Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-138
138. országos ülés november 25. 1882. 257 nem rosszalok — szíveskedett a bizottság kebelében mondottakra és történtekre hivatkozni, legyen szabad mindenekelőtt örömömnek kifejezést adni, hogy egy hozzám intézett felhívásnak a bizottságban nem engedtem, mely abból állott, hogy ha elismerem a törvénysértést, ő kész a helyzet indokainál fogva a felmentést megadni. Örülök, hogy el nem fogadtam, már csak azért is, mert országgyűlésünk évkönyvei igy gazdagabbak lettek egy kitűnő, hatalmas, jeles beszéddel, melytől megfosztani az utókort valóban kár lett volna. (Élénk derültség jobbfelől.) Csanády Sándor: Nem illik ministernek ilyet mondani. (Zaj halfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Meglehet, hogy ministerhez csakugyan nem illik, ilyen beszédet jelesnek mondani, de én nem tehetek róla, ez nekem már gusztusom. (Élénk derültség jobbfelöl.) Különben azt aztán méltóztassék megítélni, hogy vájjon vagy a törvénysértés lehet-e oly borzasztó és a saj'tó szabadságot végveszélybe döntő, vagy a körülmények lehetnek-e olyan egészen minden aggályt kizárok, szigort nem indokolok, minőknek a t. képviselő ur ma előadta, ha a törvénysértés elismerése fejében, Ő maga kész lett volna ezen veszélyre és ezen helyzetre szemet hunyni ? (Tetszés jobbfelöl. Zaj a szélső balon.) Nem hoztam volna e dolgot elő, mert a bizottságokban történteket nem szokás előhozni, de a képviselő ur szives volt előhozni s ezzel megadta a jogot nekem, hogy én is előhozzam. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a magyar nép józanságát illeti, melyet esetleg én, ugy látszik, megtámadtam, higyje el, de különben actából fogom bebizonyítani, hogy azon nép józanságához alig lehet embernek nagyobb bizalma, mint nekem. Mert ha ezen bizalom nem tartana, felelősségem érzetében sok oly izgatásnak kellett volna már elébe állnom, ha máskép nem lehet, új törvény utján, melyet csak azért lehetett tűrnöm, mert azon nép józanságában bizalmam még eddig soha egy perczig meg nem ingattatott. Hoitsy Pál: Türelméhez van bizalma! (Zaj a jobboldalon. Ugy van! a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: A képviselő ur már a józanságát megtagadja, csak türelmét ismeri el. (Derültség jobbfelöl. Ellenmondás a szélső balon.) Egyébiránt szavak felett ne vitatkozzunk, a képviselő ur nevezze türelemnek, én józanságnak nevezem. De t. ház, a nélkül, hogy akarnék a hazában élő különféle nép faj ok közt különbséget tenni, a fenforgó esetben mégis kénytelen vagyok és a képviselő urnak, ki hivatkozott reá, hogy nem magyar vidékeken történtek a kihágások, kénytelen vagyok megvallani, hogy vannak hazánkban ezen izgatásra fogékonyabb, kevésbbé türelmes népfajok, pedig egy belügyminisKEPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. VII. KÖTET. | térnek, ha rendeletet ád ki, nem lehet csak a magyar faj szempontjából, hanem az ország összes népének szempontjából kell kiindulnia. (Ugy van! a jobboldalon.) Különben a t. képviselő ur kettős vádat emelt ellenem. Egyik az, hogy késő intézkedéssel mulasztást követtem el. másik az, hogy a törvényt megsértettem. Nem tehetek róla, kettős, egymással nem egészen összeférő vád felhozatala reám azt a benyomást teszi, hogy azért hozza képviselő ur kapcsolatba, hogy indítványára reá szavazhasson az is, ki ez esetben a szigorú eljárást helyesli, mert azt mondja, hogy mulasztottam, nem elég jókor jártam el szigorúan; és reá szavazhasson az is, ki a szigorú eljárást nem helyesli, mert mindegyik megkapja indítványában a magáét. (Tetszés a jobboldalon. Ellenmondás a szélsőbalon.) De t. ház, én azt hiszem, hogy nem siker nélkül fogok arra hivatkozni, hogy sem az egyik, sem a másik vád nem helyes. A mi a törvénysértést illeti, az előadó ur kifejtette az álláspontot, amely engem is vezérlett, de ismétlésekbe bocsátkozni nem kívánok. Tartozom azonban indokolni azt, hogy történt-e részemről késedeleni vagy sem, tartozom indokolni azt, hogy a Julius 1-én megjelent rendelet miért jelent meg csak akkor és nem előbb. Azon nevezett brochure, ha jól tudom, legalább a képviselő ur ugy mondta, június elsején jelent meg és hogy az „Esztergomi Hírlap" 1-ső száma, a mely izgató tartalmú volt, június 11-én adatott ki. Én magam részéről nem azon példány után indultam, a melyet a képviselő ur adott az igazságügyminister urnak, hanem, mert utoljára is én is kaptam azon példányból magam czíme alatt is, névtelen levéllel is, hivatalosan beküldve is, mivel a közigazgatási közegeknek nem csak joga, de kötelessége is, ha ilyesmit tapasztal, a belügy minister figyelmét felhívni, fordxútam oda, a hová fordulnom kellett: a főügyészséghez. Azonban kiadtam egy rendeletet június 12-én, tehát néhány nappal, mondjuk 10 —11 nappal a brochurenek és 24 órával az „Esztergomi Hírlap" megjelenése után. Ebben a rendeletben a következőket mondom: „Nem lehetetlen, hogy néhány lelkiismeretlen egyén azon valótlan hirt, hogy az Oroszországból menekülő zsidók tömegesen szándékoznak Magyarország területén letelepedni, valamint azon gyanút, a mely Solymosi Eszter tisza-eszlári leány ki nem puhatolt, de törvényes nyomozás tárgyát képező eltűnése alkalmából felmerült, t. i. hogy a zsidók által meggyilkoltatott, a zsidók ellen fajgyűlölet szítására és törvényes csend és rend megzavarásának előidézésére fogja felhasználni." Itt jön a hivatkozás a magyar nép józanságára. (Halljuk! Halljuk!) „A magyar nép józanságának legfényesebb bizonyítéka, hogy ilynemű üzelmek ai33
