Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-143
143 országos ttlés deezember 1. 1882. 349 Ezek t. ház, nem oly tényezők, melyek egyik napról a másikra megváltozhatnak s a melyeknek fejlődésképességét kétségbe lehet vonni; ezen tényezők olyanok, melyekre miután hosszú időkre visszamenve folytonos fejlődést mutatnak fel, hivatkozhattam és hogyha csak tűrhető viszonyok vannak is, azoSinak további fejlődésére és pénzügyi eredményeire lehet számítani. (Igazi "ügy van! jóbbj"elöl.) Tehát ne méltóztassék azt állítani, a mit Helfy képviselő ur állított, hogy a kormány csak az adók emelésével, vagy az adóknak magasabb előirányzatával dolgozik; mert a süly épen arra fektetendő ezen előirányzatnál, hogy az egyenes adók aránytalanul kisebb mérvben vannak fokozva, mint a többi jövedelmi ágak, melyek már az adózással ily közvetlen összeköttetésben nincsenek. De különben t. ház, Helfy képviselő ur okoskodását a tekintetben, hogy ez a kormány egyebet nem tud, mint ha hiány mutatkozik, vagy az adót emeli, vagy kölcsönt csinál, vagy az államjószágokat értékesíti és hogy ez elitélendő, nem oszthatom azon egyszerű oknál fogva, mert még nem találtam semmiféle országban sem theoretice, sem gyakorlatilag más módját a hiány elenyésztetésének, mint vagy a kiadásoknak beszorítását és ezt, ha méltóztatott volna indokolni, e téren követtem volna, de erre nem méltóztatott kiterjeszkedni, vagy pedig a bevételek fokozását, fejlesztését és esetleg az államvagyon értékesítését, vagy a kölcsönnel való fedezést. Itt ha gyakorlat dagakarunk eljárni — minden azon mértéktől és aránytól függ, melyben ezen tényezők az államháztartás rendezése szempontjából igénybe vétetnek és ha a t, képviselő ur kritikáját oda terjesztette volna ki, hogy a költségvetési előirányzatnak fejlődését rosszalja és azt tüzetesebben indokolta volna, vagy pedig a fedezet fejlesztése, illetőleg emelése közötti arányt rosszalta volna, akkor én is egészen más szempontból tenném meg észrevételeimet beszédjére, de azt hiszem, hogy principaliter azt, hogy a kormány a hiányt ily úton-módon akarja fedezni és fokozatosan elenyésztetni. ezt kifogásolni csakugyan nem lehet. Somssich Pál t. képviselő ur volt az egyedüli, ki azt mondotta egész határozottsággal: a kiadásokban kell takarékoskodni, a kiadásokat kell leszállítani, mert a mostani gazdálkodás semmi egyéb- legalább beszédjének ez az értelmemint a mai lakmározásért elkölteni a múlt örökségét és egyszersmind megterhelni a jövőt. E tekintetben t. ház, nem egészen egy véleményben iehet Szilágyi Dezső t. képviselő úrral, mert ezen főtétel költségvetésünkben, melyet a t. képviselő ur megtámadott, t. i. a hadügyi kiadások tüzetes bírálat tárgyát képezték Szilágyi Dezső t. képviselő ur előtt is. És akkor a t. képviselő ur — egészen jól emlékszem — egyes tételeiben nem volt egy véleménybea a delegátióban a többséggel, a mely azt megszavazta, nevezetesen egy százezer frtos tételnek törlését a szászhuszoahét millió költségből csakugyan indítványozta is; egyik barátja azonban azon kifejezést használta általánosságban álláspontja jellemzésére, hogy nagyban ésegészben a költségvetés a helyzetnek megfelel. És azt hiszem, hogy igen higgadtan és elfogulatlanul itélte meg a helyzetet, mikor így fejtette ki álláspontját. Már Somssich Pál t. képviselő ur magát a lefegyverkezést hozta szóba és igen szép philosophicus nyugalommal, philosophicus magaslatról előadott beszédében kifejtette azt, hogy mekkora javára volna a népek jóléte, az államok fejlődésére né/.ve, hogy ha azon rengeteg milliárdokat, melyeket az earópai hatalmak a fegyverkezés emelésére ez idő szerint fordítanak, a népek anyagi és szellemi jólétének fejlődésére fordítanák. Ezen eszmével Kanttól kezdve a soeialistákig, minden nemes gondolkozású philosophus foglalkozott; csakhogy akkor, midőn egy kormánynyal szemben a költségvetést megtagadja és azt mondja, hogy főleg e szempontból tagadja meg; ebből az következik, hagy az illető' kész az európai hatalmasságok elé azzal lépni, hogy fegyverkezzünk le. És azt hiszem, ha komolyan veszi ezen álláspontot és habár megkisérlené keresztül vinni és akármelyik diplomata axt mondaná neki: „N'eo parlon? plus", akkor azt hiszem meg volna akadva további teendőjében; mert föltételezem, sőt hiszem, hogy addig egymaga, míg a szomszéd államok a lefegyverkezést el nem fogadnák és ily óriási erőfeszítést fejtenek ki, nem fogja hazájának ajánlani a lefegyverkezést. (Helyeslés jóbbfdol.) És habár ez mély meggyőződésem és bármennyire osszam philosophicus szempontból mindazon igazságokat, melyeket a t. képviselő ur e tekintetben előadott: kénytelen vagyok mégis azt mondani, hogy helyesebb dolog, habár keserves erőfeszítéssel, a haza és monarchia védelme érdekében ezt megtenni, mint a bizonytalan jövőnek. sőt tovább megyek, a koczkáztatott jelennek kitenni a nemzetet, (Helyeslés jóbhfélöl.) mert az sokkal inkább lekötné, megbénítaná a munkaképességet, megingatná a hitelt egy állam irányában,' mint hogy ha talán erejének teljes igénybevételével iparkodik véderejét azon színvonalra emelni, a melyíyel képes minden veszélylyel szembeszállni és minden perczben megvédelmezni érdekeit. Azonban visszatérek a költségvetéshez, t. iSzilágyi Dezső képviselő ur azt a szemrehányást tette nekem, hogy igénytelen jelentésemben bátor voltam felemlíteni, miszerint a21 millió 600,000 frt hiány mellett 21 millió 700,000 frt befektetés
