Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-135

135. országos ülés november 22. 1882. 185 a területi rendszernek lehetőleg életbeléptetésén alapszik, involválván csapatelhelyezési intézkedéseket, a honvédelmi ministernek is részt kellett volna vennie és ha ő meg nem hivatott, vagy részt abban nem vett, vádolom kötelességmulasztással, (Helyeslés. TJgy van! a szélső baloldalon) mert Magyarország befolyását ezen javaslat készítésénél érvényesítenie kellett volna a honvédelmi minister urnak. Ha tette, igen helyes, ha nem tette, kötelességmulasztással vádolom. Szerintem a hadsereg reformja már alapjában elhibázott míí még pedig azért, mert a főfegyvernemet, a gyalogságot véve — hiszen csakis majdnem e körül forog — fentartja továbbra is az igen complicált szerkezetű és költséges ezredtörzseket, nemcsak feutartj;), de a helyett, hogy azokat apasztaná, még 22-vel szaporítja, 80-ról 102-re emeli és ezzel az országot nevezetes teherrel terheli, a helyett, hogy a költségeket kevesbíteni igyekeznénk, mely ezél igen könnyeit elérhető volna olyképen, hogy általa a hadsereg harczképessége még íokoztatnék, értem a dandár-és zászlóalj-rendszert. Tudvalevő ugyanis, hogy egy ezred 4912 embernyi hadi létszámmal bír, a mi taktikai egységnek igen nagy, mozgósítás alkalmával pedig úgyis felosztatik zászlóaljak szerint dandárokba •és igy egészbe beosztva, oly gyors mozgékonyságot soh'sem fejthet ki, mint a közvetlenül zászlóaljakból álló dandár. — Ezenkívül igen sok a nem eombattang az ezred törzseiből és csak a budgetet terheli a nélkül, hogy a harczképességnek emelésére szolgálna, sőt ellenkezőleg gátolja. Ha a szervezendő 22 ezredtörzs helyett, mely ujon állíttatik, ellenkezőleg a 80 ezredtörzs leszállittatnék 60—70 daodártözsre és zászlóaljakra osztatnék be, a mint ez mozgósitás alkalmával az actiót megelőzőleg történik, sokkal egészségesebb alapra helyeztetett volna a szervezet. Én, ki a dandár- és zászlóaljtörzs barátja vagyok s a történe,em újabb példáinak nyomán az ezredbeosztást elitélem, pénzügyi szempontból is kárhoztatom ezt annál is inkább, mert a dandártörzs, sokkal kevesebb létszám és minthogy 60—710 dandártörzs elég lett volna, kevesebb tisztté, kevesebb nem combattánssal, tehát kevesebb köitséggel terhelné a budgetet. Általában pedig a dandár- és zäszlóaljrendszernél lett a mozgósítás jelentékenyen könnyebb, honvédségünk maga is — hogy erre hivatkozzam — a dandár és zászlóaljrendszer szerint van szervezve, több a harezos, mig az új szervezet szerint 300 főnél többre megy egy ezrednél a nem combaítánsok száma. Ha tekintjük a boszniai mozgósítás történetét, meg kell adni, hogy az elég gyorsan eszközöltetett az egész monarchiában, leggyorsabban azonban mégis a vadászesapatok mozgósítása siKÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. VII. KÖTET. került, azaz oly csapatoké, melyeknél nem ezred), hanem zászlóalj-beosztás van. — íme ez is az általam javasolt rendszer mellett szól. — Ha azt vesszük, hogy négy vadászzászlóalj költségei tetemesen kevesebbre rúgnak, mint az új rendszer szerint a törzszsel bíró ezredekéi, akkor ez is állításomat támogatja. Katonai szempontból véve, legjobb rendszer az, a mely lehetőleg kis költségbe kerül, de sok harczképes elemet nyújt s a nem harezoló elem számát lehetőségig leszállítja. E tekintetben a meglevő alapon is lehetett volna javítani, ha a hadügyminister figyelmét erre is kiterjeszti vala. Például csak egy kérdést hozok fel. Negyvenegy lovas és 80 gyalogezredünk van a régi beosztás szerint. Ez a 80 gyalogezred mozgósítás alkalmával 20—20 századból áll, mindegyik századnál, a többi eombattánsról e helyen nem szólva, van mozgósitás alkalmával még négy tiszti szolga, rendesen a legügyesebb kiválogatott, begyakorlott legény és négy-négy dobos. Ez magában csekély szám, de 1600 gyalogszázadot számba véve 6400 az egyik, 6400 a másik, tehát mégis jelentékeny erő, hozzá véve még azt, hogy a legügyessebbeket, a legintelligensebbeket választják ki a tisztek —könnyen érthető okokból tiszti — szolgáknak. Béke idején többnyire relutumot vesznek a tisztek, ez tehát elesik, de háború idején, ha az történnék, hogy a nem lovasított tisztek keltejét szolgálná ki egy tiszti szolga, már ekkor a tiszti szolgákban nyernénk 3200 combattanst. Hasonló történhetnék a dobosokkal, itt egy kérdés jön elő, melynél vitatkoznak a tudósok Európa hadseregeinéi; az egyik igy, a másik ugy fogja fel, annyi azonban tudva van, hogy újabb időben a dobnak vajmi kevés hasznát lehet venni. Sokan azt vetik ellen, hogy a nagy hidegben, midőn a kürt befagy, a dob az egyedül használható. Azonban erre könnyű megfelelni, mert mikor a kürt befagy, akkor a dob bőre bereped, ezt a tapasztalat bizonyítja. Azonban a legfőbb különbség a kürtösök és dobosok közt az, hogy mig a kürtösök a csatárlánczokhan álló vitézeknek a lőszerszekerekről töltényeket hordhatnak, addig a dobosok ebben gátolva vannak és igy a kürtös félig használható a dobos egészen használhatatlan. Baross t. képviselőtársam az imént közbeszólt, hogy: hát a franeziák? Igaz a francziák visszaállították a dobot, de nem katonai szükségből. Mikor takarékoskodni akartak az elvesztett nagy német háború után, akkor nem jutott eszükbe a dobokat visszaállítani, hanem mikor a párizsi közönség ismét hallani akarta a dobok zenéjét, azt mondták, jól van s visszaállították. És én megengedem, hogy igen szép volt, mikor ámult év Julius 14-én a szabadság ünnepe alkalmával egyszerre 120 24