Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-142

142. erszágos ülés november 29. ISS2. 337 is meg fognak szűnni. Ezen biztatásokat t. ház, mi már megszoktuk; évről-évre halljuk, hogy jövőre kevesebb kiadásra lesz szükség, de legyen szabad figyelmeztetnem a t. minister urat, hogy ha a zimonyi vasút tökéletesen kiépül, egy újabb vasútnak kiépítésére, t. i. az ujszőnyire megint fognak kérni a háztól hitelt. Ott áll azonkívül a duiiäszabályozásnak, a vaskapunak kérdése, mely­lyel szintén foglalkoznak s a melynek megoldá­sát nem csak Magyarország, hanem a szomszéd Ausztriának kereskedelme, sőt úgyszólván az Európa közgazdasági érdekeivel foglalkozó fér­fiak is sürgetik. Minden esztendőben lesznek új és líj kiadások és önök minden esztendőben be fogják bizonyítani, hogy azok nélkülözhetetlenek ugy, hogy én, t. ház, egyáltalában nem ringatom magamat azon reményben, hogy a jövő évi költség­vetés csekélyebb összeget fog felmutatni, mint tst jelen. At. mimstereloök ur Bosznia és Herczegovina elfoglalását illetőleg azon régi mentséget hozta elő ez alkalommal is, hogy azt nem önkényt, hanem az európai viszonyok, az európai con­stellatiók befolyása , pressiója alatt hajtották végre. Én, t. ház, számtalanszor mondottam ki ellenkező meggyőződésemet; megmondottam azt és ismételhetem ma is, hogy valamint az orosz­török háború nem ütött volna ki, ha a mi mon­archiánk is nem csatlakozik a három császár­szövetséghez, mert Oroszország a mi beleegye­zésünk nélkül soha sem merte volna megtámadni a török birodalmai: úgy azon meggyőződésemet is merem kijelenteni, hogy Bosznia és Hercze­govina elfoglalása egyáltalán fogva nem az ide­gen hatalmaknak rátukmálása, hanem egyenesen az osztrák-magyar monarchia kormányférfiainak initiálása folytán történt. (Igaz! Ugy van! a bal­és szélső baloldalon.) Igyekeztek bebizonyítani, hogy ezen két tartománynak birtoklása mennyire hasznos nem­csak stratégiai szempontokból, hauem jövőre köz­gazdasági tekintetben is. Á mi Somssich t. kép­viselőtársamnak azon figyelmeztetését illeti, hogy ezen két tartománynak elfoglalva tartása egy az oroszszal eshetőíeg kiütendő háborúban mennyire káros, veszedelmes lehet, nem csak Magyar­országnak, hanem a kettős monarchiának is biz­tonságára, arra nézve a t. ministerelnök ur vigasztalásul azt méltóztatott mondani, hogy ha nem volnánk is Bosznia és Herczegovinában, ily esetben mégis kénytelenek lennénk egy nagy hadsereget déli határainkon tartani, mert ő bizo­nyosra veszi, hogy az ott lakó népek azon eset­ben fegyvert fognának ellenünk. (Közbeszólás jobbfelöl: Nem ezt mondotta!) Ha nem ezt értette a ministerelnök ur, akkor nem tudom, hogy mit czáfolt Somssich Pál t. képviselőtársammal szem­KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. VII. KÖTET. ben, midőn figyelmeztetett arra, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalva tartása az Orosz­országgal kiüthető háború esetén reánk nézve veszélyes. Igenis az lehet, hogy ilyen esetben figyelő hadtestet kellene tartanunk az Al-Dunán, de az meg, hogy Bosznia és Herczegovina el­foglalása folytán a délszlávokkal háborút kellend viselnünk, ha egyszer az orosz megtámad, véle­ményem szerint kétséget nem szenved, mert azon népek most is, midőn pedig nem vagyunk el­foglalva egy európai nagyhatalmassággal való háborúban, fegyvert ragadnak ellenünk, bizonyára fel fogják használni az alkalmat, hogy minket, a kik az ő akaratuk ellenére betolakodtunk az ő területökre, azon esetben onnan kiszorítsanak. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Ugy, hogy a mi azou esetben, ha t. i. ezen két tartományt el nem foglaljuk, megtörténhetik, bizonynyal be­következik, ha ezen két tartományban továbbra is megmaradunk. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl.) A t. ministerelnök ur a kivándorlást illetőleg azt méltóztatott mondani, hogy az a legközelebbi időben már szűnő félbea van és hogy sokan azok közül, a kik Amerikába kiköltöztek, már visszatértek. Én is tudom —- a múlt nyáron mag'am is a felső vidéken járván, hogy azon időben nem csak hogy szüuő félben volt a kiván­dorlás, hanem sokan vissza is jöttek; de legyen szabad figyelmeztetnem a t. ministerelnök urat az utóbbi híresre, különösen Zemplénmegyéből, melyek szerint azon kivándorlási áramlat köze­lebb megint megindult és pedig nagyobb mér­tékben, mint annakelőtte. Ez minden esetre oly komoly kérdés, a melylyel a kormánynak foglalkoznia kell. Azt pedig nem fogja megoldani sem avval, hogy azon nehéz munkára utalunk, melyet a kiván­dorlóknak Amerikában teljesíteni keli, sem avval. ha az embereket rendőri utón a kivándorlásban megakadályozzuk, hanem más utón kell eszkö­zölnünk : részint a terheknek leszállítása, részint pedig új kereseti fomlsok nyitása által és a mit nem szabad figyelmen kivül hagyni, a telepítés nagyobb mértékben való eszközlése által. (Helyes­és szélső balfelöl.) Egyébiránt t. ház, minthogy én nem aka­rok a költségvetéshez tüzetesen szólani, annak bírálásába nem is fogok bocsátkozni, megtették azt előttem mások, megtették alaposan, én csak azon meggyőződést akarom ismételve és ismé­telve kifejezni: hogy bármint igyekezzünk is a meglevő közjogi alapon pénzügyeinket rendbe hozni, bármily erőfeszítéseket tegyen kormány, tegyen nemzet ez irányban , igyekezetünk nagy­részt meddő, hiábavaló marad, mert ezen alapon sem pénzügyeinket rendezni, sem a nemzetnek jogos kívánságait kielégíteni nem lehet. (Igaz! 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom