Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-127
64 127- országos ülés október 13. 1882. Majd el fogom beszélni, hogy történt a hamisítás. (Halljuk!) Öt napig tartott a bornyasi átvágásnál a felmérés. Napról-napra kisebb differentiákat mondottak, mert most már műszerrel mérték s azt, hogy lényegtelenek az eltérések és hogy csupán egy nevezetes pont volt, a hol a visszaélés nagy obb differentiákat eonstatált; a hatodik nap a frányovai átvágáshoz mentünk, hogy a felvételeket ott folytassuk. Előre bocsájtom, hogy mielőtt a vizsgálat kezdetét vette, magam utánna néztem, vájjon nem mosta-e ki az átvágást a viz annyira, mert azóta két magas vízállás volt, hogy az ma már a helyszínén megállapítható-e vagy sem. Kértem ennélfogva Talián alispán urat, hogy ne eszközölje a tarjasi és frányovai átvágásban a felmérést, mert eléggé constatáltatott a bornyasi átvágásnál a csalás s a mennyiséget megállapítani a bíróság feladata leend; de Szojka volt az, ki az alispántól minden áron követelte, hogy még e másik két átvágás is fölniéressék és az eredmény az lett, — mert az alispán ott is maga jelölte ki a legszűkebb helyeket — hogy a mérnök urak elszámították magukat, mert ott is egy pár helyen nagy csalás constatáltatott, a mire pedig még én se számítottam, mert ezen átvágások már túlságosan képződésnek indultak. Kimagyarázom tehát, hogy történt a hamisítás. Hatodik napon a frányovai átvágáshoz mentünk, de reggel 8 órakor az alispán lakásán találkoztunk. Én szintén elmenvén a gytílhelyre, Szojka azzal fogadott bennünket, hogy a sodronykötél megérkezett, tehát akkor, mikor a bornyasi átvágás mérése be volt végezve, s a meddig mindég azt mondták, hogy a műszer fogja megállapitani a differentiat, a közönséges kötél nem authenticus — és kisiklott ez alkalommal Szojka száján, hogy egy mérnök hozta azt, ki egyszersmind magával hozta az 1881. évi felvételeket, a melyekre Horváth Gyula képviselő ur múltkori felszólalásom alkalmával hivatkozott. Ha megengedik, felolvasom február 27-ikéntartott beszédéből a következőket (olvas): „De még tovább megyek t. ház! (Halljuk!) A Tiszán ép azért, hogy a képviselő ur állítólagos visszaélései iránt tájékozva lehessünk, a szegedi folyammérnökség jelenlegi főnökét, Szojka Gusztáv urat, kinek a múltban elkövetett u. n. bűnökkel semmi összeköttetése nincs, mert csakis tavaly neveztetett ki a szegedi folyammérnökség főnökévé, megkérdeztem, van-e lehetősége annak, hogy a felmérések a tényleges szelvények szerint eszközöltessenek az összes átmetszeteknél, megmutathatom bármely képviselőnek, hogy a szegedi folyammérnökség főnöke, a kinek a múlttal semmi összeköttetése nincs, azt állítja, hogy ő controll-méréseket eszközölt minden átmetszésnél s azon alapos meggyőződésre jutott, hogy a kikotort szelvények nemcsak megfelelnek a szerződésnek, hanem szélesebbek és mélyebbek annál és azon mérnöknek a múlttal semmi összeköttetése nincs és teljes készséggel elvállalja az ott történt átmetszési munkálatokért a felelőséget és pedig azért, mert a control-szelvény méréseket maga eszközölte és ugy találta, hogy az az anyag kidolgoztatott, a mely kiadatott és kifizettetett." Mielőtt Szojka főmérnök ur nekem kijelentette, hogy megérkeztek a 81-iki felvételre vonatkozó térképek s hogy azokat lepauziroztatja, a vizsgálati iratokhoz melléklendő, melyek Talián alispán urnak rendelkezésére bocsájtatni, illetőleg a közigazgatási bizottsági vizsgálat számára mint bizonyítékok fognak szolgálni. Én elfelejtkeztem Horváth Gyula képviselő urnak ezen állításáról, a mely szerint a folyammérnökök felmérték újra ezen átvágást 1881-ben, tehát miután fel volt mérve és azokról a rajzok elkészítve, nem is kellett volna ott helyi szemle, hanem egyszerűen az 1881-ik évi felvételeket, melyeket egy új munkaterv gyanánt készíttettek és a műszaki tanács is láttomozta, helybenhagyta, össze kellett volna hasonlítani az 1879. évi collauclationális térképpel; és az 1881. évi felvétel térképeit sem Talián alispán ur, sem én, sem senki más nem látta, hanem csakis a hamisított copiát, melyet azután Talián alispán urnak rendelkezésére bocsájtottak volna; én tehát, mert szükség volt reá, hogy elővigyázatos legyek, a helyett, hogy kimentem volna az átvágásba mérni, elkísértem őket s azután visszafordultam, mert tudtam, hogy azon Szegedről érkezett mérnök pausirozza a térképeket, ki a sodronykötelet hozta; elváltam tehát az illetőktől — a kik nem számítottak arra, hogy én vissza fogok fordulni, hanem azt gondolták, hogy majd megint sondirozok nekik — felmentem a hivatalba és a társulati irodában találtam Maurer mérnököt, a ki pausirozta az 1881-iki felvételekről a 4200-as szelvényt. Én kérdem őt, hogy kicsoda, ő megmondja a nevét, hogy a szegedi főmérnökségnél napidíjas mérnök, én kértem, legyen szíves nekem a bornyasi átvágásról szóló 3640-es szelvényt átadni az 1881. felvételről. Én azon czélból kértem ezt, hogy a a pausirozást reá illesszem az 1879-iki collaudationális térképre, hogy vájjon az akkori méretükbennem-e jöhettek rá a hibára; — mert az is ott volt — hogy meglássam tehát a különbözetet; s mert azt állították, hogy 1*80 centiméterrel összehúzódott a kötél, hogy lássam, vájjon esakugyan annyira összehúzódhatott-e az. Azt mondj a Maurer mérnök, hogy a 3640-es szelvény nincs meg, mert csak 100-as szelvényt vettek fel, azaz minden századik méternél tettek új felmérést, holott ez a collaudationális térképen minden huszadik méternél történt. Én jól emlékezvén arra, hogy a 3640-es szelvénytől vagy 100 méter hosszban a balpart a víztől el nem mosatott, ennélfogva kértem tehát a 3600-ik szelvényt, melyből szinte megtudhattam, vájjon milyen különbség van. Kértem tehát ezt a
