Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-144

384 144. országos ülés deczember 2. 1882. a hátralékok mennyire szaporodtak s hogy illető- ! leg e tekintetben valami végleges megállapodásra juthassunk, erre nézve kellő adataink nincsenek, csak negatíve áll előttünk az, hogy mindenesetre az eddigi létszám alig képes a hátralékmunka tömegét legyőzni. A tábla munkaköre a felebbezés korlátozása iránti újabb törvényjavaslattal sem fog apadni, ellenben a curia teendőinek apadása kilátásba van véve és azért ezen törvényjavaslat egyedül a tábla bíráinak szaporítására irányul. Tudjuk azt, hogy tiz táblai bíró be van osztva a legfelsőbb itélőszékhez kisegítésül és hogy az első folyamadású törvényszékektől kilencz biró van beosztva szintén kisegítésül. A ministeri és bizottsági javaslatnak alapelve abból indult ki, hogy apadván a curiának munkaköre, ha elfogadtatik a felebbezés megszorításáról szóló törvényjavaslat, vissza fog jöhetni azon tiz biró a táblához, kik most ott kisegítőül vannak alkalmazva és másodszor visszaküldetni az első bíróságokhoz beosztott segédbirák, új bírói állomás szervezésével azon munkaerő pótolva lenne. E szerint véleményeztetett a bizottság részéről is, hogy egyelőre az eddigi adatok alapján szaporíttatik a munkaerő, hogy kilátás lehet arra, miszerint a birák képesek lesznek a felszaporodott munkahalmazt legyőzni. Az igaz, hogy ezen intézkedések nem oly nagyszabásúak, mint azokat az előttem szólott t. képviselő ár kívánta, azonban ugy hiszem, hogy jelenleg nem vagyunk azon helyzetben, hogy olyan nagyszabású változtatásokat tehessünk; mindnyájan abból indulunk ki, hogy a szóbeliség és közvetlenségnek hazánkban is elébbutóbb be kell hozatni; azt tudjuk, hogy ennek behozatala nem oly könnyű dolog, mert ez gyökeres változtatás, a melynek horderejét meg kell fontolni és a melynek életbeléptetése nagyobb pénzáldozattal van összekötve, a melynek fedezéséről kell gondoskodni. Én abban nem látok oly nagy hibát, hogy ha jól megfontolva lassan lépünk előre, mintsem ha meggondolatlanul nyakra-főre teszünk változtatást. Az írásbeli eljárás hátrányos oldala, ugy hiszem, nem tagadtatott a ház ezen oldaláról sem és nem azért nem fogunk azon nagyszabású reformokhoz, a melyek hangoztattak, mintha azoknak helyességét el nem ismernők, hanem azért, mert azoknak életbeléptetéséhez jó megfontolás, idő és pénz kell. A második nagy kérdés, a mely hasonlag akadályozza azt, hogy nagyszabású változtatásokba bocsátkozzunk, a decentralisatio kérdése, a mely összefügg a szóbeliség és közvetlenséggel: és mig a királyi tábla decentralisatiója keresztülvive nincs, bajos a rendes birák szaporításába bocsátkozni, mert nem téveszthetjük szem elől pénzügyi viszonyainkat és a decentralisatio alkalmával nem lehet kilátás arra, hogy a vidéken alkalmazott kir. táblai bíráknak épen oly fizetést adjunk, mint itt a központban, de nem is volna ez helyes. A mint beáll a decentralisatio, beáll szüksége annak is, hogy a kir. táblabírák egy része vidékre helyeztessék, a kiket eddigi fizetésüktől megfosztani nem lehet: minél nagyobb a központból a vidékre helyezett ilyen birák száma, annál hosszabb ideig fog tartani, mig a vidéki kir. táblai birák fizetése kisebb összegre fog reducáltatni. Ez akadálya a rendes birák szaporításának. A magam részéről különben azt tartom, hogy azon indítvány, melyet a pénzügyi bizottság és az igazságügyminister ur előterjeszt, nem épen kielégítő és azt kívánnám némileg pótolni. A mint egyrészről örömmel üdvözöltem azt, hogy múlt évi felszólalásainknak engedve, a t. kormány beszüntette egészen az elsőfolyamodású bíráknak a táblánál segédbirákul leendő alkalmazását, úgyszintén örömmel üdvözlöm azt is, hogy engedve a bíróságok felszólalásainak és az általánosan érzett szükségnek, a táblai birák szaporítását indítványba hozta. Azonban a szaporítás módjára nézve némileg eltérő nézetem volna. Éppen azt tartva szem előtt, hogy azon okoknál fogva, melyek már bőven kifejtettek ugy az igazságügyi bizottság jelentésében, mint az előadó ur által, ezen pótbirói intézmény megszüntetendő, kívánnék ezen szaporításnál egy olyan eljárást követni, mely egyrészről az előttünk lebegő czélt, a decentralisatio lehetőségét ne akadályozza, másrészt a tábla bíráinak anyagi helyzetét is akként javítsa, hogy állásuknak megfelelő dotátióval legyenek mindnyájan ellátva. Hallottam ugyan azon ellenvetést, hogy minek a pótbirói intézményt megszüntetni, a fizetéseket emelni, hiszen úgyis minden állásra 50—60 biró folyamodik; erre nézve azonban csak az a megjegyzésem, hogy egyrészről a vidéki bírónak nem lehet tiszta fogalma arról, hogy Budapesten az élelmi viszonyok mily drágák és nehezek, másrészt azon remény kecsegteti őt is, hogy talán nem fog oly soká tartani, a mig rendes birói állomásba juthat és akkor meg van mentve. Ezen reménysége azonban nemsokára meghiúsul, midőn látja, hogy nem egy-két évig, hanem számos évekig kell ezen állásban maradnia, a mi még inkább fokozódik az által, ha a pótbirák száma szaporittatik és azután a szorult anyagi helyzetnek az ő munkásságára nézve is bizonyosan csak lankasztó, csak hátrányos hatása lehet. Eltekintve attól is, hogy a pótbiró mindenesetre annak folytán, hogy az ő előléptetése nem fokozatos, hanem kinevezéstől függ, gyakran — nem mondom, hogy függetlensége veszélyeztetnék -— de mindenesetre igen kellemetlen súrlódásokba jöhet, a melyektől őt megóvni czélszerü és az igazságszolgáltatásnak érdekében áll. Maga az igazságügyi bizottság hangsúlyozta azt, hogy jövendőre nézve czélszerű lenne a rendes birák fizetését két osztályba sorozni, a pótbirói intézményt