Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

110. országos ülés május 24. 1882. 45 veztem meg senkit, kire ama kifejezést értettem volna. Én a „hazudozás" alatt értek általában minden sophismát és hamis argumentumot, a melyekkel a tények elferdittetnek. (Helyeslés a szélső balon.) Ezen bosnyák politikából t. ház — fájdalom — csak azt látjuk, hogy a mi udvarunkra is bizony ráillik azon ismeretes mondás a Bourbonokról, hogy nem tanultak semmit és nem felejtettek semmit. Azt látjuk belőle, hogy a dynastia egyátalán nem tud megválni! ama régi dicsőség traditióitól, hogy hajdan a földgömb mindkét fele uralta a dynastiát; nem tud megfeledkezni azon állásról, a melynél fogva egykor messze kimagasodott az európai összes dyuastiák között. Ezen traditiók folytonos ápolásában van forrása a bosnyák politikának. De azt kérdem t. ház, hogy mi közünk van nekünk ezen traditiókhoz ? Mi az alkotmányos szabadság védpaizsa alatt akarunk ölni, gyarapodni anyagilag, előhaladni szellemileg, L

ennek hiányaért nekünk a dynastia képzelt fénye, annak növekedése egyátalában kárpótlást nem nyújt. (Helyeslés a szélső balon.) Hanem épen az alkotmányosság az, a melyhez annyira ragaszkodunk, a mely nem fér ama családi traditiók keretébe. Mély állambölcsesség és ravaszság nyilatkozik abban, a mi a bosnyák politika fo alapját, indító okát képezi; mert ott ama bizonyos helyen régen felismerték már azt, hogy ez lesz — a mint mondatott — az az archimedesi sark, a melyből ki lehet mozdítani az alkotmányosságot, a mely alkotmányosság az osztrák ház traditióinak keretébe egyátalán bele nem illik, mert ha mármost is, midőn még csak a háború stádiumában vagyunk, már most is örökös conflictusokat támaszt, mennyivel inkább fog hasonlókat fentartani abban az esetben, hogy ha sikerülne ezeket a tartományokat véglegesen pacificální és a monarchia keretébe befoglalni és mennyivel inkább fogna ez növekedni azon esetben, ha, a mi bent foglaltatik az udvar politikájában, a foglalás az* aegei tengerig kiterjeszkedik és a birodalomba egy harmadik délszláv tömb beilleszteíik. Ha ez sikerül, akkor nemcsak hogy egyáltalában nem volna fentartható a dualismns, (Zaj a jobboldalon.) a mely mellett egyedül lehetséges némi alkotmányos állapotnak feutartása, hanem a teljes absolutismus mellett lehetne csak kormányozni a Habsburg-ház uralkodása alá tartozó országokat s legföllebb némi provinciális autonómia jutna ugy Magyarországnak mint a monarchia másik felének. Tehát t. ház, ezen egész bosnyák politika következtében keservesen kellett kiábrándulnunk azon illusiókból, a melyeket a nemzet az 1867-iki kibéküléshez csatolt, mert csak azt látjuk, hogy az udvar a valódi alkotmányossággal, Magyarország jogainak, függetlenségének elismerésével és a minden áron keresztül viendő egységes Áustriának eszméjéről való lemondással megbarátkozni képtelen s fájdalommal kell meggyőződnünk arról, hogy nem bir teljes alapossággal azon szájról szájra menő mondás, a melyet itt e házban is hallottunk említtetni, a legalkotmányosabb fejedelemről. Fájdalom, nincs ember, a ki az udvart ezen ábrándokból kijóza nítaná és a 67-iki kiegyezéskor vállalt kötelezettségeire emlékeztetné. Fájdalommal kell kimondani, hogy épen magyar emberek voltak azok, a kik ezen politikának keresztül vitelére magukat eszközül odaadták és e politikát folyton fentartották. Magyar ember volt az a külügyminister, a ki a muszka-czímboraság és foglalási politikának keresztülvitelét legelőször inaugurálta és"

: kétségtelenül nagyon geniális gondolatnak, igen elmés ötletnek tartotta azt, hogy ő, az egykor halálra ítélt, lesz az, a ki az osztrák háznak két tartományt szerez. A másik a ministerelnök ur;; 1875-ben, midőn ő kormányra lépett, midőn már mint designált minisíereluök foglalta el a belügyministeri széket, már akkor teljes folyamatában volt ez a bosnyák politika, már akkor mindazon előzmények, melyek itt is felemiittettek, mindazon intrigák, melyek osztrák részről működtek Boszniában, már mozgalomban voltak. A ministerelnök urnak, midőn kormányra lépett, midőn elveit szegre akasztotta, teljesen tájékozva kellett lennie e politika iránt. (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert lehetetleii feltenni róla azt, hogy ő, kinek törvény szerint befolyást kell gyakorolnia a külügyekre, magának kellő tájékozást ne szerzett volna. (Ügy van! a szélső bal: Idaion.) Es ez annál nevezetesebb, mert ugyanakkor azt mondotta, hogy elvei szegre akasztásának s kormány vállalásának oka az, hogy az ország pénzügyeit rendezze, midőn már bele volt oltva pénzügyeinkbe a boszniai foglalás vésze, mely lehetetlenné tette azt, hogy Magyarország pénzügyei rendeztessenek. (Ugy van! a szélső balon.) A ministerelnök ur volt e politikának később is legbuzgóbb táimasza. Az első 60.000,000 megszavazása alkalmával ő volt, a ki beszélt az erdélyi s az ország éjszaki és délkeleti részén való erődítésekről, ő volt, a ki mondotta, hogy a nemzet megkérdezése, a kormány beleegyezése nélkül egyetlen katona sem fogja átlépni az ország határát. (Ugy van ! a szélső balon.) 0 az, ki azóta és folyton a boszniai politika szolgálatában állva, kész tönkre tenni az 1867 : XII. törvényczikkben még fentartott alkotmányos jogainkat, ő az, ki pártolja, védelmezi a boszniai ujonczozást, ő az, ki pártolja, védelmezi most is azon bitorlást, melyet a delegatió a fenforgó esetben elkövetett. (Ugy van! a szélső balon.) Azt mondotta a t. ministerelnök ur, hogy