Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-120

292 m országos ülés junius 9- 1882 városokba vonuljanak, A zsidóság tudta, hogy ezeknek területei előtte zárva vannak és egyszerűen nem ment oda. T. ház! Nekem még két feladatom vau, két dologra kell reflectálnom.Eu először is ugy azon pártnak nevében, a melynek tagja vagyok, mint a magam nevében is kinyilatkoztatom azt, hogy én oly közbekiáltásokat, mint „vasvilla" stb. parlamentbe valónak egyátalában nem tartom, én azt mindenesetre a parlamentarismus ellen intézettnek tekintem. Elismerem készségesen, hogy ha valaki egy közbekiáltásnak utólagosan oly magyarázatot ad, hogy ez egyátalában elfogadható, hát éri arra nézve több megjegyzést soha sem teszek; csak az iránti óhajtásomat fejezem ki, hogy e háznak egyik oldaláról se történjék oly közbekiáltás, a mely félremagyarázásra adhatna okoí. Á másik dolog az, hogy belevonatott itt a tisza-eszlári eset. Én, t. ház, nem akarok veséket vizsgálni, én nem akarom ezt az áramlatot itt bonczolni, előttem maga a helyzet áll. A tiszaeszlári eset a parlamentben felhozatott, az iránt a kormány részéről történtek intézkedések; jelenleg a kérdés a bíróság kesében van és ma az Oroszországból kiüldözött tömegek feletti vitát folytatjuk, mely absolute semmi kapcsolatban nincs a tiszr.-eszlári esettel. Én a tisza-eszlári esetnek tárgyalását helyénvalónak találni fogom akkor, ha talán a t. igazságügyminister ur, illetőleg a belügy mi nieter ur a háznak jelentést tesz. Ugy, de ez nem történt és igy annak belevonását most nem pártolhatom és ugy tudom, hogy pártomnak azon tagjai sem pártolhatják, a kikkel határozati javaslatom felől tanácskoztam. A magam részéről pedig — és itt tisztán a magam nevében beszélek — tiltakozom és tiltakozni fogok mindig a leghatározottabban az ellen, hogy itt ezen az oldalon, a melyen én helyet foglalok, bármily szerény ember legyek is, a középkor tanai idéztessenek fel. Ez össze nem egyeztethető'sem ezen pártnak törekvésével, sem a magyar műveltség mai színvonalával. {Helyeslés.) De én viszont elismerem azt, hogy a parlamentben a szólásszabadság teljes tökéletesen megóva legyen. Ha vannak a háznak tagjai, ha vannak pártunknak tagjai, a kik azt, mit ők a házba behozni szándékoznak, nem tartják szükségesnek a párttal közölni, vagy nem akarják politikai barátjaik véleményét az iránt meghallgatni, nekik minden esetre joguk van a maguk szakállára felszólalni és álláspontom e tekintetben az,, hogy miután a nyilvános és közélet okvetlenül megköveteli, hogy oly tényezők, melyek annak előmozdítására semmiben sem alkalmasak, járják le magukat minél hamarább, miattam mindenki a saját szakállára, a. mint neki tetszik, compromittálhatja magát. {Élénk derültség.) Nagyon sajnálom, hogy a ministereluök ur nincs jelen, mert vele is van még egy kis végezni valóm. Ez egy kép, t. ház. Én igen jól tudom a tendentiáját és titkos rugóját azon, mondásaiban és kifejezéseiben oly csűrt csavart-észjárásnak, amely a ministereluök ur beszédeiből kisugárzik. Figyelemmel kisérjük a sajtót, figyelemmel kisérem én is és hallom a hangot, mely erre felel s mely azt mondja, hogy Magyarország sorsa nemcsak egy eszes, hanem egyszersmind erős ember kezében van. Csanády Sándor {közbeszól) : Ravasz ember kezében! {Élénk derültség.) Herman Ottó: Tehát erős ember kezében! Már látom is t. ház, hogy ezen erő mikor és mikép fog nyilatkozni, épen a most lefolyt tárgyalás ötletéből és következtében. Le fog telni az országgyűlés harmadik ülésszaka is és akkor ismét fel fognak tűnni a magyar társadalomban bizonyos úgynevezett Catilináris existentiák, melyek szét fognak menni az országban, a nép lelkiismeretét megkeríteni. Olyanok lesznek ezek, — minthogy már itt Istóczy képviselőtársam ma ä természettudományból idézte a patkányt, Ivánka képviselőtársam pedig minap a bogárról beszélt, én is innen veszem a képet — olyanok lesznek, mint a midőn tavaszszal az első napsugár előtünésével a sövénykarókon bizonyos piros bogarak megjelennek és sütkéreznek. Mi azt kérdjük, hogy mit csinálnak, mit keresnek ezek? A felelet az, hogy éhesek, enni akarnak, ugy fel fognak tünui a három év lejártával ily bizonyos társadalmi bogarak, kik sütkérezni akarnak ama bizonyos sugarakon, a melyek az ételre hullanak. Igen jól ismerem ezt és magamra vállalom kimutatását, mert egészen kiéreztem a ministereluök ur beszédjének intentíóját, hogy t. i. az egész nem volt semmi egyéb, mint egy igazán erős kézzel, bizonyára nem parlamentáris módon alkalmazott korteskedés. Ajánlom a határozati javaslatnak elfogadását. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon?) Elnök: Az előadó ur kívánja félreértett szavait helyreigazítani. Berzeviczy Albert előadó: Félreértett szavaim helyreigazítására kérek pár pereznyi türelmet. {Halljuk!) Herman Ottó képviselőtársam, valószínűleg félreértette beszédem egy mondatát. Ugy értelmezte, mintha az ő értelmiségéről mintegy gúnyolódva szóltam volna. Beszédem ezen mondata a gyorsírói feljegyzések szerint igy hangzik (olvassa): „A képviselő ur beszédében összeegyeztetni kívánt bizonyos ellentéteket, melyek, mig ő a társadalom kerete megbontásának veszélyeiről beszélt, az ő előadásának keretét I csakugyan megbontották". Én tehát csakugyan f az ő előadásáról és arról szólottam, hogy az ő