagy vétség elkövetésére szándékosan reá bir (felbujtó); 2. a ki a bűntett, vagy vétség elkövetését szándékosan előmozdítja, vagy könnyíti; vagy annak előmozdítására, vagy könnyítésére mást reábir ; úgyszintén, a ki másokkal a cselekmény elkövetésénél, vagy annak elkövetése után nyújtandó segély, vagy a cselekményből származó haszon biztosítása, vagy pedig a hatósági intézkedések meghiúsítása iránt megelőzőleg egyetért (bűnsegéd)." T. ház! A tanúvallomásokból kitűnik, különösen Kreutziger tanúvallomásából, ki értesülve lévén arról, hogy az illető párbajvivó felek az ö községében kivannak megjelenni, akkor találkozott Hollósyval és ezután igy folytatja vallomását. „Ekkor az urasági kertben meglátván Hollósy Károly országgyűlési képviselőt, ki saját elő. adása szerint Yerhovay Gyula képviselő elé jött az állomáshoz, kérdeztem, illetve mondtam neki, hogy miután tudomásunk van arról, hogy Istóczy és Wahrmann párbajt akarnak vivni, mondaná meg nekik, hogy menjenek el innét, mert a párbajt minden áron meg fogom akadályozni, mutatván neki, hogy a pandúrok itt állanak rendelkezésemre. Hollósy Károly oda is ment Wahrmann Mórhoz és azzal jött vissza, hogy el fognak menni." Ebből tehát kiviláglik, hogy Hollósy Károly urat, Kreutziger értesítette arról, hogy az illetők párbajvétség elkövetése czélj ából mentek azon helyre és Hollósy Károly velők érintkezésbe tette magát. (Halljuk!) Molnár Péter tanú vallomásából kitűnik az, ki arra a kérdésre, kik vitték a párbajvivókat, azt felelte: Hollósy Károly baracskai birtokos stbbi. Ugyanezt állítják Kémiák Sándor, Braun József; tehát ebből kitűnik, hogy Hollósy Károly személyére nézve nem forog fenn zaklatás, minthogy ő annak tudatában, hogy az illetők párbajt vivni mentek, kocsiját rendelkezésükre bocsájtotta. (Moizgás balfelöl. Egy hang a szélső haloldalon: Hát a többi kocsisok?) Arra a megjegyzésre, hogy hát a többi kocsis, megjegyzem, hogy Hollósy Károly ur a szekerességgel nem iparszerűleg foglalkozik s ennélfogva ugy néz ki, hogy mint bűnsegéd vett részt. És miután az ő ténye esetleg a bíróság által a büntető törvénykönyv 69. §. 2. pontjába ütközőnek találtathatik, következőleg nála sem merült fel zaklatás, a bizottság véleménye szerint. A mentelmi bizottság, ezen jelentésének tárgyalása alkalmából kötelességének tartja, annak constatálásán kivül, hogy zaklatás itt nem forog fenn, még egy más körülményre is felhívni a t. ház figyelmét, (Halljuk!) mely az ügy sajátságos természetéből ered. T. i. a bizottság akkor, mikor ezen ügyet tárgyalta, teljes tudatával birt annak, hogy a párviadal tenyéré nézve a társadalom felfogása és a törvény közt összhang nem létezik s ennélfogva azt következtette, hogy sokan lehetnek olyanok, kiknek az a véleménye, hogy ennélfogva meg kell tagadni a mentelmi jog felfüggesztését. De t. ház, ezen felfogással szemben a mentelmi bizottság kötelességének tartja megjegyezni azt, hogy egy jogállamban, minő Magyarország, az egyetlen factor, melynek föltétlenül uralkodnia kell: a törvény (Helyeslés) és ez előtt meg kell hajolni mindenkinek. És tovább megy a bizottság és azt is kívánja jelezni, hogy a törvény respectáiásának kötelessége még jobban kell, hogy terhelje a képviselőház tagjait, mint mást, ki nem tagja a törvényhozásnak. (Helyeslés jobb felöl.) Annyival inkább, mert nemcsak a törvény végrehajtása ellenőrzésének kötelessége terheli a törvényhozás tagjait, de módjában áll a törvényhozás minden tagjának, hogyha véleményével és meggyőződésével egy törvény ellenkezik, annak módosítását bármely perezben proponálni. De fentartani egyfelől a törvényt és nem törekedni annak módosítására, másfelől pedig kivonni a törvény szigora alól a képviselőház tagjait addig, míg az ország minden más polgára a büntető törvénykönyv szigora alá esik, nem egyeznék meg a ház méltóságával.
