Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

143. országos ülés deazember 1. 1882. 351 terjesztések alapjával és azon iránynyal, a melyből azok beterjesztettek. És másfelől a t, képviselő nr következtetett még egyet: azt, hogy legalább is igaztalan volt a pénzügyi bizottság íráutj a midőn azt mondja, hogy irányszakítás vau a kormány előterjesztéseiben és igen könynyelmüen a nélkül, hogy a ház előtt indokolta volna, a pénzügyi bizottság helyeselte e szakítást. Méltóztassék megengedni t. ház, hogy ezzel szemben kijelentsem, hogy irányszakitásról szó sincs 5 mert a pénzügyi bízottság azon rósz viszonyok közt, midőn az ország vizáradások által sújíatik, midőn dóbátralékok nagy mértékben fokozódnak, azt az enuntiatiót tette, hogy az egyenes adók azon nemei, melyek akkor érvényben voltak — most némi változás történt időközben — nagy obbm érv íí fokozást nem tűrnek, azt mondta: tovább alig emelhetők. Ez volt a kifejezés. De ezen előterjesztések, a melyekkel a kormány új adókat kivan, azzal összefüggésben nincsenek, mert még azon részében is, a mely például a haömentességi díjra vonatkozik , vagy például a betétek megadóztatására vonatkozik, a hátralékos egyenes adókkal távolabbi összefüggésben van és a mennyiben összefügg, annyiban az alsóbb lételek, a -melyek épen a hátralékokat okozzák, enyhülésben részesülnek és nem fokoztatnak; a napszámosok kereseti adója pedig, a a melyből igen lényeges hátralék szaporodás keletkezik, épen elengedtetni és megszüntetni indítványozta tik. Az egyenes adókkal szemben tehát már e tekintetben szakítás, illetőleg az akkor elfoglalt állásponttól eltérés nem foglaltatik, sőt ellenkezőleg, az megerősíttetik a többi adóknál, különösen a fogyasztási adóknak és az illetékeknek fokozásában; és minthogy a pénzügyi bizottság épen azon jelentésében, a melyre a t. képviselő ur hivatkozott, ezt sürgette, ezt hangoztatta, azt hiszem, hogy irányszakitásról beszélni nem, lehet. Minthogy pedig röviden csakis abban fejezi ki e tekintetben meggyőződését. „Hogy államháztartásunk hiányának legalább egy részét állami bevételeink fokozása és lehetőleg új jövedelmi források megnyitása által kell fedezni" és csakis ez az, a miben irányról beszél és a kormány összes előterjesztéseiről nyilatkozik, azt hiszem tehát olyasmit állítottam, a mi nemcsak. hogy a bizottságnak a múltban elfoglalt álláspontjával nem ellenkezik, de azt hiszem, a t. képviselő ur által sem vonható kétségbe. Mert, -hogy állami bevételeink fokozására szükség van és hogy újabb jövedelmi forrásokat kell keresnünk, azt hiszem, kétségbe nem vonható. De Helfy t. képviselő ur azt a vádat mondja, hogy összesen 8 milliónyi új adót akar a kormány két év alatt behozni. Mekkora táraadás volt ebben a kormány ellen a multban, midőn szintén 8 milliót hozott fel. Én, t. ház, ezen helyzetre visszatérni nem akarok, hanem egy különbséget a tárgyilagos megítélés szempontjából, tehát nem beszélek politikáról, pártviszonyokról, hanem tisztán és kizárólag a tárgyilagos megítélés szempontjából vagyok bátor felhozni. És ez az, hogy az akkor kért 8 millióval szemben nem helyezte a rendes kiadások és bevételek közti egyensúly helyreállítását kilátásba, míg a most kért, összesen 8 milliónyi, két év alatt keresztüiviendő adóemeléssel szemben a pénzügyminister ur ezen egyensúly helyreállítását igéri. Ez 1875-ben nem helyeztetett kilátásba. Tehát a helyzet, a czél, azt hiszem, némi különbséget mutat fel. Lehet bírálni azt, a mint Szilágyi Dezső t. képviselő erre kiterjeszkedett, hogy helyes alapra van-e fektetve, betartható-e ezen combinátió, az események nem fogják-e azt megváltoztatni ; ezt lehet bírálni, hanem azon egyszerű kifogást, a melyet Helfy t. képviselő ur tett, nem 3ehet tenni és épea azért, mert beszédem végéhez közeledem, bátor vagyok most, ezen általános és magasabb szempontokra emelkedni. (Halljuk!) Szilágyi Dezső képviselő ur t. í. bírálta a kormány combinátióját abból a szempontból, hogy nem lehet megengedni azért, mert ő a láthatáron fekete pontokat líd; mert ő fél egy közgazdasági apálytól, a melynek hatása kettős irányban szokott nézete szerint nyilvánulni: Az egyik az, hogy megbénítja a váliakozási szellemet, lezárja az állambevételeket emelkedésében, fejlődésében. A másik pedig a hitelviszonyokra hat károsan. Hát í. ház. a mi ezen fekete pontokat illeti, ez III. Napóleonnak volt egy hires mondása, a mely igen végzetes jelentőségű lett, azután ebből a jelentőségéből sokat veszített, a 60-as években belekerült Offenbaehnak egy operettejébe is, a melyben egy kis városi tözoltó-pärancsnok is fekete pontokat lát a láthatáron. De azt hiszem, hogy ezen kifejezés nemcsak hogy veszített jelentőségéből, hanem különösen az e helyen nem is volt alkalmazható. Mert engedje meg a t. képviselő ur, Jókai Mórral szemben meglehetős kemény kifejezéseket használt azért, mert ő felvilágosítást kért arra nézve, hogy mi az a fekete pont a láthatáron, hogy mi az a közgazdasági apály? Ez a kérdés csak agy rögtönözve volt intézve. Én azóta sokat gondolkoztam rajta, —• és meglehet, hogy szintén gúnytárgyává teszem ki magamat, de bátor vagyok kérdezni, hogy mi az a közgazdasági apály? Mert a közgazdasági tényezők között vaunak nemzetközi tényezők, elismerem, tudom, hogy a pénzpiacz helyzete, a forgalmi és hitelviszonyok ilyenek léteznek, de azt is tudom, hogy a közgazdasági tényezők legnagyobb