Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-125

30 125. országos ülés október 11. 1SS2. rendes folyamán felelősségre vonatnék, ezen bűnper ügyészi teendőinek további vezetésétől felmentessék ? Elnök: Az interpellátió közöltetni fog az igazságügyminister úrral. Cserntony Lajos: T. ház! (Halljuk!) Én egy tövid interpellátiót kívánok a t. kormányelnök úrhoz, mint belügyministerhez intézni sezen interpellátióm indokolásában egyenesen és kizárólag arra szorítkozhatnánk, a mit az előttem szólott képviselő ur elbeszélt. A t. ház ítélni fog, vájjon nem elég-e azon beszéd és interpellátió ezen interpellátióm megtételére; — már pedig nekem csakugyan róluk tudomásom nem volt. Interpellátióm igy hangzik: „Kérdés a t. kormányelnök úrhoz! Tekintettel azon hajtogatásokra, melyek az úgynevezett tisza-eszlári ügygyei azonosították magukat; és tekintettel a köztudomású tényekre, melyek szerint ama bujtogatások a tisza-eszlári ügyben elfogottaknak ügyvédei ellen is fordultak, sőt az államügyészség működésének gyanúsításával is folytonosan a nép érzelem felizgatására törnek : kérdem a t. belügyér urat, olyannak tartja-e Nyíregyházát, hogy ott a vádlottak védelmének teljes szabadsága és az igazságszolgáltatás részrehajlatlan méltósága biztosak lehetnek a hajtogatások által zaklatott szenvedélyek minden kitörésétől?" Ebből áll interpellátióm. T. ház! Én meg vagyok győződve arról, hogy azon egészségtelen, nemzetünkre nézve szomorú, minden érdekeinkre nézve kártékony mozgalom, melyet néhány ember megindított; melyet több ember csatlakozása által tovább visz és vinni igyekszik, igen rövid idő alatt a nemzeti érzelemnek egészséges lehellete által el lesz fúva és szégyennel fognak erre visszaemlékezni azok is, a kik azt most pártolják. (Ugy van! ügy van! jobbfélöl. Nagy zaj és ellenmondások a szélső baloldalon.) Engem nem fognak zavarni semmiféle közbekiáltás által (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: A dologra!) Én önöket nem szoktam zavarni közbekiáltások által, de engem sem zavarnak meg önök azzal. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Köztudomású dolog, hogy az u. n. tisza-eszlári ügyben még máig sem tudják a vádlottak, hogy mivel vannak vádolva. Halomra fogatták őket be és némelyek azt kívánják, hogy még többet fogjanak be, hogy mentül tovább tartson ezen ügy; mert ezen ügygyei magukat azonosították bizonyos tényezők és belovagolva magukat egy — bocsánatot kérek a szóért —- egy nagy ostobaságba . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Rendre! Rendre! Elnök csenget.) Hát miért rendre ? (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon : Rendre! Halljuk az elnököt! Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Én arra kérem a t. szónokokat, hogy a kifejezésekben mégis méltóztassanak óvatosak lenni; mert lehetnek olyanok, akik ezen kifejezések által magukat találva érzik. (Élénk, hosszas derültség. Halljuk! Halljuk!) Én, a ház bármely oldalán ülő képviselő urak iránt egyaránt teljes elnézéssel szoktam viseltetni, talán nagyobbal is, mint kellene: de a ház méltósága érdekében arra kérem a t. képviselő urakat, hogy az ilyen erősebb kifejezéseket ne méltóztassanak használni. (Élénk helyeslés.) Csernátony Lajos: T. ház! Én a mélyen t. elnök ur figyelmeztetését a legnagyobb tisztelettel fogadom, főleg azon magyarázat után, a melyet annak adni méltóztatott. (Élénk derültség jobbfelől. Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon : Rendre! Rendre!) Különben én valóban nem tudnám megmondani, hogy minő inparlamentáris szót használtam. Én egyátalában senkit meg nem támadtam. Beszéltem bizonyos tényezőkről, a kik magukat belovagolják — hát nem akarom ismételni a szót, ámbár én nem találok abban semmiféle inparlamentarist. Inparlamentáris szavakat nagyon gyakran hallottunk sokat a parlamentben . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon : Rendre! Egy hang: Az „Ellenőr" kezdte! Ugy van! a szélső baloldalon.) Soha a parlamentben nem. (Zaj, felkiáltások: Rendre!) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék az általam tett nyilatkozatot értelmezni, bírálgatni. A házszabályok ezt nem engedik meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Ugy van!) Csernatony Lajos: Én nem gondolom, hogy inparlamentáris szót használtam volna. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Rendre! Felkiáltások jobbfelől: Szavait megmagyarázni joga van !)• Csanády Sándor: T. ház! A házszabályokra hivatkozva . . . (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Nem szabad!) Elnök: A házszabályok szerint egyedül az elnöknek van joga a szónokok beszédét félbeszakítani. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) Csernatony Lajos: Tisztelt ház! Tudva van tehát, hogy ezen tisza-eszlári ügyben elejétől fogva a szenvedélyek felzavarására történt az igyekezet és összeköttetésbe hozatott ezen ügy, bármi volt is az eltűnés oka, de összeköttetésbe hozatott ezen ügy az úgynevezett antiszemita kérdéssel és annak folytán, hogy az egyik, a nagyobb terjedelmű kérdés, erősséget talált ezen tisza-eszlári ügyben, mindinkább oda irányult a törekvés, hogy a nép érzelmét, igen érthető érzelme, hogy ha elhitették velfk, hogy ez csakugyan rituális gyilkosság, — hogy a nép érzelmét lázítsák, keserítsék, kitörésre juttassák. Ennek következtében történt, hogy bárki jött légyen vissza ama vidékről és általában Szabolcs megyében minden elfogulatlan, józan, lelkiismeretes ember azt állította, hogy ott a terroriz-