Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

136 országos ülés november 23. ISS2. 201 seljük a nélkül, hogy annak szerencsés keresztülvitelét már előre is feltétlenül biztosítva láttuk volna, a nélkül, hogy ezen lépést, mint olyat üdvözöltük volna — mint a hogy nem is lehetett helyesen — mely minden kívánalom és remény teljesedését foglalná magában. Ettől távol vagyunk. Félek, hogy sok alkalom lesz még, midőn a hadsereg szervezetével, a szervezetben teendő változásokkal, midőn a hadsereg administrátiójának rendszerével többé kevésbé bajunk lesz a delegatióban, az elszállásolási törvény és más törvények netán szükségessé válandó módosítása alkalmával pedig itt is. Még igen távol állunk attól, hogy a hadseregnek administráti ója a tökély mintaképet tüntesse fel, távol vagyunk attól, hogy ne lenne szükséges itt is, ott is minden lehető alkalommal és módon oda törekedni, hogy a belszervezet tökéletesittessék, mind pedig oda, hogy a nemzet jogosult igényei abban teljes kielégítést nyerjenek. De azért, mivel e tekintetben még távolról sem értünk el mindent, mivel pl. a tisztképzés terén még sok van hátra, visszautasítni azon lépést, mely szintén helyesen történtnek mutatkozik ; visszautasítni annak következményeit, kivált egy oly álomképért, a melynek valósítása, tudjuk, hogy nem áll hatalmunkban és a melyről igen sokan közülünk azt tartjuk, hogy annak valósítása nem is volna politikailag szerencsés és kívánatos, mondom, ezt lehetőnek nem tartottuk s azért én ott is megszavaztam azon intézkedéseket, a melyek e tekintetben szükségesekké váltak s itt is kész vagyok ezen törvényjavaslatot ezen értelemben megszavazni. (Helyeslés jobbfdol.) Ivánka Imre: T. ház! Az előttem szólott túloldali két képviselőurnak egynémely állításai szerintem rectificálandók, azért, mert ugy az országon kivül is téves fogalmakat terjeszthetnének Magyarországnak hadi ereje és népessége felett, másrészt pedig idebenn is téves fogalmakat terjeszthetne, a nemzetnek azon tagjai közt, kik csak országgyűlési tudósítások olvasásából ismerik a dolgok állását és azok nyomán hozzák Ítéletüket. Igen helyesen említette Pulszky Ágost t. képviselő ur — ismétlem — hogy azon állítása Németh Albertnek, mintha a magyar nemzet nem tudom mennyire meggyengült és megfogyott volna és azért kell 1400 xijonczezal kevevesebbet adni, téves. A népszámlálásnál kitűnt, hogy Magyarország népessége is szaporodott ugyan, de nem abban az arányban, mint az osztrák népesség; és miután 800,000-ben van megállapítva az állandó hadsereg létszáma, az arány lett kisebb, a melylyel emberben járul Magyarország hozzá. De ez nem azt jelenti, mintha a magyar nemzet ereje, harczképessége csökkent volna. Ezzel — azt gondolom — tartoztam az egész külföld és a világ előtt. (Helyeslés jobbfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. VII. KÖTET. Igen helyesen mondta Pulszky Ágost t. képviselő ur, hogy ez által, mert ez 1400 emberrel kevesebbet ad Magyarország, a honvédség évenként 1400 emberrel, tehát 10 év alatt — a természetes fogyatékot levonom, — mint egy 115,000 emberrel fog szaporodni. Azzal sem szolgálhatok Németh Albert t. képviselő urnak, hogy én abban a satirieus lefestésében a közös és illetőleg a magyar hadseregnek — mert abban szolgálnak a mi fiaink is — a melyet o a különböző nemzetiségekből összeállított hadseregre nézve, a régi német Bund seregével szemben ecsetelt, követhetném. Én nem képzelhetek magamnak tisztán magyar hadsereget, a mely kizárólag magyar emberekből áll. (Felkiáltások a szélső balon: Hát 1848-ban!) Akkor sem! Én nem képzelhetek magamnak magyar hadsereget, a mely tisztán és hogy nyomatékosabban kifejezzem, genetíeus magyar emberekből állana ; és így az a kaleidoskop, a melyet ő ecsetelt, meg fog maradni, akár ha mindjárt ma kizárólag Magyarország határára szorítanánk is a hadsereget. Ez a kaleisdoskop 48-ban is megvolt és a t. képviselő ur maga magát czáfolta, mikor azt mondta, hogy ime az olasz zászlóaljak magyar zászlóaljakká alakíttattak át. 48-ban sem állott a magyar hadsereg tisztán magyarokból, voltak abban bécsi aulisták, lengyelek és a kik a világ minden részébői ide sereglettek és harczoltak a szabadságért a magyar hadseregben. Oly háborúban, mely az egész kettős birodalmat fenyegetné, bizonyára együttesen és jól fog harczolni mind a nélkül, hogy tekintenék azt, hogy ki született Cseh- vagy Morvaországban, Yagy a Hortobágy mellett. Gondolom Hoitsy képviselő ur említette fel, vagy nem tudom már ki, hogy nem történt az új szervezés egészen akként, a mint ez iránt az óhajtás a nemzetben nyilatkozott, t. i. nem történt a hadosztályok, hanem a hadtestekben. Hoitsy Pál: Én nem mondtam! Ivánka Imre: Valaki felhozta, azért mondtam, hogy nem tudom bizonyosan ki. Én azt szerencsés megoldásnak tartom, hogy nem territoriális hadtestekben történt az átalakítás és megnyugvásom okát egész nyíltan megmondom ; mert nem tartanám ezélszerűhek a viszonyok akkénti rendezését ebben az országban, a melyben annyiféle nemzetiség van, hogy minden ezred, minden zászlóalj otthon ülne. Én igenis kívánom, hogy a magyar kormánynak, a hadi kormányzatnak meg legyen az a latitudeje, hogy a hadtestek területén belül, az ország nemzetiségi viszonyainak és a magyar nemzet aspiratióinak megfelelően a hadseregnek elhelyezését és completirozásáí rendezhesse. (Helyeslés.) De azt méltóztattak mondani, hogy az új 26