Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-110
110. országos ülés május 24. 1882. 55 hosszabb ideig eltakargathassák. És ez az oka annak, hogy ezen felelet adatott azon kérdésre, melyet, ha jól emlékszem, a ministerelnök tett fel, hogy hiszen miért törekedett volna a delegátió competentiáját kiterjeszteni, mikor az önök többsége ugy is megszavazta volna a költségeket. Elhiszem, hogy megszavazta volna, nem kételkedem, hanem kényelmetlen volt ezen politikának az, hogy midőn önök azt megszavazni kénytelenek, kénytelenek lettek volna egyszersmind ezt az ország előtt indokolni s midőn mi ezen vitát felidéztük, felidéztük mindenekelőtt épen ezen indokolás szükségének önökre való erőszakolása miatt. Tehát láttuk magát az indokolást, láttuk azon álláspontot, melyet önök a bosnyák megszállás szempontjából elfoglalnak, azon politikát, mely önök szerint annyira világos és tiszta. Az igen t. ministerelnök ur beszédje vége felé megjegyezte, hogy ő sem azt a politikát, mely a népek szabadsága iránti szeretetet addig akarja terjeszteni, hogy szabad legyen nekik bennünket megtámadni s ne legyen szabad nekünk vissza torolni, sem más politikát egyáltalán helyesnek bárminő körülmények közt nem tarthat. De kérdezem, t. ház, melyik tehát az a politika, a mely mellett bárkinek szabad bennünket megtámadni s nekünk nem volna szabad a támadást megtorolni? Az igen t. ministerelnök ur, mintegy hypoíetice a jövőben keletkező politikát tüntette élénk. Pedig csalódik, azon politika szemünk előtt áll, azon politika épen az, melyet a minister ur követ és hirdet, azon politika az, mely Bécsben a külügyminister által ilyennek tényleg elismertetett. Vagy elfelejtette már az igen t. ministerelnök ur, a mire pedig a Krivosciából és Herezegovinából jövő bulletinek mindennap emlékeztetik, hogy az insurgensek épen azok, kik mindennap újra és újra támadnak, de kiket visszatámadui egyáltalán nem lehet? vagy elfelejtette, hogy a montenegrói nép — melynek kormánya, elismerem, teljesen loyalis, a mely hivatalosan a nemzetközi jognak megfelelő magatartást követ — de a montenegróij nép az, mely a kormánynak ezen magatartását semmibe sem veszi és melyet daczára annak, hogy részéről mindennap megtámadtatunk, mégis megtámadni részünkről egyáltalán épen a ministerelnök ur politikája értelmében nem lehet? Ne keresse tehát az igen t. ministerelnök ur a politikát a jövőben, megtalálja azt a politikát ma abban, melybe ő törvényesen befolyik, melyért ő törvényesen felelős, melynek minden léptét, nyomát, a melyet eddig követett, kénytelen máskép magyarázni azért, mert mindazon ígéretek és várakozások, melyek a tekintetben felkeltettek, ma az ellenkezőjévé változnak át. S különösen, igen t. ház, itt egy igen csodálatos jelenségre kell figyelmeztetni a t. házat. Az eddigi bosnyák politika a ministerelnök ur belenyugvásával, tudtával eszközöltetett. A ministerelnök ur részt vett azon tanácskozásokban, melyekben a bosnyák költségvetés megállapittatott, teljes tudatával birt annak, hogy a közigazgatás mennyiben fedezhető a bosnyák bevételekből és mennyiben nem, részt vett azon tanácskozásokban, melyekben a boszniai védtörvény megállapittatott, közreműködött azon politika megállapításában, meljr az ottani viszonyokat akként fejlesztette, a mint tényleg fejlődtek. És mi történik most, midőn azon részről mindezek hibáztatnak, midőn azon részről a védtörvény kibocsátása, a kormány részéről hivatalosan olyannak hirdettetik, mint a mely előre nem látott eseményeket okozott? midőn a túlsó oldalról elismerik, hogy talán nem helyes eljárás követtetett az ottani népekkel szemben? midőn Pauler minister ur elismeri, hogy ha azon befektetések, melyek most kéretnek, korábban kérettek volna, azon költségeknek igen nagy része talán megkíméltetett volna, melyek most az országra súlyosodnak? Eszébe jutott-e valakinek ott a túlsó oldalon azon felelősséget hangoztatni, melylyel a ministerelnök ur ezen, most már szerinte is elhibázott politikáért tartozik? Vagy kész volt-e a ministerelnök ur, a ki a felelősségben való részvételt mindig annyira hangoztatja és oly fenhangou hirdeti, kész volt-e egyúttal magára vállalni azt a felelősség? Nem. Egészen mást tapasztaltunk a delegátióban. Azt tapasztaltuk, hogy a kormánypárt részéről megbuktattatok a közös pénzugyminister s feláldoztattatott, mint olyan, a ki tulajdonképen felelős; és bizalom szavaztatott a közös hadügyministernek, bár nem a közös pénzugyminister bocsátotta ki a védtörvényt, mely a bajokat nagyrészben okozta. Nem állítom, hogy csak a közös hadUgyminister által, de bizonyára a magyar ministerelnöknek teljes támogatásával hozatott az a törvény. Hol van itt a politikai felelelősség azon mérve, melyre önök annyiszor büszkén szoktak hivatkozni? Hol van a felelősségben való részvétel azon komolysága, melyet különben önök velünk szemben mindig arrogálnak s a melyre hivatkoznak ? Vagy helytelenül történtek az eddigi intézkedések, helytelen volt az administrativ rendszer. Ezt Jókai t. képviselő ur is elismerni látszik, midőn azt követeli, hogy a horvát elemnek — daczára, hogy már is, azt hiszem, 80%-tel vesz részt az administrátióban és hogy nem minden tekintetben kielégítők azon hivatalnokok, kik jelenleg ott működnek —• még nagyobb
