Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-142
142. országos ülés november 29. 1882, 333 van egy politikai szempont, mely engem arra bir, hogy én ezen költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Nagy zaj a szélső haloldalon.) Értem az önök zúgását, elfogadom és mindjárt megmondom, hogy miért. Azért, mert az országban künn, az ellenzéki ügyet elbontással fenyegeti a szélső baloldali áramlat. A magyar népben a függetlenségi aspirátiók terjedése folyton növekedik. (Egy hang a szélső haloldalon: Hála Istennek!) Értem a t. képviselő ur álláspontjából ezen felkiáltást. De én az 1867-iki közjogi alapnak mindig rendíthetetlen hive voltam és vagyok. Hive vagyok, nem mintha azon hitben élnék, hogy a honfoglalás csak azért történt, hogy az 1867: XII. törvényczikket megalkossuk, vagy mintha Voltaire Candidejával azt tartanám, hogy ezen világ minden világok képzelhető legjobbika; hanem azért, mert az nemcsak a közjogi és államközi rendezkédesünknek törvényes alapja, hanem egyszersmind Magyarország nemzetközi állásának, a magyar nemzet fentartásának az európai államcsaládban positiv megoldását és hatalmi garantiáját képezi. Ezen rendnek, ezen megoldásnak eonservatiója és megóvása a mérsékletnek, az önmegtagadásnak, a reális exigentiák bölcs számbavételének nem csekély mértékét igényli; és folytonos harezot követel oly tervek s aspirátiók ellen, melyek kápráztatólag csillognak a nemzet szemei előtt, de a melyek megvalósítására a módokat nem látjuk, melyek kihatását a nemzeti létre mérlegelni nem bírjuk és a mennyiben bírjuk, azokat végzeteseknek kell Ítélnünk. Ezen aspiratiókkal sem e házban, sem e házon kivül solidaritást nem vállaltunk, sem én, sem azon t. barátaim, kiktől a költségvetés kérdésében elváltam. Csak hogy az előbb jelzett indokoknál fogva ma inkább, mint valaha, fokozva fennállónak látom annak szükségét, hogy szavazatunk e házban és künn az országban egy ily közösség alaptalan feltevésének még árnyékát se engedje kelni. Én t t ház, azon megkülönböztető, azon éles határvonalat, mely a szélső baloldaltól bennünket elválaszt, ezúttal szavazatommal jelzendőnek vélem. Ezek azon indokok, melyek engemet arra indítottak, hogy fentartva egyébként a kormány és pártjának javaslataival és intézkedéseivel szemben a bírálat és elhatározásom teljes szabadságát, ezen költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Élénk helyeslés a jobboldalon). Gr. Apponyi Albert: Személyes kérdésben vagyok bátor szót kérni. (Halljuk! Halljuk! Derültség a szélső halon.) Én azt hiszem t. ház, hogy ezen derültség nincs semmivel sem indokolva. Az előttem szólott képviselő ur jónak látta beszéde folyamán engem megnevezni és megnevezésemmel egy előbbi beszédemre, nem tudom melyikre, hivatkozni. Ez ad okot arra, hogy személyes kérdésben felszólaljak. (Halljuk!) A mit megjegyezni kívánok, ez a következőt Az előttem szólott képviselő ur beszél annak szükségességéről — ő szerinte — hogy a közjogi alapon álló elemek egymással szemben ne a merev negatiónak, hanem a közeledésnek terére lépjenek. Ha ennek egyátalán valami praecis értelme van, az más nem lehet, mint megújítása azon a közjogi alapon álló ellenzék és a kormány közt több oldalról megkisérlett egyesítési, fusionális törekvéseknek, mint megújítása és felelevenítése azon tannak, hogy a közjogi alapon álló ellenzék és a kormánypárt közt külön létjogosultságot megállapító ellentétek és határok egyátalán nincsenek; és hogy a mérsékelt ellenzék a haza érdekében jobban tenne, ha a kormánypárttal egyesülne. Ez lehet egyetlen praesis értelme a képviselő ur általam idézett szavainak. Már ha a t. képviselő urnak ez a nézete, én őt ezen nézetének követésében nem akadályozhatom, eljárását kritika alá ez úttal nem is vonom. De az ellen határozottan tiltakozom, hogy midőn ez irányban nyilatkozni és eljárni szándékozik, én reám hivatkozzék és az én nevemet használja fel. (Elénk hosszan tartó helyeslés és éljenzés a hal- és a szélső haloldalon.) Lánczy Gyula : T. ház ! Szavaim helyreigazítására kérek szót. (Halljuk!) Az előttem szólott képviselő urnak előadására csak két megjegyzésem van. Az egyik az, hogy én merőben a pénzügyi egyensúly helyreállítása tekintetéből jeleztem általánosságban a közjogi alapon álló elemek közreműködése szükségére nézve egyéni nézetemet. Én e tekintetben czéloztam a képviselő urnak egy, ha jól emlékszem, ezen év május havában mondott, mindenesetre utolsó közgazdasági beszédére. Ez volt, mondom, az, a mit felszólalásomból tartalmilag magyarázhatónak vélek. A másik az, hogy a mi a fusió eszméjét illeti, hát t. ház, azon elszigetelt helyzetből folyólag, melyben állónak természetesen első sorban magam kell hogy tekintsem magamat: at.ház elbírálására bizom, lehetett-e felszólalásomnak bármely czélja, hogy a közjogi alapon álló különböző pártok vagy elemek közeledését akarjam provocálni, vagy erre nézve bármily concret indítványt tegyek. (Helyeslés a jobboldalon.) Miehl Jakab: T. ház! Én az előttünk fekvő költségveiést általánosságban elfogadom. Érzem ugyan én is, mint ez országban mindenki financiális állapotaink nyomasztó helyzetét, mely bennünket mindenesetre a legnagyobb takarékosságra int; de mivebtudom, hogy Európa