Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

143. országos ülés fleczemfoer 1. 1882. 353 mondta terheinket: meggyőződhetünk arról, hogy ez a hang általános. Én az ellenzék részéről különösen kötelességszerűnek tartom azt, hogy" hangsúlyozva legyen minden költségvetéssel szemben a népnek terhe és az itt-ott mutatkozó nyomor is. Hadd legyen kifejezve és mórlegelve minden a maga súlya és jelentősége szerint. De azt hiszem, hogy a méltányosság, sőt a közérdek azt kívánja, hogy e tekintetben túlságba ne menjünk. Azt hiszem, hogy e tekintetben a t. képviselő ur, mint ő kifejezte, pessimismusánál fogva igen messze ment. Mert ha évtizedeken, sőt évszázadokon át közokmányokban és beszédekben nem hallunk egyebet, mint pusztulást és romlást és ha most is ezen szempontból biráltatik meg helyzetünk: akkor valóban rég elpusztult volna e nemzet, hogyha egész valójában, teljes mértékben ugy lenne a dolog, a mint állíttatik. Igen, a romlás mellett ott van a haladás, rothadás mellett ott van a tenyészet és midőn kötelességünk a romlást, a rothadást lehetőleg visszatartani, a hol lehet megakadályozni, ugy kötelességünk a haladás szükséges tényezőit is megteremteni; ajánlom a költségvetést elfogadás végett. (Helyeslés jobbfélől. Helfy Ignácz: T. ház! Valóban sajátságos helyzetben van az ellenzék a költségvetési vitával szemben. Ha kötelességünket teljes mérvben teljesítjük, bírálat alá vesszük a kormánynak egész tevékenységét minden téren, akkor azt méltóztatik mondani a ministeri és a kormánypárti képviselői padokról, a sajtóban, hogy beszélünk de omnibus rebus, oly dolgokról, melyek tulajdonképen nem ide tartoznak ; szóljunk hozzá, a költségvetéshez és azon számokhoz, melyek ott vannak. A mikor megint történik az, a mi talán legelőször hosszú évek óta történik, hogy kerülve a nagyobb vitákat, kizárólag a költségvetéssel foglalkozunk, akkor előáll az előadó ur és mit következtet abból? Azt, hogy miután a kormánynak sem közgazdasági, sem kereskedelmi, sem ipari politikáját nem támadták meg, ez jele, hogy avval teljesen meg vagyunk elégedve. T. előadó ur, az, hogy most nem volt nagyobbszerű támadás és hogy a vitának alig harmadnap reggelén az már berekesztetik, hogy már a zárszónál vagyunk, ennek nem az az oka, hogy a kormány olyan eredményeket mutat fel, melyekkel bárki is meg lehessen elégedve, hanem ellenkezőleg ez is egyike azon tüneteknek, melyek lehetetlen, hogy szomorúsággal ne töltsék el a hazafinak lelkét. Mutatja ez is azon rémséges közönyt, mely beállott ezen országban a közügyek iránt, a mely már belehatolt ezen terembe is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hivatkozom azon módra, melyen ez a két napi vita lefolyt, hivatKÉPYH. NAPLÓ 1881 — 84. VH. KÖTET. kozom e perczben a túlsó padokra, méltóztassék megnézni — ki hinné, hogy itt az ország öszszes költségvetéséről, millióiról van szó. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ebben a közönyben méltóztassék keresni és ott meg fogják találni okát annak, hogy a támadás ezúttal nem terjed ki egyébre, a mikor meg se hallgatták még azt sem, a mi eddig előadatott. S engedje meg a t. előadó ur, hogy egész őszintén mondjam meg, hogy nagyrészbeu mi is oka vagyunk ennek — értem — én mint tagja, ő mint előadója a pénzügybizottságnak. Kénytelen vagyok itt constatálni, hogy a jelen költségvetés felületes megvitatásának egyik főoka ezúttal a pénzügyi bizottság volt, mert ott indult meg és ott hajtatott végre felületesen a vita. Szükséges, hogy a t. ház ezt tudja. A mint emlékeznek, a pénzügymiaister ur október 12-én terjesztette be a költségvetés első példányát itt a házban. 14-ik és 15-én kapták meg a pénzügyi bizottság tagjai. Éa magam részéről 15 én este 1

h6 órakor kaptam. Följegyeztem magamnak. 16-án reggeli 10 órára már ki volt tűzve a tárgyalás, az egész pénzügyi bizottságnak — talán az egyetlen előadót kivéve, a ki már előzetesen bizonyos dolgokra nézve a kormánynyal megállapodott, a mi ellen egyébiránt nekem semmi kifogásom nincs, — egyetlen egy tagja sem rendelkezett annyi idővel, hogy jóformán csak bele is pillanthatott volna a költségvetésbe. Ott kezdte tanulmányozni, mikor már ítéletet kellett mondania s mikor már csak szavaznia kellett. És méltóztatnak tudni azt — ez sem titok, ezt is elbeszélhetem — hogy az isten megáldott bennünket egy olyan előadóval, a ki oly rohamos gyorsasággal tud keresztül haladni azon a számtengeren, hogy akárhányszor megtörténik és meg is történt, hogy mikor mi azt hittük, hogy véleményt adhatunk egy rovatról, 8 már a 4—5-ík rovatnál jár, az neki már túlhaladott álláspont. (Zaj a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, hogy ezen apró dolgokat itt előadtam, de azt hiszem, hogy ez szükséges, mert tanulmányoznunk kell azon okokat, melyek lassan-lassan oda viszik a képviselőházat, hogy a vitát ne folytathassa azon komolysággal, mely eddigelé legalább jellemezte. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Áttérve most arra, a mit a t. előadó ur beszédemre mondott, csak egy dologra fogok még megjegyzést tenni, mert hiszen a többire nézve érvelése annyira találkozik a pénzügyminister úréval, hogy így egyszerre elintézhetem mind a kettőt. (Halljuk!) A t. előadó ur szemrehányást tesz nekem azért, hogy mikor a hiányt 43 millióban számítottam ki, akkor kidobtam az előirányzatból azon Összegeket, melyek a törvény 45