Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-144

386 144. országos ülés deessemljer 2. 1882. évre szorította, egy évre meg kitérj'esztette. Nem is állapodtam én meg most annál, hogy csupán csak a jelenlegi létszám fentartását kérem, hanem egy másik törvényjavaslatot is terjesztettem a t. ház elé, a mely a fellebbezések korlátozását foglalja magában és igy a jövőre nézve a hátralékok szaporodásának némi gátját és akadályát is a ház elé terjesztettem és ügy hiszem, hogy ennek elfogadásával legalább addig, mig végleg nem intézkedhetünk, a baj, hanem is teljesen orvosolva, de tetemesen apasztva lesz. A birák számának fentartása tehát és a felebbezés korlátozása, ezek az eszközök, a melyeket most hozok javaslatba. Az mondatik, hogy ez félrendszabály, nem segítünk ezzel a bajon. Gyökeresen és végleg a bajon addig nem lehet segíteni, azaz biztos eszközt nem lehet megállapítani, mig azon nagyszerű reform és átalakulási mozgalom nincs befejezve. A közvetlenség és szóbeliség megállapítása előtt véglegesen oly létszámot meghatározni, a melyen túl nem lehet többé menni; előbb mint a decentralisatio megtörtént, a kir. táblának birói létszámát végleg ugy meghatározni, hogy azon változást oly könnyen és oly rövid idő alatt ne lehessen vagy ne kelljen tenni, hasonlólag lehetetlen. A t. ház igen jól tudja, mely stádiumában vannak ez ügyek legnagyobb részt. A bűnvádi eljárás, a mely a közvetlenség és szóbeliségen alapszik, ki van nyomatva, közkézen forog; a polgári perrendtartás, a mely a közvetlenség és szóbeliség elvein készült, legnagyobb részt készen van; hiányzik még esak az eljárás a kereskedelmi biróság előtt, az eljárás a jogorvoslatokra és az u. n. különös eljárások. A többi az illető szerkesztők, t. i. Plósz tanár és Emmer Kornél királyi táblai biró által már elkészíttetett, igaz, hogy csak előadói referensi [tervezét de elkészült. Tehát szóval ezen nagy törvényhozási művek készülőben vannak. Az ily, az egész szerkezetet átalakító ilyen míveletek folytán már is bizonyos határozott megállapodást, mint mondám, megállapítani és mindenkorra meghatározni, még most nagyon időelőtti volna. Azt a szenrrehányást tették nekem, hogy mindig utólag kérek. Hiszen t. ház, ha én előlegesen lépnék a ház elé és azt mondanám, hogy semmi biztos adataim ugyan nincsenek, de azt hiszem, hogy ennyi és ennyi biróra lesz szükség, ez esetben méltán azt mondhatták volna, hogy akkor nyilatkozzál, mikor biztos adataid vannak; (Ugy van! joblfélől) ezek pedig csak akkor vannak, a mikor a növekedi! pereknek a száma kétségtelenné vált. Ily körülmények közt tehát, nehogy ez a baj, a mely megvan, még inkább növekedjék, nehogy az igazságot kereső közönségnek kívánalmai még inkább háttérbe szoríttassanak, szükségessé, elodázhatatlanul szükségessé vált, hogyha nem is szapo1 rítjuk, legalább a jelenlegi számot tartsuk fenn és a fellebbezések korlátozását, mint azon második eszközt alkalmazzuk, mely a felsőbb bíróságnál összegyűlt hátralékoknak, remélhetőleg legnagyobb részben végét fogja vetni. Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot általánosságban elfogadni. Az igazságügyi bizottságnak az 1. §-ban foglalt azon indítványát, hogy hat rendes biró és három pótbiró alkalmaztassék, én részemről azért nem tartanám czélszerűnek és megmaradok az előbbi kilencz pótbirói állomásnál, mert a táblának decentralisatiója előbb-utóbb ugy is be fog következni és hosszú időre el nem odázható. Nem volna tehát ezélszeru már most a magasabb fizetésű birák számát igy szaporítani és igy ez által a felosztás alkalmával még több nehézséget okozni. De azután tökéletesen késznek nyilatkozom az igazságügyi bizottság ama javaslatának elfogadására, hogy a pótbirói intézmény megszűntettessék és annak helyébe két osztályú rendes táblabírói állomások szerveztessenek, de csak úgy, hogy fizetési fokozat legyen, azaz hogy ne mindnyájan ugyanazon egy fizetésben részesüljenek, hanem legyen két vagy három fokozat, a mit egyébiránt az igazságügyi bizottság is a maga jelentésében határozottan jelzett, midőn azt mondja: „És mert a fokozatos fizetés rendszerinti behozatala a kir. tábla decentralisatiója elé számbavehető akadályt gördíteni nem fog*, tehát meg van érintve már a fokozatos fizetési rendszer. Ha tehát mi a fokozatos fizetési rendszert elfogadtuk, akkor nem volna helyén most az első osztályú fizetéses birák számát szaporítani, szaporítani hattal, holott ezen hatnak a többi pótbiróval együtt a másodosztályú fizetéses rendes birák közt lészen helye. Én tehát határozottan ennek elfogadását kérem, annak megemlítésével, hogy a táblai rendes bírákra nézve a fokozatos fizetések rendszerének megállapításával a pótbirói intézmény megszüntetése iránt történjék javaslat, mert úgy, mint ezt Gáli t. képviselőtársam mondta, azt nyomban most itt elhatározni, véleményem szerint, majdnem lehetetlen. Tekintetbe kell vennünk először a fizetések fokozatait, másodszor tekintetbe kell venni sok más e tekintetben megfontolandó kérdést, pl. a törvényszéki elnököknek állását és annak lehetőségét, hogy a táblához átmehessenek; ez megint csak a concretális státusnak létesülésével, legalább reájuk nézve történhetik meg. Ezen intézkedések mind kellő megfontolást, kellő időt vesznek igénybe. Ennél fogva, midőn elfogadom a pótbírói intézmény megszüntetését, a táblára nézve a fizetési fokozatok megállapítását, elfogadom azt is, hogy mielőbb és pedig lehetőleg még ezen ülésszak alatt történjék a javaslat benyújtása. Ennek rögtönös elhatározását azonban részemről elfogadhatónak nem tartom. [ Legyen szabad még néhány észrevételt ten-