Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

137, országos ülés november 24 1S82 227 nem kell azon örvendetes eseményt, hogy a mint látjuk a magyar parlamentben objeetive is lehet tanácskozni és nem áll a t. jobboldalnak azon igen sokszor hangoztatott ellenvetése, hogy itt tenden­tiosus ellenzék léteznek. Méltóztassék a t. kor­mánynak mindenkor hasonló törvényjavaslatot hozni elénk, melyben a magyar állam jogainak fej­lesztését látjuk, az anyagi téren vívmányokat konstatálhatunk és tessék mindenkor olyan objec­tiv előadót küldeni az előadói székre: s akkor méltóztatnak meglátni, hogy mi mindenkor készen vagyunk contribuálni azon nagy műhöz, mely Magyarország felvirágoztatására czéloz. (Igaz ! Ugy vem ! balfelöl.) Több mint három évvel ezelőtt, azon al­kalomból, mikor a temesvári, illetőleg orsova­vercieorovai csatlakozás lényeges meggátlásá­ról volt szó, felszólaltam az ellen, hogy a kor­mány tévesen lát az osztrák államvaspálya-tár­saságban, egy osztrák társaságot, mert az volta­képen franczia társaság. A kormány szemei előtt t. i. mindig az osztrák igazgatótanács Bécsben állott, mely igen sokszor a részvényesek valódi érdekei ellenében, talán politikai antipathiából is opponált nekünk; de ennek háta megett állottak ám a franczia részvényesek s különösen a párisi comité.mely minden időben békéshangulatban volt a magyarok irányában és soha eszük ágába sem ju­tott a franczia részvényeseknek, hogy Magyar­országban osztrák politikát kövessenek, vagy osz­trák érdekeket szolgáljanak. Hanem háta magyar kormány soha sem lépett érintkezésbe azokkal, kik tulaj donképen ezen társaság felett rendelkez­tek, t. i. a párisi comité-vel, de mindig tárgyalt az osztrák igazgaíó-tanácscsal csupán; s ez okozta azt, hogy az osztrák államvaspályával nem lehetett kibékülni és egyességet kötni. Igaz, hogy azon má­sik eszközt — kényszert — aztán a magyar kor­mány kihasználta, hogy az osztrák államvaspálya­társaságot egyességre erőltesse. Az előadó ur elmondotta, mily roppant anyagi áldozatokba került ez a kormánynak. Az én meg­győződésem szerint igen sok milliót meg lehetet válna nekünk takarítani, ha mi ezen versenybe és küzdelembe nem mentünk volna bele, hanem a ki­békülést elébb Hiegkisérletíük volna. T. ház! Itt több részről ugy tüntettetett fel az osztrák áílamvaspálya-társaság, mintegy teljesen s tökéletesen levert, legyőzött ellenfél. György Endre előadó (közbeszól): Én nem! Pázmándy Dénes: Én azt hiszem, hogy azon urak e tekintetben illusióban ringatják magukat, mert hogy egy társaság, a mely fél mil­liárd tőkével rendelkezik, mely daczára annak, hogy több év óta erős harezot folytatott a magyar államvaspályákkal a tariffák körül, még mindig azon helyzetben volt s van, hogy részvényeseinek 5 - 67y osztalékot adhat s a melynek hitele még ma is legalább másfél százalékkal jobb, mint a magyar államé, hogy akkor, midőn constatál tátott az előadó ur részéről, hogy a magyar államvas­pályák 290 millió befektetett tőke mellett 10 mil­liót sem képesek hozni, midőn e szerint a magyar államvaspályák átlag 3%-ot sem,legjobb vonalaik pedig alig 4%-et jövedelmeznek akkor nekünk oda állani a hatalmas osztrák államvaspálya-társaság­gal szemben és azt mondani, hogy önök le vannak verve, azt hiszem, hogy ez nagy hiba. Sokat rin­gattuk magunkat a közlekedési politika tekinteté­ben illusiókkal és én nagyon örülök, hogy ezen ködfátyol kezd elvonulni most szemeink elől és hogy rátérünk azon térre, a melyen a helyes ma­gyar közlekedési politikát felépíteni lehet. A mi magát a szerződést illeti, nekem is vol­tak aggályaim ezen szerződésre nézve és azoknak kifejezést adtam a közlekedési bizottságban. Min­denekelőtt kijelentem, hogy szerintem nagy hézag hogy ezen szerződésben az arad-temesvári vasútra nézve semmi intézkedés nem foglaltatik. Méltóz­tatnak tudni, hogy az arad-temesvári vasút, mint Magyaroszágon fájdalom annyi sok vasút, privát egyéneknek szánt ajándék volt, a melyért most az állam évenkint 260 ezer frtot fizet kamatgarantiá­ban. Ezen társaság egy valóban anomalicus vi­szonyban van, a mennyiben egy külön részvény­társaságot képez, de a melynek részvényeit az osztrák államvaspálya bírja mind, tehát az annak tulajdonosa, mig apálya maga a magyar állam­vaspálya által kezeltetik, mint a tiszai vaspálya örököse által. Egy ily végleszámolásnál, mint az osztrák vaspályával most történik, a melynél az örökös béke a főczél, igen nagy hiba, hogy az arad-temesvári vasút ügye nem rendeztetik: akár ugy, hogy vette volna meg a magyar állam e vo­nalat, akár ugy, hogy a kamatbiztosífást szüntette volna meg. Én meg vagyok győződve, hogy ezen alkalommal ezen vonalra nézve is igen jelenté­keny intézkedés tétethetett volna, melyből meg­takarítás és haszon háromlott volna a magyar államra. Másodszor difficultáltam a közlekedési bizottságban — és itt is azt teszem most — a szerző­désnek azon pontját, mely a felett intézke­kedik, hogy a magyar területen levő birtokai az osztrák államvaspálya-társaságnak — a melyek mint tudjuk, igen jelentékenyek — hogy mon­dom, az osztrák államvaspálya-társaság hutái­nak, bányáinak, szántóföld s erdeinek igazgatása nem köttetett ide Budapesthez. Akkora bizottság­ban azon véleményben voltam, hogy a szerződés szövege szerint Budapest lesz székhelye ezen birtok igazgatásának, a mi annyit tesz, hogy az igazgatás maga idejön ; t. i. Bécsből Budapestre , azóta azonban felvilágosittattam és azt kellett hallanom, hogy a szöveg jogi értelmezése sze­rint egyáltalában nincs meghatározva az, hogy a birtokok igazgatósága Budapestre jön. 29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom