Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-138

138. országos ülés november 25. 1*882. 255 minister ur nagyon jól, nagyon alaposan tapos, tapossa a személyes szabadságot és ime tapossa most a gondolatszabadságnak legszentebb biztosítékait. (Derültség a jobboldalon.) Hogy elég erősek lesznek-e önök ezen törvénysértésekkel szemben állást foglalni, azt meg fogjuk látni. Súlyos vád a törvénysértés" vádja. Igyekezni fogok azt bebizonyítani. Hegedűs Sándor (közbeszól): Kezdje el! (Derültség.) Polónyi Géza: Elkezdem. Ráér Hegedűs képviselő ur türelmesnek lenni, majd ő róla is fogok alkalmilag beszélni. (Halljuk!) 1882. június 1-én megjelen egy röpirat: „A tiszaeszlári vértanú leány és az óhitű zsidók" ezíme alatt. Később megjelen az esztergomi közlönynek június 14-iki és június 26-iki száma. Azt hiszem t. ház, bármi legyen tartalma egy sajtóterméknek, bármilyen izgató legyen az, annak elbírálásánál, hogy a vele való elbánásban a törvény megsértetett-e vagy nem, ez subordinált kérdés, mert hiszen a büntető törvények és azok rendelkezései épen a bűntényekre vannak alkotva. Hogy ha azok nem lennének izgató természetűek, mi alapon merne benyúlni a biró a legszentebb jogokba. Bevallom, hogy a ponyvairodalom azon zugtermékeinek, melyek a nép erkölcseinek megmételyezésére vannak szánva, soha védője nem leszek. A középkor sötét tévtanainak nem leszek bajnoka. E kérdés azonban nem tartozik ide, midőn a sajtótörvény megsértéséről lehet szó ; csak arról lehet itt szó, hogy a törvényes intézkedések nem elégítettek volna-e ki ez esetben, és ha a sajtótörvény niegszegetett. Még 1867-ben, tehát akkor, mikor a juridicum a politikumtól nem volt oly szigorúan elkülönítve mint most, jónak látta a törvényhozás a ministert megbízni, speeialiter a sajtótermékekre vonatkozólag, kerületi esküdtszéki sajtóbiróságok felállítására és kerületi sajtó-vizsgáióbirák kezébe adatott azon j og megitélése, vájj on egy sajtótermékkel szemben annak elkobzása, lefoglalása elrendelhető-e vagy sem. T. ház! A belügyminister ur is nagyon jól tudta ez utat; hanem egy sajátságos incidens merült fel ez esetben. Azon röpirat, mely beérkezett, véletlenül nekem is beküldetett és én — ismerve* a törvényes utat — nem a belügyminister ur, hanem az igazságügyminister ur figyelmét hivtam fel s tudomásom van róla, hogy ezek a közvádlónak el is küldettek; de sajátságos t. ház, hogy a közvádló nem az igazságügyministernek, hanem viszonyainkat nagyon jellemzi) módon, véletlenül a ministerelnök - belügyministernek tett jelentést. (Derültség balfelöl.) Ebből kettőt következtetek. Következtetem először azon korlátlan teljhatalmat, melyet a belügyminister ur hierachieus fokozat szerint nnnístertársai felett is gyakorol; (Mozgás jobbfelül, helyeslés balfelöl) következtetem másodszor azt, hogy mégis való volt az, a mit akkor a közvélemény suttogott, hogy az igazságügyminister és közvádló közt feszültek voltak a viszonyok. (Mozgás jobbfelöl.) Én nagy tisztelője vagyok, t ház, a közvádló személyének s még nagyobb tisztelője a törvény iránti tudományának; de hogy maga a közvádló teszi azt, hogy a belügyminister urat törvénytelen intézkedésre hivja fel: ez ismét csak arra lehet tényező, hogy kárhozatosan káros állapotainkra világot vessen. (TJgy van! a szélső baloldalon.) De t. ház, hivatkoznak a házalásra; s azt mondják, hogy ezekkel házaltak, ergo alkalma- . zandó az 1848: XVIII. t. ez. 45. §-a és egy kibocsátott belügyministeri rendelet, a melyre egyébiránt megjegyzem, hogy e Wenckheim-féle rendeletet maga a kormány sem tartotta tanácsosnak a rendeletek tárába felvenni. De mondom, hivatkoznak házalásra. A parlamenti többség, t. ház, nagyon sokat elfogadhat, de hogy az „Esztergomi Közlöny", mely felelős szerkesztővel, kiadóval és nyomdászszal bir, hogy ezen hírlap példányait valaha valaki a magyar törvényhozásban a házalás fogalma alá vehesse, ezt nem hiszem, hogy valaha parlamenti többség elfogadná. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Itt tehát házalásról nincs szó. De ha rigorosus akarok lenni, még azt is megjegyzem az előadó urnak, hogy az 1848: XVIII. t. ez. 45. §-a nem a sajtó termékeket, hanem — méltóztassék azon törvény szavait és intentióját tekinteni — magukat a házalókat ad personam teszi rendőri felügyelet alá; teszi pedig azt helyesen és következetesen azért, mert a míg a többi lapoktól cautiot kíván, a míg a többi lapoktól megköveteli a felelős szerkesztő megnevezését, addig a ponyvairodai ont utján terjesztett termékekkel szemben magát az egyént rendeli policialis felügyelet alá tétetni. (TJgy van! a szélsőbalon és a baloldalon.) De t. ház, felhozatik az imminens veszély saz mondatik, hogy a rendkívüli veszély indokolja azon törvénytelenséget, a mely felmenthet bennünket attól, hogy a t. belügyminister urnak nyilvános törvénysértésével szemben kárhoztató Ítéletet mondjunk. Én, t. ház, veszélyről nem tudok. Azt tudom, hogy Magyarország egyes vidékein, a hol nem magyar ajkú nép lakik, volt lázongás és forrongás; de hát képzelhető-e, hogy ez ezen röpiratok követt kezményc lehetett ? És ha ez mégis bekövetkezett, alapokai egészen másutt rejlenek, rejlenek ott azon propagandában, melyet at. belügyminister ur saját pártja kebelében hosszú ideig melenge ett és végre nyakára nőni engedett. De megtorlási intézkedésekről nem gondoskodott mindaddig, mig más pártnak, az ellenzéki városoknak nem tolhatta nyakába azon vádat, hogy vallásfelekezetek közötti gyíílölségre izgat. jHogy a t. ministerelnök ur ezt tervszerűleg tette, ennek oka az, hogy