Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-111
111. országos ülés májns 25. 1882. 91 melyekkel Németh Albert képviselőtársam itt a házban, tehát a nemzet s az egész világ szine előtt özönölte el Tisza Kálmán ministerelnököt. Vagy igazak azon vádak, vagy nem. Ha igazak, az esetben nem lehet, nem szabad egy perczig is megmaradni Tisza Kálmánnak azon miuisteri széken, sőt el kel! hagyni neki a képviselőházat is. (Általános élénk derültség.) Ha valótlanok azon vádak, azoknak súlya szerintem visszakarám lik Németh Albert képviselő úrra. Németh Albert: Elfogadom, elfogadom! (Élénk derültség a szélső balon.) Csanády Sándor : Szabad legyen ez alkalommal esudáikozásomat kifejeznem a felett is, hogy király ő Felsége eltűr egy ministerelnököt, a ki több nap eltelte óta még csak hajlamot sem mutat arra, hogy az ellene emelt súlyos vádak alaptalanságának bebizonyítása következtében magát igazolja. Azonban ismerve király ő Felségének lovagiasságát, szeretem hinni, miszerint oka annak, hogy a mai napig nem utasíttatott a ministerelnök ur a maga igazolására, azon körülményben rejlik, mert király ő Felségének tudomása nincs azokról, a mik a képviselőházban történnek. (Derültség.) Az inség, a nyomor, melyek alatt a magyar nemzet szenved és a nyomorral párosult általános elégületlenség, a melynek jelei észrevehetők az ország minden vidékén s az elégedetlenség szülte népvándorlás, a mely folyamatban van ép ugy az alföld síkjain., mint Erdély bérczei: a székelység közt; és a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, a melyben a Boszniában és Herczegovinában folytatandó hadjáratok költségei fedezésére és az ottani beruházásokra a delegatió által megszavazott 21.700,000 írtból csak néhány millió frtnak utalványozása kéretik a képviselőháztól, napfényénél világosabban igazolják a volt balközéppárt egyik néhai vezérének, a jelenlegi politikai hitehagyott ministerelnöknek, (Derültség jobbfelöl) Tisza Kálmánnak az 1867. évi országgyűlésen a közös ügyes kiegyezés tárgyalása alkalmakor a képviselőházban és igy a nemzet színe előtt tett azon állítását, nyilatkozatát, miszerint a közösügyes kiegyezés veszélyes, káros, sőt átkos a hazára, a nemzetre ép ugy szellemileg, mint anyagilag. (Igaz! balfelöl.) Tökéletes igaza volt akkor Tisza Kálmán urnak, midőn a közös ügyes kiegyezés következményeit ecsetelte. Igaza volt, midőn a közösügyes kiegyezkedést a hazára, a nemzetre nézve átkosnak mondotta ép ugy szellemileg, mint anyagilag, közerkölcsileg, mert hiszen azon kiegyezés következményei legnagyobb mérvben észlelhetők Tisza Kálmán ministersége alatt. Azon kiegyezés következményeinek lehet tulajdonítani azon Ínséget, nyomort, mely alatt jelenleg a nemzet nyög. A félreértések kikerülése végett kívánom megjegyezni t. ház, hogy Tisza Kálmán jelenlegi ministerelnök azon időben, még midőn a közösügyes kiegyezések felett az általam jelzett szellemben nyilatkozott, midőn a közösügyeket elitélte, elkárhoztatta, azon időben még velünk, a 48-as párttal, kezet fogva működött hazánk, nemzetünk jogtalanul elrablott önállóságának, függetlenségének visszaszerzéseért, velünk együtt küzdött a valódi alkotmányos szabadságért. Velünk együtt kezet fogva működött annak meggátlására, hogy az 1867-iki közösügyes kiegyezések létrejöjjenek és a midőn az ármánynyal párosult roszakaratnak sikerült azokat életbeléptetai, szintén velünk együtt kezet fogva működött a közösiigves közjogi alap megsemmisítésére, annak e haza területéről való eltávolítására. Hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur saját maga is beismerte azt, hogy politikai hitehagyottsága által haza- és nemzetellenes bűnt követett el, (Felkiáltások jobbjelől: Nem tartozik a tárgyhoz !) azt majd én fogom megítélni, mi tartozik a tárgyhoz, mi nem; ha önöknek szabad volt a levegőben kallingálni, én is el fogom mondani azt, a mit jónak tartok; (Derültség) az kitűnik a ministerelnöknek saját eljárásából, nyilatkozataiból. Ugyanis t. ház, köztudomású dolog, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur, midőn elfoglalta minisíeri székét, hogy elkövetett bűneiért némileg kiengesztelje a nemzetet, e házban oda nyilatkozott, hogy o csakis azért fogadta el az általa is elkárhoztatott közösügyes alapon a mini sterséget, hogy az állam bevételei és kiadásai közti egyensúlyt helyre állítsa. Sőt tovább ment, hogy a nemzetet tovább is ámíthassa, azt mondotta, hogy ő az által, hogy a közösügyes közjogi alapon elfogadta a ministerséget, nem adta fel addig vallott politikai elveit, hanem egyelőre csak szegre akasztotta. Ámde t. ház, tudjuk mi történt. Nemcsak hogy be nem váltotta a nemzet szine előtt tett igéretét, hanem azokkal tökéletesen ellentétes irányban működött. Nemcsak hogy r helyre nem állította az állam bevételei és kiadásai közt az egyensúlyt, hanem a mai nap 65 millió deficittel folytatja a kormányzást, daczára annak, hogy az adók minden nemét az elviselhetetlenségig fokozta engedékeny többsége segélyével, daczára annak, hogy hat évi ministerkedése alatt körülbelül 600 millió forinttal szaporította az államadósságot, daczára annak, hogy a különböző indirect adókkai néhány millió írtig zsarolta e nemzetet. Segédkezet nyújtott a ministerelnök urnak e működésében engedelmes pártja, mely minden körülmény közt követi lépteit — pedig t. uraim, ott a jobboldalon, önöket sem azért küldték ám 12*
