Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-127

127 országos tlóú az államot is állítólag megkárosította. Ugyanezzel kapcsolatban állíttatott, hogy a nyitrai takarék­péztárnál vagy hitelintézetnél egy váltó lett volna, a melynek egyik aláírója az államtitkár volt és a melyet a vállalkozó fizetett ki. Én, miután mások tudakozására a pénzintézet nem tartotta magát kötelezettnek felvilágosítást adni, a törvényszéki elnök útján kérettem felvilágosítást, mit azután a pénzintézet teljes készséggel meg is adott. A nyert felvilágosításból kitűnik, hogy ott oly váltó, melyen az államtitkár lett volna aláírva, sohasem volt, de volt olyan, a melyet a vállalkozó, annak fia és egy harmadik egyén irt alá. És ezen váltót sem a vál­lalkozó, sem annak fia, hanem ezen harmadik alá­író fizette ki részletekben beperlés útján. Ezen vád tehát, azt hiszem, teljesen alaptalannak mond­ható. A mi pedig a szerződés átruházását illeti, erre nézve meggyőződtem arról, hogy a feltételfüzetben van egy — ugy gondolom — 7-ik pont, a melyben feljogosittatik a vállalkozó, hogy a ministerium engedélyével szerződését másra is átruházhassa, azonban mindamellett maga is a kötelezettségben benn maradjon. Ugyanez történt itt is. Igaz, azon vállalkozó, nem ugyan rögtön utánna, de néhány bét múlva csődöt mondott, de a ministcriumot itt vád és gyanú nem érheti; mert azt, a mi a ministerium kötelessége volt, hogy az államot károsodástól megóvja, ez alkalommal is teljes mértékben meg­tette ; ezen túl, magánosok ügyeibe való beavat­kozása vagy ingerentiája, ugy niszem, a közleke­dési ministeriumnak nincsen. Felhozta a t. képviselő ur azt is — s az ira­tokhoz leveleket is mellékelt — hogy Tolnamegye főjegyzője, Papé ur, tud visszaéléseket és tudja, hogy egy vállalkozó az ő túlkövetelését az állam­titkár közbenjöttével — legalább ő volt gyanúsí­tottnak odaállítva — megkapta, miután egy, az államtitkárhoz közel álló urnak nagyobb összegű pénzt fizetett volna. Papé főjegyző ur sajnála­tomra, midőn felszólittatott, a felvilágosítás adását megtagadta. Én intézkedtem az iránt, hogy miután a bizalmas felszólításnak nem felelt meg, kényte­lenségből bár — mert a főjegyző ur nem óhaj­totta — de kötelességem és felelősségem érzetéből kifolyólag más utón, törvényszéki utón történjék meg a kihallgatás. Ennek eredménye ma még előt­tem ismeretlen. De ezen vádnak legalább egy részére vált alkalmam meggyőződést szerezni a közlekedési ministerium eredeti aktáinak áttekin­tése után. Vonatkozik ugyan ezen vádnak legalább egy része, ha jól emlékszem, Leopold nevű vállal­kozó ügyére, a ki befejezvén az elvállalt munkát, nagyobb összegű túlköveteléssel lépett fel. Meg­győződtem az aktákból, hogy ezen nagyobb köve­telésnek mintegy háromnegyed része a közlekedési ministerium illető osztálya által javaslatba lett hozva, de meggyőződtem arról is, hogy ennek egy oUóber 13. lí.82. 55 tetemes része leszállittatott az államtitkárnak az aktára saját írásával rávezetett ellenkező votuma alapján. Később, igaz, végre is tetemes összeg lett a vállalkozónak kifizetve, de ki lett fizetve, miután a közlekedési ministerium meghallgatta az esetleges per kimenetele iránt a jogügyi igazga­tóságot és igy fel kell tennem, hogy indokoltan fizettetett ki; mindenesetre pedig úgy, hogy az ügynek ezen stádiumában, az eredeti akták bi­zonylata szerint, az államtitkárnak a dologról még csak tudomása sem volt, az az ő kezén keresztül nem ment. Nem szeretnék elfelejteni valamit — van még azon bizonyos 200 aranynak ügye, melyet Ibrányi ur levele folytán Pohonczy képviselő ur itt felhozott. Az előnyomozás, puhatolás nem ve­zetett eredményre, mert Ibrányi ur nem kivánt felvilágosítást adni. Ezt azonban annyira komoly dolognak tekin­tettem és kellett tekintenem, hogy itt is megtet­tem az intézkedést, hogy az állami ügyészség utján tisztáztassék a dolog és el vagyok hatá­rozva, hogy ha kisülne, hogy ezen állítás be nem bizonyított gyanú, tehát rágalom: akkor, ha kell, maga Ibrányi ur ellen is, magas államhivatalnok becsületének érdekében, a rágalmazási pör meg­indíttassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Fel volt említve, ha jól emlékszem, a giráld­szvedniczi útnál elkövetett visszaélés és mint a közlekedési ministerium elleni vád, hogy Eupprecht kir. mérnők azért helyeztetett át, mert a felülvizs­gálat alkalmával hibásnak találta ezen államútnál az építészeti hivatal eljárását és kellett valakit odaadni, a ki azután azt jónak találta. Erre nézve hivatalos adatok alapján csak annyit mondhatok, hogy az áthelyezés sokkal előbb történt, mint a felülvizsgálat, mert az áthelyezés — ugy tetszik — a múlt év végén történt, a felülvizsgálat még a nyár folyamán sem volt eszközölhető. Egyébiránt az említett út megyei; az állam által csak támo­gattatik, gondolom csak egy nagyobb műtárgy az, mely tisztán az állam költségén építtetik. Hajói emlékszem, felemlítette a t. képviselő ur még valami mármaros-szigeti erdészlaknak épí­tését, hogy az nem a legolcsóbb vállalkozónak adatott ki. Hogy nem a legolcsóbb vállalkozónak adatott ki, tökéletesen igaz; de történt ez, az államtitkárnak minden hozzájárulása nélkül és történt igen helyesen. Mert ha a valamivel olcsób­ban ajánlkozóra nézve a közlekedési ministerium megszerezte más vállalkozásaiból a meggyőződést hogy egyetlen egy vállalatot sem hajtott végre pontosan és tisztességesen: ily esetben azt hiszem, tökéletesen indokolatlan lett volna a legolcsóbb vállalkozónak adni, a ki ilyennek bizonyult; vala­mint, hogy mit érhet azután az oly vád, mely az ily módon magát sértettnek érző ember nyilatko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom