Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

143 országos ttlés deezember 1. 1882. 349 Ezek t. ház, nem oly tényezők, melyek egyik napról a másikra megváltozhatnak s a melyeknek fejlődésképességét kétségbe lehet vonni; ezen tényezők olyanok, melyekre miután hosszú időkre visszamenve folytonos fejlődést mutat­nak fel, hivatkozhattam és hogyha csak tűrhető viszonyok vannak is, azoSinak további fejlődé­sére és pénzügyi eredményeire lehet számítani. (Igazi "ügy van! jóbbj"elöl.) Tehát ne méltóztassék azt állítani, a mit Helfy képviselő ur állított, hogy a kormány csak az adók emelésével, vagy az adóknak magasabb előirányzatával dolgozik; mert a süly épen arra fektetendő ezen előirány­zatnál, hogy az egyenes adók aránytalanul kisebb mérvben vannak fokozva, mint a többi jövedelmi ágak, melyek már az adózással ily közvetlen összeköttetésben nincsenek. De különben t. ház, Helfy képviselő ur okos­kodását a tekintetben, hogy ez a kormány egye­bet nem tud, mint ha hiány mutatkozik, vagy az adót emeli, vagy kölcsönt csinál, vagy az állam­jószágokat értékesíti és hogy ez elitélendő, nem oszthatom azon egyszerű oknál fogva, mert még nem találtam semmiféle országban sem theoretice, sem gyakorlatilag más módját a hiány elenyész­tetésének, mint vagy a kiadásoknak beszorítását és ezt, ha méltóztatott volna indokolni, e téren követtem volna, de erre nem méltóztatott kiter­jeszkedni, vagy pedig a bevételek fokozását, fejlesztését és esetleg az államvagyon értékesítését, vagy a kölcsönnel való fedezést. Itt ha gyakor­lat dagakarunk eljárni — minden azon mértéktől és aránytól függ, melyben ezen tényezők az állam­háztartás rendezése szempontjából igénybe vétet­nek és ha a t, képviselő ur kritikáját oda terjesz­tette volna ki, hogy a költségvetési előirányzat­nak fejlődését rosszalja és azt tüzetesebben indokolta volna, vagy pedig a fedezet fejlesztése, illetőleg emelése közötti arányt rosszalta volna, akkor én is egészen más szempontból tenném meg észrevételeimet beszédjére, de azt hiszem, hogy principaliter azt, hogy a kormány a hiányt ily úton-módon akarja fedezni és fokozatosan elenyésztetni. ezt kifogásolni csakugyan nem lehet. Somssich Pál t. képviselő ur volt az egye­düli, ki azt mondotta egész határozottsággal: a kiadásokban kell takarékoskodni, a kiadásokat kell leszállítani, mert a mostani gazdálkodás semmi egyéb- legalább beszédjének ez az értelme­mint a mai lakmározásért elkölteni a múlt örök­ségét és egyszersmind megterhelni a jövőt. E tekintetben t. ház, nem egészen egy vélemény­ben iehet Szilágyi Dezső t. képviselő úrral, mert ezen főtétel költségvetésünkben, melyet a t. képviselő ur megtámadott, t. i. a hadügyi kiadások tüzetes bírálat tárgyát képezték Szilágyi Dezső t. képviselő ur előtt is. És akkor a t. kép­viselő ur — egészen jól emlékszem — egyes tételeiben nem volt egy véleménybea a dele­gátióban a többséggel, a mely azt megszavazta, nevezetesen egy százezer frtos tételnek törlését a szászhuszoahét millió költségből csakugyan indítványozta is; egyik barátja azonban azon kifejezést használta általánosságban álláspontja jellemzésére, hogy nagyban ésegészben a költség­vetés a helyzetnek megfelel. És azt hiszem, hogy igen higgadtan és elfogulatlanul itélte meg a helyzetet, mikor így fejtette ki álláspontját. Már Somssich Pál t. képviselő ur magát a lefegyver­kezést hozta szóba és igen szép philosophicus nyugalommal, philosophicus magaslatról előadott beszédében kifejtette azt, hogy mekkora javára volna a népek jóléte, az államok fejlődésére né/.ve, hogy ha azon rengeteg milliárdokat, melyeket az earópai hatalmak a fegyverkezés emelésére ez idő szerint fordítanak, a népek anyagi és szellemi jólétének fejlődésére fordítanák. Ezen eszmével Kanttól kezdve a soeialistákig, minden nemes gondolkozású philosophus foglalkozott; csakhogy akkor, midőn egy kormánynyal szemben a költség­vetést megtagadja és azt mondja, hogy főleg e szempontból tagadja meg; ebből az következik, hagy az illető' kész az európai hatalmasságok elé azzal lépni, hogy fegyverkezzünk le. És azt hiszem, ha komolyan veszi ezen álláspontot és habár megkisérlené keresztül vinni és akármelyik diplomata axt mondaná neki: „N'eo parlon? plus", akkor azt hiszem meg volna akadva további teendőjében; mert föltételezem, sőt hiszem, hogy addig egymaga, míg a szomszéd államok a le­fegyverkezést el nem fogadnák és ily óriási erő­feszítést fejtenek ki, nem fogja hazájának aján­lani a lefegyverkezést. (Helyeslés jóbbfdol.) És habár ez mély meggyőződésem és bár­mennyire osszam philosophicus szempontból mind­azon igazságokat, melyeket a t. képviselő ur e tekintetben előadott: kénytelen vagyok mégis azt mondani, hogy helyesebb dolog, habár keserves erőfeszítéssel, a haza és monarchia védelme érde­kében ezt megtenni, mint a bizonytalan jövőnek. sőt tovább megyek, a koczkáztatott jelennek ki­tenni a nemzetet, (Helyeslés jóbhfélöl.) mert az sokkal inkább lekötné, megbénítaná a munka­képességet, megingatná a hitelt egy állam irá­nyában,' mint hogy ha talán erejének teljes igénybevételével iparkodik véderejét azon szín­vonalra emelni, a melyíyel képes minden veszély­lyel szembeszállni és minden perczben megvédel­mezni érdekeit. Azonban visszatérek a költségvetéshez, t. i­Szilágyi Dezső képviselő ur azt a szemrehányást tette nekem, hogy igénytelen jelentésemben bátor voltam felemlíteni, miszerint a21 millió 600,000 frt hiány mellett 21 millió 700,000 frt befektetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom