Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-140
141. országos ülés november 27. 18S2. 287 Istóczy GyÖZÖ (közbeszól): Méltóztassék a következő pontot is felolvasni! Polónyi Géza: Hát mi a conclusio t. ház ? (Halljuk!) „A ház kijelenti, hogy a f. é. Julius hó 1-én 2355. elnöki szám alatt kelt belügyministeri rendelet, mint a törvényben nem gyökerező, érvénytelen. " Ez a conelusió első része. A másik ez: „Azért abból a jövőre következések sem vonhatók." Ez mondom, a második. „De kijelenti a ház egyszersmind azt is" — ez a harmadik — »hogy az országban a zsidóság ellen nyilvánuló elkeseredettség nem annyira az üldözőbe vett antisemita sajtótermékektől, mint inkább a rendszeresen íízött zsidó visszaélésekből és túlkapásokból ered; minélfogva a történtekhez hasonló sajnos rendbontások eredeti okainak elhárítása ezéljából is, a zsidóságnak a kellő korlátok közé való visszautasítását a kormány és a törvényhozás feladatának tekinti." Hát mit mond az igen t. képviselő ur ezen határozati javaslatban? Nem kivan kevesebbet, mint azt, hogy az egész képviselőház magát antisemitának(ledarálja hivatalosan. {Ugy van ! a szélső baloldalon.) De hát, hogy kívánhatja azt a képviselő ur azon többségtől, a melyről azt állítja, bog)" másképen nem cselekedhetik, a mint cselekszik és még törvénytelen rendeleteket is kibocsát épen ezen antisemitismus ellen. Hát melyik többséget érti ? Engedelmet kérek, de hisz itt csak egy többségről lehet szó. (Élénk derültség.) Talán egy újabbi többséget vár. Én ebben f. ház. következetességet nem látok. De másrészt nem látok következetességet abban sem, hogy nem akarja rosszalását kifejezni, ha ezen rendelet törvénytelen'? Valóban, ha elismeri a törvénytelenséget, miért vonakodik a rosszalás kifejezésétől. De én azt értem, í. ház. Csak azért nem teszi, mert a t. képviselő ur, a t. belügyminister úrral szemben hálára van kötelezve. Ez a hála nem engedi arra a térre menni, hogy a törvénysértésekkel szemben sem fejezi ki határozottan rosszalását. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De a t. képviselő ur beszéde további folyamán kedélyessé vált. Azt mondja: „Hát biz, t. képviselő ur, a mint ezekből látható, különös egy védelem az ön védelme. Épen olyan forma, mintha valaki egy, az utczán jól ehlöngetett s a földhöz vert emberhez részvétteljesen odamenne és ügyvédiéül ajánlkoznék e szavakkal: „Édes barátom, te rajtad szörnyű igazságtalanság és égbekiáltó sérelem történt: s azért én sérelmeid megtorlására ezennel ügyvédedül felajánlom magamat; kijelentem azonban azt, hogy te egy gézengúz, semmirekellő, hitvány ember vagy, (Derültség) a ki még több botot is megérdemeltél volna, mint a mennyit kaptál, sőt igen, igen kár, hogy már korábban el nem döngettek."' (Hosszas derültség.) Itt a t. képviselő ur szól arról, legalább ez az alapeszméje, mintha én ezen antisemiticus röpiratok védőjéül vállalkoztam volna. Én nem vállalkoztam, de akkor is constatálnom kell, hogy azon összehasonlítás nagyon szerencsés volt. Ha a t. ministerelnök ur jó hangulatot akart volna csinálni a házban, felolvastatta volna magát a röpiratot. Ezen röpirat miről szól? Szólnak — nem tudom honnan vett különféle idézetekre támaszkodva — a zsidók által századokon keresztül elkövetett rituális gyilkosságokról és gyilkosságról. Istóczy GyÖZÖ: (közbeszól): És egyebekről. Polónyi Géza: A röpirat ezzel szemben t. képviselőház, mit tesz ? Az antisemiticus fütykösökre apellál. (Élénk derültség.) A hasonlat t. ház, azért volt szerencsés, mert ezen röpiratot és a botot egymás nélkül képzelni sem lehet. (Elénk derültség.) Másrészről, ha én valakit arra tartok érdemesnek, hogy megbotoztassék, annak védőjéül én soha vállalkozni nem fogok és ez alkalommal sem vállalkoztam. Istóczy Győző: Teszi. Polónyi Géza: De Í\ t. képviselő ur tovább megy. Azt mondja: az az ügyvéd, ki az ő felének intentióit nem helyesen képviseli, az ügyvédi kamara elé kerül. Ezt azzal hozza kapcsolatba a t. képviselő ur, mintha én Hevesmegyének intentióit nem helyesen képviseltem volna, mert az ő felfogása szerint az antisemiticus értelmű kérvény volt. Én azt elismerem t. képviselő ur, hogy az az ügyvéd, a ki nem helyesen és nem felének intentiói szerint képviseli felét, az a kamara elé jön. De azt is tudom, hogy ha valaki megbízás nélküli ügyvivőnek vállalkozik •— a magyar máskép is mondja — az biztosan a kamara elé kerül. Én elolvastam azt a kérvényt, de sehol sem találtam meghatalmazást arra, hogy a t. képviselő ur antisemiticus értelemben védelmezze azt a kérvényt. Heves megye közcinsége sem semiticus, sem antisemiticus álláspontból nem lépett föl: (Ugy van! a szélső baloldalon) törvényhatóság tekintélyéhez méltó súlylyal a törvénysértést ostorozza. (Helyeslés a szélső balon.) És mikor én mégis megtettem azt, hogy az antisemitismust is kapcsolatba hoztam e kérdéssel, beszédem elején már kifejtettem, hogy maga a ministerelnök ur és a kormánypárti sajtó kényszerített engem erre és semmi más. A t. képviselő ur még azt is mondja, hogy : „Körülbelül ugyanígy vagyunk a zsidókérdéssel is. A ki csak néha-néha s itt-ott hall valamit arról az ügyről, az legjobb szeretne azonnal fütyköst" — megint az a fütykös — „ragadni s a maga módja szerint azonnal megoldani szeretné a zsidókérdést. A ki azonban azt egész dimensióiban ismeri, az tudja már azt, hogy a zsidókérdés ilyféle megoldásának módozata ma már nem járja, már csak azon okból sem, mert experimentumának egyetlen eredménye csak az lenne, hogy ö