Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

110. országos ülés május 24. 1882. 45 veztem meg senkit, kire ama kifejezést értettem volna. Én a „hazudozás" alatt értek általában minden sophismát és hamis argumentumot, a melyekkel a tények elferdittetnek. (Helyeslés a szélső balon.) Ezen bosnyák politikából t. ház — fájdalom — csak azt látjuk, hogy a mi udvarunkra is bizony ráillik azon ismeretes mondás a Bourbo­nokról, hogy nem tanultak semmit és nem felej­tettek semmit. Azt látjuk belőle, hogy a dynas­tia egyátalán nem tud megválni! ama régi dicső­ség traditióitól, hogy hajdan a földgömb mind­két fele uralta a dynastiát; nem tud megfeled­kezni azon állásról, a melynél fogva egykor messze kimagasodott az európai összes dyuastiák között. Ezen traditiók folytonos ápolásában van forrása a bosnyák politikának. De azt kérdem t. ház, hogy mi közünk van nekünk ezen traditiókhoz ? Mi az alkotmányos szabadság védpaizsa alatt akarunk ölni, gyara­podni anyagilag, előhaladni szellemileg, L ennek hiányaért nekünk a dynastia képzelt fénye, annak növekedése egyátalában kárpótlást nem nyújt. (Helyeslés a szélső balon.) Hanem épen az alkot­mányosság az, a melyhez annyira ragaszkodunk, a mely nem fér ama családi traditiók keretébe. Mély állambölcsesség és ravaszság nyilatkozik abban, a mi a bosnyák politika fo alapját, indító okát képezi; mert ott ama bizonyos helyen régen felismerték már azt, hogy ez lesz — a mint mondatott — az az archimedesi sark, a melyből ki lehet mozdítani az alkotmányosságot, a mely alkotmányosság az osztrák ház traditióinak kere­tébe egyátalán bele nem illik, mert ha mármost is, midőn még csak a háború stádiumában va­gyunk, már most is örökös conflictusokat támaszt, mennyivel inkább fog hasonlókat fentartani abban az esetben, hogy ha sikerülne ezeket a tartományokat véglegesen pacificální és a mo­narchia keretébe befoglalni és mennyivel inkább fogna ez növekedni azon esetben, ha, a mi bent foglaltatik az udvar politikájában, a foglalás az* aegei tengerig kiterjeszkedik és a birodalomba egy harmadik délszláv tömb beilleszteíik. Ha ez sikerül, akkor nemcsak hogy egyáltalában nem volna fentartható a dualismns, (Zaj a jobb­oldalon.) a mely mellett egyedül lehetséges némi alkotmányos állapotnak feutartása, hanem a tel­jes absolutismus mellett lehetne csak kormányozni a Habsburg-ház uralkodása alá tartozó országo­kat s legföllebb némi provinciális autonómia jutna ugy Magyarországnak mint a monarchia másik felének. Tehát t. ház, ezen egész bosnyák poli­tika következtében keservesen kellett kiábrándul­nunk azon illusiókból, a melyeket a nemzet az 1867-iki kibéküléshez csatolt, mert csak azt látjuk, hogy az udvar a valódi alkotmányosság­gal, Magyarország jogainak, függetlenségének elismerésével és a minden áron keresztül viendő egységes Áustriának eszméjéről való lemondás­sal megbarátkozni képtelen s fájdalommal kell meggyőződnünk arról, hogy nem bir teljes ala­possággal azon szájról szájra menő mondás, a melyet itt e házban is hallottunk említtetni, a legalkotmányosabb fejedelemről. Fájdalom, nincs ember, a ki az udvart ezen ábrándokból kijóza nítaná és a 67-iki kiegyezéskor vállalt kötele­zettségeire emlékeztetné. Fájdalommal kell ki­mondani, hogy épen magyar emberek voltak azok, a kik ezen politikának keresztül vitelére magukat eszközül odaadták és e politikát folyton fentartották. Magyar ember volt az a külügy­minister, a ki a muszka-czímboraság és foglalási politikának keresztülvitelét legelőször inaugurálta és" : kétségtelenül nagyon geniális gondolatnak, igen elmés ötletnek tartotta azt, hogy ő, az egykor halálra ítélt, lesz az, a ki az osztrák háznak két tartományt szerez. A másik a mi­nisterelnök ur;; 1875-ben, midőn ő kormányra lépett, midőn már mint designált minisíereluök foglalta el a belügyministeri széket, már akkor teljes folyamatában volt ez a bosnyák politika, már akkor mindazon előzmények, melyek itt is felemiittettek, mindazon intrigák, melyek osztrák részről működtek Boszniában, már mozgalomban voltak. A ministerelnök urnak, midőn kormány­ra lépett, midőn elveit szegre akasztotta, telje­sen tájékozva kellett lennie e politika iránt. (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert lehetetleii feltenni róla azt, hogy ő, kinek törvény szerint befolyást kell gyakorolnia a külügyekre, magá­nak kellő tájékozást ne szerzett volna. (Ügy van! a szélső bal: Idaion.) Es ez annál nevezete­sebb, mert ugyanakkor azt mondotta, hogy elvei szegre akasztásának s kormány vállalásá­nak oka az, hogy az ország pénzügyeit rendezze, midőn már bele volt oltva pénzügyeinkbe a boszniai foglalás vésze, mely lehetetlenné tette azt, hogy Magyarország pénzügyei rendeztesse­nek. (Ugy van! a szélső balon.) A ministerelnök ur volt e politikának később is legbuzgóbb táimasza. Az első 60.000,000 megszavazása alkal­mával ő volt, a ki beszélt az erdélyi s az or­szág éjszaki és délkeleti részén való erődítések­ről, ő volt, a ki mondotta, hogy a nemzet meg­kérdezése, a kormány beleegyezése nélkül egyet­len katona sem fogja átlépni az ország határát. (Ugy van ! a szélső balon.) 0 az, ki azóta és folyton a boszniai politika szolgálatában állva, kész tönkre tenni az 1867 : XII. törvényczikk­ben még fentartott alkotmányos jogainkat, ő az, ki pártolja, védelmezi a boszniai ujonczozást, ő az, ki pártolja, védelmezi most is azon bitorlást, melyet a delegatió a fenforgó esetben elkövetett. (Ugy van! a szélső balon.) Azt mondotta a t. ministerelnök ur, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom