Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

109. országos ülés május 23. !S82. 27 szabad nekem ezeu kérdéshez hozzászólni jogi szempontból. A t. ministerelnök ezen felszólalásában két különböző eszmét és két különböző dolgot zavart össze. Ő nagyon is összezavarta a katonai occupátiót, az occupátióval a szó nemzetközi értelmében. A kettő nem egy. Ez az idézés a franczia akadémia szótárából tisztán a katonai occupátióra vonatkozik. Tudjuk mindnyájan, hogy akár a franczia akadémiának, akár bármicsoda akadémisak a szótára nem képez jogi kutforrást. De már az általa idézett szavak közt levő egy szó „militairement* is azt mutatja, hogy a franczia akadémia katonai occupátiót értett. Más a hadi oecupátió, más az occupátió a szónak nemzetközi értelmében. A hadi occupátió nem állapít meg semmi nemzetközi állandó jogviszonyt, ellenben az érvényes occupátió, a szónak nemzetközi értelmében, igenis állapít meg állandó jogot* De hát kérdeném, ha jelen volna, a ministeieluok úrtól — és kérdem jelenlévő tagjaitól a kormánynak, hogy ha már az occupátióban, a mint azt a ministerelnök ur minapi beszédében világosan monda, — ha, mondom a hadi occupátióban benne foglaltatik már az annexió is, akkor kérdem: azon nagy kedv mellett, mely országok szerzése tekintetében bizonyos magasabb körökben mutatkozik, miért nem lett az oeeupátióból aimexió akkor, midőn Ausztria elfoglalta a krimi hadjárat alkalmával Moldvát és Oláhországot? (ügy van! a szélső baloldalon.) Akkor a ministereiuök ur theoriája szerint tulajdonképen azon ösvényen volt már, hogy az anuexiót is lett volna joga végrehajtani. És kérdem : ha az occupátió, még pedig a katonai occupátió, egyszersmind a jogi annexiót is hordja magában, hiszen akkor vége minden jognak, akkor jog nem létezik, hanem tisztán az erősnek a joga. Ez tagadása a jognak, (ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondom t. ház, hogy más az occupátió a szónak nemzetközi értelmében. Sajnálom t. ház, hogy hiányában annak, hogy léteznék egy nemzetközi codex, világos codexre nem hivatkozhatom — mint afféle ábrándozónak, engedje meg a t. ház kijelentenem ;;zon reményemet, hogy az emberiség haladása idővel oda fejlődhetik, hogy lesz nemzetközi codex is, mi ugyan ezen időt nem fogjuk megérni, de meg fogja hozni az idő — én tehát, bár nem hivatkozhatom codexre, de hivatkozom a nemzetközi jog hires eommentatoraira; ilyennek ismerem én pl. s ilyennek ismerik kétségkívül önök is Heftert; hivatkozom munkájára mint tekintélyes kútfőre, itt van a legújabb kiadása, mely 1881-ben jelent meg s miután a mű eredetije a német szöveg, németül fogom felolvasni. (Halljuk!) A 155-ik lapon igy szól az occupátióról: „Sie ist nur zulässig an solchen Sachen, welche sich, obwohl eigenthumsfáhig, noch in keines Menschen ausschliesslicher Herrschaft befinclen, nicht auch an Menschen rücksichtlich ihrer selbst. Die Herrschaft über diese mnss durch freiwillige Unterwerfung oder durch rechtmässig geführten Krieg erlangt werden." Ez után igy folytatja: „Es giebt kelne Befugniss für schon vorhandene Staaten, ihre Herrschaft anderen, wenn auch staatenlosen und rohen Völkern oder selbst nur einzelnen festen Bewohuern bestimmter Erdstriche aufzudringen"; és „Arrondirung, Annexation und dergleichen sind es nur nnter den nachsteheaden Bedingungen", a melyeket már elmondtam. „Ausserdem sind sie bloss politische Sehlagworte zur Verdeckung der Willkür." (Igaz! szélső balon.) Azt hiszem megvilágította a kérdés jogi oldalát Hefter. Legyen szabad megjegyeznem, hogy őt nem lehet valami forradalmárnak tekinteni, mert hiszen a háborút elfogadja mint jogszerzési módot, holott a hódító háborúkról abstract jogi elvek szerint nem mondható egyéb, mint az, hogy az azok utján nyert jog nem terjed tovább a hódító kardjának hegyénél. Tehát nem valami forradalmár munkáját idéztem, de egy nagy tekintélyét, a ki e téren ilyennek van általában elismerve. Alkalmazzuk már most e definitiót a fenforgó kérdésre. Mire terjesztetnék ki az occupátió? Kiterjesztetnék Boszniának a földjére és nemzetére, mintha a bosnyák nemzet doiog lenne, a mely egy természetű magával a földdel. Ha szorosan a helyes jogi nézetekhez ragaszkodunk, Bosznia uem lehet tárgya egy a nemzetközi jog értelmében vitt occupátiónak és a végrehajtott bosnyák occupátió nem occupátió a szó nemzetközi értelmében, hanem tisztán katonai occupátió, melyről azt mondám, hogy mint hatalmi tény semmiféle állandó jogviszonyt nem teremt. Bűne az occupátiónak abban rejlik, hogy a bosnyák nép dolognak tekintetik, mebyet ugy f lehet elfoglalni, mint valami gazdátlan dolgot. Épen ezért mindaddig, a mig a jogsérelmek nem orvosoltatnak: ezen oeeupátióból becsülettel kibontakozni nem lehet, mert jogsérelemmel van összekötve. Ha tehát, tekintve azt a jogi elvet, mert ez lényege a dolognak, hogy a nemzetközi jog értelmében elfoglalni csak gazdátlan dolgot lehet, de nemzeteket és személyeket nem, arról van szó, hogy mikép lehet Boszniát törvényesen és jogi fogalmak szerint, helyesen és alaposan az osztrák és magyar birodalomhoz csatolni: erre — abstrahálva az illető nemzetek, xlusztria nemzeteinek is beleegyezésétől — két ut van a nemzetközi jog értelmében. Az egyik: a bosnyák nép önkéntes beleegyezése és alávetetése. De ez azt tételezi fel, hogy az a hatalom, mely ott van és parancsol, onnét előbb vonuljon 4*