Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-149

149. országos ülés megoldani ? És ha ő bizalmas embere a kormánynak, talán neki kívánságaikat, óhajtásaikat megfogják mondani, de hogy mikép fog ezen kérdés megoldatni, azt sem a képviselő ur, sem mi nem tudjuk. {Igás! Ugy van a talon.) Azontúl felemiitette az államháztartás rendezését; ez volt a másik kérdés, mely miatt opponált. Vájjon ez meg van oldva oly politika mellett, mely mindig újabb terheket, újabb adókat ró fel? (Elénk tetszés a laton.) Függőben levő kérdések ezek t. képviselő urak s ezek irányában ellenzéki, ellenőrzési állást elfoglalni, nemcsak nem elvi alap nélküli, de valósággal hozzánk tartozó, sőt kötelező magatartás. (Helyeslés bdlfelől.) Ezt akartam megjegyezni s erre gondolom elég ennyi. (Helyeslés bdlfelől.) Már most menjünk át a napirenden levő dologra. Én abban a megyében születtem, birtokos is vagyok azon megyében, melynek hosszát a Dráva mossa. Abban az a visszásság, hogy Eszéktől a Dunáig külön kormány-felügyelő alatt áll, Barcstól Eszékig ismét külön korniánj'felügyelő alatt, azontúl semmi felügyelet nincs. Már most Eszék és Barcs közt meglehetősen van rendezve és hajózható is, de Eszéknél a Dunába bemenni nem lehet, mert a beömlésnél néhol 7* vagy egy egész méter magasságban van a viz ugy, hogy a vontató hajó oda be nem mehet. De másrészt miért van épen Barcsig a felügyelet? Hiszen a Drávának vize azon ponttól, hol a Mura beomlik, egész a Dunáig jelentékeny vizet nem vesz magába, tehát hajókázható Zákánytól egész a Dunáig, csak tisztittassék meg. Azért erre nézve azon kéréssel járulok a t. minister úrhoz, legyen szives azon kormánybiztosi felügyeletet, mely most abnormiter csak Eszék és Barcs közt van, kiterjeszteni Zákánytól egészen a Duna befolyásáig, illetőleg a Murának a Drávával való találkozásától egész a Dunáig, akkor a hajók egész Zákányig jöhetnek, ott találkoznak a fiumei vasúttal, mely Zágrábnak megy s a kereskedésnek nagy lendülete várható. Ez az egyik kérésem. Másik kérésem az, hogy ez a Dráva folyó nagyon rakonczátlan, nagy károkat tesz ugy a mi részünkön, mint a horvát részen is, a mennyiben egyik részről a másikra egész földrészeket hord át. Méltóztassék ezen partszakgatásokat, melyek hol Horvátországból mi hozzánk, hol ismét megfordítva történnek, de kárt mindenesetre tesznek mindkét parti lakosságnak, figyelemre méltatni; mert ott is kellene valamit a szabályozásra tenni, talán sarkantyúkkal vagy más módon, szóval erre is kérem, hogy terjeszsze ki a t. kormány figyelmét, a mi történt. Somogymegyében van egy falú, Vízvárnak hívják, melynek már kétszer át kellett költözni a Dráva miatt és most megint ott áll, hogy át kell költöznie. Ezek oly figyelmet érdemlő dolgok, a melyekre igen kérem a minister urnak szives figyelmét. jczember 9. 18S2. 107 r Es még egy apróságnak látszó, de boszantó dolgot akarok felemlíteni. A vizek, nem tudom miért vannak felosztva magyarországi és horvátországi vizekre. Én egyáltalán nem tartom szükségesnek ezt a különhöztetést. (Ugy van! bdlfelől.) Egy rovat alatt vannak felvéve és én nem értem, miért mondatik a Dráva horvát folyónak? Hiszen Magyarország partját épen azon hosszban mossa, melyben Horvátországot. Vagy azt kell mondani, ha már olyan geographicus scrupulusok vannak. hogy magyar-horvát folyó, vagy talán hagyjuk el ezen elnevezést és mondjuk egyszerűen „vizek szabály ozásá"-nak. Ezeket voltam bátor a t. minister ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés bdlfelől.) Lukács Béla előadó: Kénytelen vagyok személyes kérdésben, a házszabályok értelmében, szót kérni. (Halljuk!) T. ház! M egvallom, igen kellemetlenül érintett az iménti felszólalás, (Felkiáltások szélső balfelöl: Azt elhisszük!) azért, mert épen azon padokról jött; kellemetlenül érintett— nem magamért, hanem mert kénytelen vagy ok ugy védekezni, hogy esetleg talán ismét azon képviselő urakra, a kikkel egyidejűleg egy párton voltam, kellemetlen lesz. De nem tehetek róla, önök provoeáltak, én kénytelen vagyok védeni eljárásomat. (Helyeslés. Halljuk! jobbf elől.) Először is t. ház, teljes tisztelettel tiltakoznom kell az igen t. képviselő urnak azon állítása ellen, mintha én — készakarva — tegnapelőtti felszólalásomban vádat akartam volna intézni azon képviselő urak ellen, a kikkel együtt működtem. Provoeáltak a szélső oldalról, kénytelen voltam reá válaszolni és igazolni, indokolni eljárásomat; megmondtam, hogy miért, de hozzátettem azt is, hogy nem mondom, nem állítom, miszerint helyes, a mit cselekedtem, határozottan azt állítottam, hogy lehet, hogy ez az én hibám, hogy az én gyöngeségem; nyitva hagytam a képviselő urak és bárki számára a bírálatot; én nyugodt vagy ok, hogy helyes az eljárásom, hogy máskép el nem járhattam, de nincs kifogásom, ha mások máskép ítélik meg eljárásomat. Tehát én vádat azokban, a miket mondtam, nem akartam emelni. De a t. képviseli) ur tovább is megy és bírálta eljárásomat és nevezetesen hivatkozva nyilatkozatomra, azt mondja, hogy logicai absurdum, amivel indokoltam eljárásomat; logicai absurd azért, mert magam is azt mondtam, hogy a közgazdasági kiegyezés és abosniai occupatió kérdéseiben ellenzéki álláspontot foglaltam el a kormánynyal szemben és hogy azok ma is meggyőződésem szerint rosszul vannak megoldva; ebből pedig az következik Somssich t. képviselő ur állítása szerint, hogy ma is épen azon állást foglaljam el, melyet azelőtt. Én engedelmet kérek, de ez nem következik és hivatkozom épen azon padokon ülő képviselőtársaim eljárására. A mikor ezen kérdések lezajlottak, akkor még együtt voltunk, kerestük azon 14*