Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

137 országos tllei aovember 24. 1SS2. 223 hogy ezen szerződés, mely hosszú idő után léte­síti a békét azon hatalmas társulat közt és a magyar államvasutak közt, korszalkotónak mond­ható és mindenesetre örvendetes eseménynek te­kinthető ; mert egy hatalmas társulat végre köz­jogilag is érdekkörünkbe vonatik, minthogy for­galmi tekintetben is nekünk bizonyos előnyök biztosittatnak és harmadszor mert azon harez, mely a magyar forgalmi politika és az osztrák államvasút közt évtizedek óta létezett, ez által megszüntettetik. Én, ha mérlegelem magam előtt azon czélt, mely mindnyájunk előtt lebeg és mely a törvényho­zás előtt lebegett akkor is, mikor — mint igen t. ba­rátom helyesen kifejtette — évtizedeken át azon áldozatok hozattak, hogy a tiszai vasút és a ke­leti vasút megvétetett, hogy az új szász-budapesti vonal és a budapest-zimonyi pálya kiépíttetett, továbbá hogy a vágvölgyi vasút megvétetett, váj­jon mindezen áldozatok, melyek tulaj donkép elő­idézői annak, hogy a magyar állam azon helyzetbe jött, hogy forgalmi politikájára döntő befolyást biztosíthat, akkor nézetem szerint csak az a kér­dés, hogy vájjon a jövőben azon áldozatok, melye­ket a magyar törvényhozás eddig hozott ezen szer­ződés elérésére, mely most előttünk fekszik és melyre a törvényhozás rá fogja adni sanctióját, hogy azon áldozatok meg fogják-e hozni azon gyümölcsöket, melyek azoktól várhatók? Legyen szabad e tekintetben a magam sze­rény igénytelen nézete szerint néhány aggályt elmondanom. (Halljuk.') Tökéletesen elismerem azt, hogy előnyök: az igazgatóság, az elkülönített vonal és üzlet, a vitelmódozatok megállapítása, a vicinális vasutak hálózatának kiterjesztése, a kelet felé való csatla­kozásról lemondás az osztrák államvasút részéről, továbbá biztosítás arról, hogy egymással verse­nyezni többé nem fogunk, tudniillik a magyar államvasutak és az osztrák államvasút. Ezen utóbbi pont, mely a szerződés 7-ik czikkében foglaltatik és mely nézetem szerint aggályokat ébreszthet bennünk. Mert nézetem szerint mihelyt egy szer­ződési pontban ki van mondva, hogy egymással ezentúl versenyezni nem fogunk, ez megszorítást tartalmaz. Mint tudjuk, az utóbbi években a ma­gyar államvasutak a tarifák megállapítására döntő befolyást gyakoroltak, a melyeknél fogva az ipar, a kereskedelem és a termelők részéről minden pa­naszok elnémultak. Kérdés, vaj]on a jövőben ezen versenyzés megszüntetése folytán nem fognak-e a bajok feléledni. Szerintem minden vonalak közt a magyar forgalomra nézve a legdöntőbbek a nyugatiak. Látjuk, hogy a magyar állam épen a ruttkai északi vonal által egy moderátort tudott felállítani, illetőleg a ruttkai vonal által az észak­német forgalomban az osztrák államvasutat bizo­nyos tarifa-kedvezményekre tudta kényszeríteni. Most ezen 7-ik pont szerint a versenyzés megszűn­vén, kérdés, meg fog-e a kedvező állapot maradni. Másrészről ott van a nyugati vonal. Elismerem, hogy a bécsi forgalom a magyar vasúti politika szempontjából igen fontos, de Csehország, Morva­ország, Délnémetország és Svájcz mindenesetre oly irány, mely Magyarország kivitelére nézve ép oly fontos. Kérdem tehát, ha ezen szerződés be­czikkelyeztetik a mint itt van, ha a magyar állam­vasutak igazgató-tanácsa lemond a tarifaképzés szabadságáról, milyen lesz a helyzet'? Mert én nem képzelem azt, hogy két hatalmas vasút kartellre lépvén, nem tartoznék egymásnak concessiókat tenni. S bizonyos tekintetben a magyar állam le­mondott a tarifaképzés szabadságáról. Ezen aggályok részemről a bizottságban fel­hozattak, de ott nem lettek eloszlatva a kormány igen tisztelt képviselője és az előadó ur által. Ha ezen szerződés most megköttetik, 13 évre vagy hosszabb időre, hol lesz módunk és eszközünk az orvoslásra azon esetben, ha a tarifaképzés nem ugy fog történni, mint a forgalom érdekében tör­ténnie kell? Én tehát azt tartom, hogy igen óhaj­tandó volna ily fontos kérdés tárgyalásánál azt kí­vánni a kormánytól, hogy a megkötendő kartell szerződés, melynek csak főelvei vannak a beczik­kelyezendő szerződésbe foglalva, e ház elé terjesz­tessék, hogy a feltételek megbírálhatok legyenek. Mert áll az, hogy most hosszú időre lemondunk forgalmi politikánk mikénti irányzásáról, ha ezen szerződés elfogadtatik. Hogy a kartellszerződés nem mutattatik be a háznak, arra nézve azt felelik, hogy Kémetország és több németországi vasút még nem járult hozzá és ez oka annak, hogy a kartell nem terjeszthető elő. De mindenesetre azt kívánnám, hogy ha már ez eset be is következett, legalább a szerződésnek egyik pontjába volna fel­veendő az a provisio, mely szerint a magyar állam a tarifaképzés jogáról le nem mond. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az, a mit a t. háznak ajánlani bátor va­gyok és kérem az igen tisztelt kormányt, méltóz­tassék e tárgyban felvilágosítást nyújtani. (Helyes­lés balfelöl.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! A nélkül, hogy hangomat vegyíteném azon hymnusba, me­lyet a t. előadó ur ezen törvényjavaslat felett az imént elénekelt, teljes készséggel elismerem, hogy ez egyike azon kevés előterjesztéseknek, a me­lyekre nézve örömmel jelenthetem ki, ugy a ma­gam, mint t. elvtársaim nevében, hogy e törvény­javaslathoz általánosságban hozzájárulunk. A nél­kül mondom, hogy én ezt oly valami rendkívüli vívmánynak tekinteném, mint azt általában feltün­tetni óhajtják ; vannak ennek árnyoldalai is, a me­lyeknek egy részét előttem szólott t. képviselő­társam már érint ette, némely másokat bátor leszek én érinteni; valamint nagyon kérdéses az is, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom