Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

137 országos tllei aovember 24. 1SS2. 223 hogy ezen szerződés, mely hosszú idő után létesíti a békét azon hatalmas társulat közt és a magyar államvasutak közt, korszalkotónak mondható és mindenesetre örvendetes eseménynek tekinthető ; mert egy hatalmas társulat végre közjogilag is érdekkörünkbe vonatik, minthogy forgalmi tekintetben is nekünk bizonyos előnyök biztosittatnak és harmadszor mert azon harez, mely a magyar forgalmi politika és az osztrák államvasút közt évtizedek óta létezett, ez által megszüntettetik. Én, ha mérlegelem magam előtt azon czélt, mely mindnyájunk előtt lebeg és mely a törvényhozás előtt lebegett akkor is, mikor — mint igen t. barátom helyesen kifejtette — évtizedeken át azon áldozatok hozattak, hogy a tiszai vasút és a keleti vasút megvétetett, hogy az új szász-budapesti vonal és a budapest-zimonyi pálya kiépíttetett, továbbá hogy a vágvölgyi vasút megvétetett, vájjon mindezen áldozatok, melyek tulaj donkép előidézői annak, hogy a magyar állam azon helyzetbe jött, hogy forgalmi politikájára döntő befolyást biztosíthat, akkor nézetem szerint csak az a kérdés, hogy vájjon a jövőben azon áldozatok, melyeket a magyar törvényhozás eddig hozott ezen szerződés elérésére, mely most előttünk fekszik és melyre a törvényhozás rá fogja adni sanctióját, hogy azon áldozatok meg fogják-e hozni azon gyümölcsöket, melyek azoktól várhatók? Legyen szabad e tekintetben a magam szerény igénytelen nézete szerint néhány aggályt elmondanom. (Halljuk.') Tökéletesen elismerem azt, hogy előnyök: az igazgatóság, az elkülönített vonal és üzlet, a vitelmódozatok megállapítása, a vicinális vasutak hálózatának kiterjesztése, a kelet felé való csatlakozásról lemondás az osztrák államvasút részéről, továbbá biztosítás arról, hogy egymással versenyezni többé nem fogunk, tudniillik a magyar államvasutak és az osztrák államvasút. Ezen utóbbi pont, mely a szerződés 7-ik czikkében foglaltatik és mely nézetem szerint aggályokat ébreszthet bennünk. Mert nézetem szerint mihelyt egy szerződési pontban ki van mondva, hogy egymással ezentúl versenyezni nem fogunk, ez megszorítást tartalmaz. Mint tudjuk, az utóbbi években a magyar államvasutak a tarifák megállapítására döntő befolyást gyakoroltak, a melyeknél fogva az ipar, a kereskedelem és a termelők részéről minden panaszok elnémultak. Kérdés, vaj]on a jövőben ezen versenyzés megszüntetése folytán nem fognak-e a bajok feléledni. Szerintem minden vonalak közt a magyar forgalomra nézve a legdöntőbbek a nyugatiak. Látjuk, hogy a magyar állam épen a ruttkai északi vonal által egy moderátort tudott felállítani, illetőleg a ruttkai vonal által az északnémet forgalomban az osztrák államvasutat bizonyos tarifa-kedvezményekre tudta kényszeríteni. Most ezen 7-ik pont szerint a versenyzés megszűnvén, kérdés, meg fog-e a kedvező állapot maradni. Másrészről ott van a nyugati vonal. Elismerem, hogy a bécsi forgalom a magyar vasúti politika szempontjából igen fontos, de Csehország, Morvaország, Délnémetország és Svájcz mindenesetre oly irány, mely Magyarország kivitelére nézve ép oly fontos. Kérdem tehát, ha ezen szerződés beczikkelyeztetik a mint itt van, ha a magyar államvasutak igazgató-tanácsa lemond a tarifaképzés szabadságáról, milyen lesz a helyzet'? Mert én nem képzelem azt, hogy két hatalmas vasút kartellre lépvén, nem tartoznék egymásnak concessiókat tenni. S bizonyos tekintetben a magyar állam lemondott a tarifaképzés szabadságáról. Ezen aggályok részemről a bizottságban felhozattak, de ott nem lettek eloszlatva a kormány igen tisztelt képviselője és az előadó ur által. Ha ezen szerződés most megköttetik, 13 évre vagy hosszabb időre, hol lesz módunk és eszközünk az orvoslásra azon esetben, ha a tarifaképzés nem ugy fog történni, mint a forgalom érdekében történnie kell? Én tehát azt tartom, hogy igen óhajtandó volna ily fontos kérdés tárgyalásánál azt kívánni a kormánytól, hogy a megkötendő kartell szerződés, melynek csak főelvei vannak a beczikkelyezendő szerződésbe foglalva, e ház elé terjesztessék, hogy a feltételek megbírálhatok legyenek. Mert áll az, hogy most hosszú időre lemondunk forgalmi politikánk mikénti irányzásáról, ha ezen szerződés elfogadtatik. Hogy a kartellszerződés nem mutattatik be a háznak, arra nézve azt felelik, hogy Kémetország és több németországi vasút még nem járult hozzá és ez oka annak, hogy a kartell nem terjeszthető elő. De mindenesetre azt kívánnám, hogy ha már ez eset be is következett, legalább a szerződésnek egyik pontjába volna felveendő az a provisio, mely szerint a magyar állam a tarifaképzés jogáról le nem mond. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az, a mit a t. háznak ajánlani bátor vagyok és kérem az igen tisztelt kormányt, méltóztassék e tárgyban felvilágosítást nyújtani. (Helyeslés balfelöl.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! A nélkül, hogy hangomat vegyíteném azon hymnusba, melyet a t. előadó ur ezen törvényjavaslat felett az imént elénekelt, teljes készséggel elismerem, hogy ez egyike azon kevés előterjesztéseknek, a melyekre nézve örömmel jelenthetem ki, ugy a magam, mint t. elvtársaim nevében, hogy e törvényjavaslathoz általánosságban hozzájárulunk. A nélkül mondom, hogy én ezt oly valami rendkívüli vívmánynak tekinteném, mint azt általában feltüntetni óhajtják ; vannak ennek árnyoldalai is, a melyeknek egy részét előttem szólott t. képviselőtársam már érint ette, némely másokat bátor leszek én érinteni; valamint nagyon kérdéses az is, hogy