Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

M 110. országos ülés májas 24. 1882. és egyszersmind a háborara is vonatkozik. Ha egyszer ily okoskodást megengedünk, mint a t. minister uré, ki azt mondja, hogy a hadügy főezélja a háború és ezért a háború közös lévén, közös a hadügy minden tekintetben, nem csak azon tekintetben, a melyet a törvény megállapít és ezért, minthogy a bosnyák utak némileg a hadügyhez tartoznak, közös egyszersmind a bosnyák utak kérdése is és azok is ép ugy szavazandók meg, mint a háború költségei — pedig ide megy ki okoskodása : akkor nem tudom, melyik vasút lesz az, a melyet nem tudunk a delegátiók competomiája alá vonni. Egy további veszedelem van még t. ház, ez okoskodásban ; azon veszedelem, hogy az alkotmányos ellenőrzés mindinkább meggyengül, annak lehetősége mindinkább fogy az ily magyarázatok mellett. Illetékességi kérdések alapján kikerülik az érdemleges politikai kérdések eldöntését; azon testületben szavaztatják meg a költségeket és hozzák fel az illető ügyeket, a melyekben a tüzetes megvitatás lehetetlen ; ott eldöntik és azután el akarják vonni azon testületek eldöntése alól, a melyekben e vita lehetséges. E tekintetben igen jellemző azon felszólalás, melyet Hegedűs Sándor képviselő ur tartott, még azon magyarázat mellett is, melyet gr. Appouyi Albert felszólalása után szavainak ő maga adott. 0 nekünk ebből nagy szemrehányást tett, hogy különös, hogy mi a delegátió előkészítő stádiumában, a inekyek tulajdonkép fontosak az ő magyarázata szerint, nem állottunk elő az illetékesség kérdésével, hanem azzal csak ott állottnak elő, a hol annak elfogadása már bonyodalmakra vezetett volna. Hát mióta fogadja el a ház azon tant, hogy azok a fontos, az irányadó, a decisiv perczek, a melyek a bizottsági tárgyalás előkészítő stádiumában folynak le? Mióta van azon elmélet elfogadva, hogy a titkos ülések, a zárt tanácskozmányok azok, a melyekben a meggyőződés hangját kell tulajdonkép hallatni? Mi igen jól tudtuk, hogy a delegátióban évek óta már állandó törekvés mutatkozik, minden szabadabb felszólalás és nyíltabb szó elfojtására; igen jól tudjuk, hogy a delegátióbau már régi szokás a közös ministerek elleni támadásokat, melyek netán az itteni kormányzat tudtával vagy legalább hallgatag beleegyezésével folytattatnak, a titkos, az előkészítő ülésben eszközölni, hogy azután a nyilvános ülésben annál nagyobb meghódolásuak lehessen a kormány tanuja és hogy az itteni kormány annál nagyobb érdemül róvja fel magának azt, hogy a háborgó elemet a nyilvános ülésben ismét lecsendesítette. Rég voltunk már tanuja a delegátioban ezen játéknak és ha más ok nem, már ezen ok is arra kényszerít bennünket, hogy mi, kiknek szükségkép a nyilvánosságra keli hivatkoznunk, 'kik nem akarjuk azt, hogy a nemzet sorsa felett tanácskozás nélkül történjék a határozat, kik azt kívánjuk és önöket is arra kívánjuk kényszeríteni — s azt hiszem, jogosan — hogy ha magukat elhatározzák, elhatározásuknak indokai mindenesetre nyíltak legyenek. Ez volt az egyik ok, a miért nem az előkészítő ülésben tettük meg kifogásainkat és indítványunkat, hanem azon ülésben, a melytől a határozat eldöntése függött és melyekben, ha kellő időt vesznek maguknak, ép oly tüzetesen meggyőződhettek- volna állításaink valódiságáról, mint a hogy most alkalmai nyújtunk önöknek ezen meggyőződésben részesülni; akkor jobbnak látták ugy intézkedni, hogy a ministerelnök ur és pártja részéről is fontosaknak elismert tekintetek meggondolására ne maradjon idő és keresztül erőszakolták a tárgyalást egy esti ülésben. Önök elhallgattatták saját szónokaikat, kik már fel voltak irva és szólásra készültek, csakhogy befejezhessék az ülést. És még is most azt mondják, hogy mi nem iparkodtunk a kellő időben és kellő alkalommal meggyőzni önöket és hogy akkor állunk elő indítványokkal, a mikor bonyodalmak következhetnek be. Hát t. ház, a bonyodalmak nem tőlünk származnak, a bonyodalmak nagy mestere azon a helyen ül (A minister elnöki székre mutat. Helyeslés a bed- és szélső baloldalon) és erre nézve határozottan hivatkozhatunk az egész nemzetre, a közvéleményre, hogy az nem ezen padokról szokott előkerülni, nem ezen padokról tétetnek kétértelmű nyilatkozatok, a melyekneK minden szava más-más magyarázatra szolgáltat alkalmat; nem a mi részünkről indítványoztatott azon törvény, a melyet most negyedízben különböző értelemben magyaráznak az egyes ministerek is. Nem a mi részünkről támogattatik a politika, melyet bármely oldalról nézünk, mindig más és más színben látszik előttünk. Szláv politika a horvátok részére, mint Jókai Mór t. képviselőtársam megemlítette, magyar politika Debreczenben, hogy a szláv kigyó fejét eltapossák : e politika annyi szint játszik, a mennyi megfelel a körülményeknek és a menynyi épen pillanatnyilag szükséges. {Ugy van! a baloldalon.) De legyen szabad visszatérni az illetékességi kérdésre, a melynek fontossága annál nagyobb, mert bűnül róják fel nekünk, hogy miért nem vetettük fel ezt előbb, más alkalommal. így Hegedűs Sándor részéről, az igazságügyminister részéről, a ki Apponyi t. barátom beszédére azon megjegyzést tette, hogy ha csakugyan oly fontos az illetékességi kérdés, miért nem vetettük már azt fel azon alkalommal, a mikor annak első megsértését tapasztaltuk, az 1879-iki és