Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

111. országos ülés m:íjns 24. 18S2. 83 keltetett a monarchiában és azon gyászos következmények, melyeknek színhelye akkor hazánk volt, ezen fajgyűlölet szításnak és keltésnek volt a következménye. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy a dynastia és a nemzetnek érdeke egy és ugyanaz. Szalay Imre: Sohasem volt ugyanaz! {Mozgás a jobboldalon.) B.Prónay Gábor: Ha a dynastia és a nemzet érdeke ugyanaz, akkor t. báz, nem lett volna szükséges, mikor e tartományokat elfoglaltuk, azon évekig tartó titoktartásra az annexiót illetőleg; és a ministerelnök ur kimagyarázhatta volna, a mit a franczia dictionarium nem 1882-ben, de már jóval előbb, egy századdal ezelőtt megirt. Gondolják meg, hogy ezen politika, mely egyik fajt a másik ellen feluszítja, fellázítja, vészthozó következményeket vonhat maga után, mint a történelem tanúsága szerint vészthozó következményeket vont maga után 1848/9-ben. Mi, t. ház, a zavargásokat nem óhajtjuk, de gondolják meg, ha önök oly politikát követnek, mely a eemzet legigazabb érdekeit sérti, akkor a jövőben ismét válságok következhetnek be, melyek nem a mi lelkiismeretünkön fognak nyugodni, de igenis az önökén és első sorban a t. ministerelnök ur lelkiismeretén, ha ugyan a t. ministerelnök urnak még van lelkiismerete. (Helyeslés.) Ha az önök czélja az apres nous ledeluge: ám jó, kövessék e politikát, de mi, kiknek ez nem lehet czélunk, ezen lejtős politika ellen kell hogy küzdjünk. Anglia tekintélyét nem az ásta alá, hogy ki kellett vonulni Afganistánból, hogy a boérekkel békét kötött, hanem igenis Anglia tekintélye nagy csorbát szenvedett az óta, mióta a landüga zavargásai lábra kaptak Irlandban és az irlandi feeniek elkövették a gyilkosságot. Nem a keleten történt kivonulás által vesztett Anglia tekintélyéből ; de igenis vesztett azóta, mióta belzavargások színhelye leit, melyeket a kormáiiy nem tud megtorolni. Gondolják meg önök uraim, hogy ezen politika, habár most még talán a messze távolban van is, lehetséges, bogy ép oly vészthozó következményeket fog maga után vonni, a mikor késő lesz már Bosznia és Herczegovinából kivonulni. Én épen azért a szőnyegen levő törvényjavaslatot nem fogadhatom el, hanem pártolom az Eötvös Károly képviselőtársam által benyújtott kisebbségi véleményt és az esetben, ha az el nem fogadtatnék, a Szilágyi Dezső t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatra fogok szavazni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hermann Ottó: T. ház! Mondhatom, hogy sohasem éreztem annyira a képviselői felelősség súlyát, mint ebben a perczben, sohasem éreztem annyira azt a kötelességet, melyet egy képviselő itt e helyen teljesíteni köteles még akkor is, ha tüdeje talán megtagadja a szolgálatot, mert betegségem daczára felszólalok e kérdésben. (Halljuk!) Intés történt és kétségbevonatott az, a mire b. Prónay Gábor t. képviselőtársam utalt, hogy hagyományos osztrák politika a népeknek egymás ellen való uszítása, (ügy van! a szélső baloldalon.) Igenis, t. ház, lehet ezt kétségbe vonni, de csak addig, míg tényekkel nem bizonyítunk. Hát hiszen t. ház, nem kell ezért messze kalandozni a multakba, nem kell még a közelmúltba sem menni. Hiszen a népeknek egymás ellen való legiszonyúbb, legborzasztóbb uszítása ott Boszniában és Herczegovinában folyik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát hiszen annak a híres herczegovinai hadjáratnak vezetője Jovanovics tábornok ép olyan szláv, mint azok, kik a lázadást indították és vájjon a XIX. század emberies gondolkozásába illik-e az, hogy a világnak kikürtölik, mily vitézséggel tüntették ki magukat a szláv granicsárok szláv testvéreik legyilkolása ban. Igenis t. ház, mi érezzük a felelősséget. Önök azt mondják: az ellenzéki képviselő a tagadás terére lép, haza megy és mentve van minden felelősség alól. De megjönnek a kétségek perczei és megjöhetnek a katastropha perczei éa akkor a megriasztott nemxet vissza fog tekinteni a múltba és keresni fogja a katastropha okait és midőn Bosznia és Herczegovinának elfoglalására jut, kérdést fog intézni, hogy ültek-e a parlamentben kötelességtudó képviselők, a kik oda mondották volna a kormánynak szemébe a vétót! A jövő nemzedékkel szemben is érezzük mi a felelősséget. A t. ministerelnök ur fejcsóválása indít arra, hogy kimondjam, hogy akkor Magyarországon a kormányelnöki széken ült oly férfiú, a ki napok hosszat a legsúlj'osabb vádakat viszonzás nélkül hagyott. Nekem parlamentáris és tisztességi érzékem azt mondja, hogy azon a helyen, melyen a t. ministerelnök ur ül, oly vádakkal szemben, melyeket Németh Albert t. képviselőtársam szórt ellene s melyeket ma b. Prónay Gábor és R eviczky Károly t. képviselőtársaim tökéletesen bebizonyítottak, azon a helyen 24 óráig nem maradhat. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ugy van!) Ez az én érzékem. Mi a t. ministerelnök uré, azt nem tudom, hanem intés történt Prónay Gábor t. képviselőtársam részéről, mely szerint egyátalában a t. ministerelnök urnak lelkiismeretét is kérdésbe kezdi már vonni. En is igy vagyok vele! I T. ház! Mi vitatkozunk itt napok óta a 11*