Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

3(>4 143. országos ülcg ileczember 1. 1882. kozhatik a pénzügyminister ur — és ezt mégis tesz— azl882-iki kezelési eredményekre. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Én kénytelen vagyok részleteiben fejtegetni e kérdést. Ha lehetne budget kérdésekről ugy beszélni, hogy abba a száraz unalmas részleteket ne vegyítsük, én volnék az első, a ki ezt tenném, de ha általánosságban mozogni nem akarunk, méltóztassék megengedni, hogy tovább elemezzem a felhozott egyes érveket. (Halljuk! balfelöl.) A minister ur azt mondja: itt van egy reális szám, 1882-ben 91 millió forint a kezelés eredménye. Hát elismerem a már befolyt 61 milliót, elismerem az alapos várakozást, hogy 30 millió fog még bejönni, tehát 91 millió, tehát oly magas összeg, melyhez hasonlót még eddig nem értünk el. Hanem a t. minister ur elfeledett két dolgot, midőn erre alapítja a jövő év előirányzatát és erre alapítja a rendes kezelésben feltüntetett hiány elenyésztetésére irányzott tervét. Mert ha nem erre a'apítaná,akkor nem mutathatná ki a rendes kezelés hiányát 8 millió és százezerre. De talán két körülményt nem vesz kellő figyelembe. Először, hogy az idén talán a jó év hatása is tesz valamit. (Egy hang: Nincs hatása!) Tessék elhinni, hogy az idei jó év az adók befolyására is sokat tesz. Oly sokat tesz, hogy merem mondani, Magyarországon — azt nemcsak magam tapasztaltam, de olyanoktól is hallottam, kik ismerik a vidéket — az előbbi évekhez képest sokkal sürgősebbé vált, nevezetesen növekedett az emberekben e tekintetben a kötelességérzet. (Helyeslés balfelöl) Sokkal több hajlandóság van az első rendelkezésre álló pénzt az adó lefizetésére fordítaui, mint az korábban volt. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy azt sem méltóztatnak tekintetbe venni, hogy mily nagy erőlködés eredménye ez a 91 millió, mely az idén bejön, mert a nélkül, hogy én azon rendes declamálásokba kívánnék bocsátkozni, melyek az adóbehajtás ellen néha joggal vagy néha túlozva felhozatnak, kénytelen vagyok ez alkalommal is felhozni, hogy általános állapotaink jellemvonása, hogy az adóbehajtás működése és szigora tetemes erőfeszítésre kényszeríti az embert. Én nem ismerek nyugatfelé, csak a keleten oly országot, ahol ehhez hasonló keménységű adóbehajtási apparátus léteznék és- nem ismerek országot, mely az apparátusnak ily mérvű működését el is viselné. De vájjon abból, hogy az idén kedvező és pedig rendkivül kedvező év volt és nagy és kikényszerített erőlködés következtében 91 millió frtjön be, szabad-e következtetni azt, hogy ez normális magassága direct adóinknak és hogy ezen magasság megmarad akkor is, ha 91 millióra még | 4 millió százezer forintot reá tesznek. Ez az, a j mit tévedésnek tartok éa ez az, a mi ellen óvni kívánom a t. képviselőházat, nehogy ezen illasiót ossza. Mert azon gazdasági tényezők, melyek az idén képessé tették a nemzetet ezen erőlködésre, melyek képessé tették arra, hogy ezen eredmény létesíttessék, azon tényezők maradandósága iránt a pénzügyminister ur, a ki még az 1878-ki évet sem tartja normális óvaek, mely évnek 59 millió hektoliter termése volt, alig táplálhat reményt. És én kénytelen vagyok a t. ház és a pénzügyminister ur figyelmét felhívni azon symptomákra, azon sajnálatos kihágásokra, azon sajnálatos botrányokra, melyek az adóvégrehajtásoknál napirenden vannak. Ezen állapotok betegsége nem szüuik meg azáltal, ha nem beszélünk róla. Nem akarok túlozni, de azoknak, a mik történtek, symptomaticus természetét tagadni, annyi, mint nyilvános tények előtt hunyni be a szemet. Ez az, a mit a t. ház figyelmébe ajánlok. Vájjon helyes politika-e ily optimismussal neki indulni az adóemelésnek? Legalább ugy induljunk neki. hogy a valódi állapotot ridegen és csalódás nélkül vegyük. Ds hivatkozni ugy, mint a minister ur teszi, az idei eredményekre és midőn tudatában van annak, hogy mily kevéssé biztos alapon nyugszik a remény, hogy ez ismétlődik a jövőben, bátran merni a háznak ajánlani az adóemelést e téren és bátran mer igérni eredményeket, amelyek arra is vannak építve, hogy az egyenes adók e magassága mint normális megmarad : ehhez a pénzügyi politikához t. pénzügyminister ur, akár van szüksége támogatásunkra, akár nem, de már annak benső gyengesége és hibájánál fogva mi nem járulhatunk és ott is (a jobboldalra mutat) aggodalom nélkül kevés ember csatlakozhatik. De hát vegyük a t, pénzügyminister ur állitásának második részét, a követendő pénzügyi politikára vonatkozólag. És itt alkalmat veszek magamnak, hogy köszönetemet a minister urnak kifejezzem azért, hogy a járadék ügyében tett kérdésemre felvilágosítást adott. Én abból a felvilágosításból megértem t. ház azt, hogy azon eredeti feltótelek, a melyek alatt a rente conversiója egy consortium által átvétetett, eddig változást nem szenvedtek és ha azok oly változást szenvednének, a mely a törvény módosítását teszi szükségessé, a pénzügyminister ur — a mi különben magától értetik — a törvényhozás beleegyezése nélkül eljárni nem fog. De megvallom, hogy midőn azt látom, hogy nem is 80 millió az a rente, a melynek jövő év június végéig való convertálására az előirányzat tulajdonképen alapítva van, hanem körülbelül 97 millió, mert a pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban adott felvilágosítása szerint — ha emlé-