Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

143; országos ülés üeezember 1. 1882. 343 alkalmazott IX—

XII. díjosztályú tisztviselőknek Bochkor Károly képviselő által beadott kérvényét, melyben anyagi helyzetük javítása iránt 1882. évi január hóban benyújtott kérelmüket teljes mértékben elintéztetni kérik. A temesvári államtisztviselőknek Kralitz Béla képviselő által; a nagyszombati kir. járásbíróság és adóhivatal kisebb javadalmazása tisztviselőknek Pantotsek Rezső képviselő által beadott kérvényét, melyben fizetésük és lakbérük felemeléseért esedeznek. A losonczi kir. járásbíróság és adóhivatal kisebb javadalmazása állami tisztviselőknek gróf Forgách Antal képviselő által benyújtott kérvényéi, melyben lakbérilletményüket a fővárosiakéval egyenlően felemeltetni és az 1883. évi költségvetésben felvétetni kérik. Mindezen feliratok és kérvények a kérvényi bizottságnak adatnak ki tárgyalás és véleményes jelentéstétel végett. Egyéb előterjesztés Bem lévén, következik a napirend: Az 1883. évi költségvetés általános tárgyalásának folytatása, A szólók sorában következik Grruber János. Gruber János: T. képviselőház! - A múlt költségvetés tárgyalásakor egyik képviselőtársunk azon reményének adott kifejezést, hogy a folyó évi budgetet nem ezen kormány fogja beterjeszteni. Én részemről ezen remény valósulásához, de azt hiszem, maga az illető képviselő ur is, komoly hitet nem fűztem. Hanem arról biztos voltam már akkor is, hogy a t. kormány, mely uralomra jutásakor programmiában a pénzügyi kibontakozást sarkpontul jelölte meg, a folyó évben ismét akkora, ha nem nagyobb deficittel fog előállani, mint az előző években. Igaz ugyan t. ház, hogy Hegedűs Sándor t. előadó ur a f- évi hiányt 21.671,000 írtban mutatta ki, mire Helfy t. képviselőtársam nyomban 43 millióval felelt. Én nem bocsátkozom annak fejtegetésébe, hogy a két állítás közül melyik a való. Ily szaktekintélyekkel szemben, ez az én feladatom nem lehet; azonban azon nézetemnek ma is vagyok bátor kifejezést adni, hogy Helfy t. képviselőtársam számításai realitás szempontjából a t. előadó ur számcsoportjai után is jogosultak fognak maradni. Különben legyen a deficit 21, vagy legyen az 43 millió, egy bizonyos marad: hogy a t. kormány a deficitet csak uj adónemek behozatalával, adófelemelésekkel, az állami törzs vagyon elidegenítésével és hitelműveletekkel fogja fedezni. Ha a t. kormány a fedezet ezen módja és forrásaihoz csak ezen évben, tehát kivételesen nyúlt volna, akkor a hazafiúi aggodalomnak a feljajdulásra talán nem volna oka. De midőn azt látjuk, hogy ezen fedezeti mód permanens, akkor lehetetlen, hogy a t. kormány pénzügyi politikája megnyugvást szüljön, akkor lehetetlen, hogy Magyarország közgazdasági és pénzügyi viszonyai rendezésének reményéről le ne mondjon. T. ház! Pénzügyi viszonyaink rendezetlenségének okai, azt hiszem, mindnyájunk előtt tudva vannak; tudjuk azt mindnyájan, hogy első sorban a rosszul választott közjogi alap, az államháztartás nagyszabású berendezése, a nagyhatalmi ábrándok és az ezekből folyó, külpolitikai irány s a nagy mérvű befektetések okai ennek. De mondom, ezek annyira ismeretesek a t. ház előtt, hogy én ezen részletek bonczolgatával nem foglalkozom; e nehéz feladatot nálamnál hivatottabb kezeknek engedem át; valamint nem foglalkozom t. ház, a kormány pénzügyi politikájának birálgatásával sem. Hanem a helyett bizonyos reflexiókat fogok tenni, melyeknek segélyével be fogom mutatni azon szomorú közgazdasági s társadalmi állapotot, mely a magyar nemzetnek azért jutott, mert a t. kormány a külügyi és pénzügyi politika terén követett irányától eláJlani nem akar; nem akar pedig azon egyszerű indokolással, hogy az kényszerhelyzet s ez által a nemzetet a kibontakozás reményétől is kell, hogy megfossza. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. kormány, azt mondja a pénzügyi bizottság, hogy a takarékosság legvégső határáig ment el. Hát én meghiszem t. ház. Igenis elment a kormány a takarékosság véghatáráig Magyarország belkormányzati feladatai költségeinél, elment azon költségeknél, melyek a közmívelődésre szolgálnak. Hanem kérdem a t. kormányt, vájjon a közös költségek megtakarításánál hasonló szigorral járt-e el ? kérdem a t. házat és annak kifolyását, az országos bizottságot, vájjon a közösügyek apasztása érdekében alkotmányos befolyását ott,a hol kell, érvényesítette-e? Bizonyára nem. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Pedig tudjuk t. ház, hogy épen ezen közös kiadások azok, melyek hazánk szomorú közgazdasági és pénzügyi viszonyait előidézték. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon,.) Midőn t. ház, a közös hadsereg évi szükséglete kerekszámokban szólva 92 millió, midőn a hadi tengerészet évenként 7 mii iót vesz igénybe, midőn a Boszniában, Herczegovinában és a Lim-területen álló csapatok 1883-ik évi rendkívüli hadiszükséglete 2 millió nyolczszázezer forint, midőn a közösügyi kiadások 114 millió forintra rúgnak, melyből Magyarországnak 29 milliót kell fedezni, midőn Boszniában a katonai szállások karbantartására 200,000 forint kell, midőn évenkint ruhakoptatás czímén 370,000 forint igényeltetik, pedig parantesis között legyen mondva, nemcsak azon katonáink, a kik a megszállott területen állomásoznak, de az itthonlévők is, ha nem is rongyosak, de bizonyára