Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-120

120. orsságos ülés jnnlw 9, 1882, 291 elő, hogy azon intézkedés részint nem szükséges, részint pedig nagyon veszedelmes lenne. Hát t. ház, nekünk, a kik a ház ezen oldalán ülünk, nem az a feladatunk, hogy az európai diplomatiát hangoljuk ide vagy oda. De a diplomatia megvan, nekünk e helyen az a kötelességünk, hogy akár hangolható, akár nem hangolható az, nekünk e helyen követelnünk kell, hogy a jog és az igazság érdekei mindenütt megóvassanak. (Helyeslés a stélsŐ haloldalon.) Kaczagni szoktak bizonyos emberek ezen. Azt mondják, idealisták vagyunk. Most fekszik a ravatalon Garibaldi és most támasztották fel az Öreg Fischhoíot Bécsben és vannak ezrével, a kik azt mondják, hogy minket a gyakorlati politikusok kaczagni fognak. Ok azt mondják, hogy az örök béke hirdetőinek valósággal nincs politikai érzékük, ép elméjük. De nekünk ezen eszmét, a humanismus és a civiíisatió eszméjét elhagynunk nem szabad. Mi nem akarunk vívmányokat szerezni, mint Önök, hogy egy überlandialís ugrással meg van az illető czél s egyszersmind annak elérése is, hanem e helyen oly elveket kell hirdetnünk, melyek az emberiség elvei és melyek száz esztendő, két száz esztendő múlva talán, de az emberiség valóságos hasznára és dicsőségére kell, hogy régre is érvényesüljenek. (Ügy van! a széls'ó baloldalon.) De hát t. ház, a t. ministerelnök ur csupán annyira bir emelkedni ezen kérdésben, mintha azt követeinők, hogy az osztrák-magyar monarchia az oroszt úgyszólván megrohanja. Ez a ministerelnök ur szokott túlzásai közé tartozik, mert sem a határozati javaslatban, sem annak indokolásában, sem a hozzászólások azon részében, melyekhez magam is csatlakozom, melyeket elfogadni tudok, ez nem is volt hangsúlyozva, hanem hangsúlyozva volt mindig az, hogy iparkodjék a kormány diplomatiai utón Európát békés közbelépésre megnyerni. Mily eszközökkel, mily utón? Az természetesen az ő dolga. Én, t. ház, hogy teljesen őszinte legyek, magam sem hiszem, hogy kiváltkép a magyar, de sőt az osztrák-magyar kormány közbelépésének is sikerüljön ily humanitárius és igazságos dologban úgynevezett európai concertet összehozni. De ez engem nem gátol abban, hogy én ezt a jog és igazság szerint követeljem, mert ha valaki, én magam igen jól tudom, hogy igen is, mikor arról van szó, hogy Lengyelország széttépessék, mikor ki kell prédára indulni Boszniába, akkor az európai concert tüstént együtt van; {Tetszés a széls'ó baloldalon) de mikor a népszabadság, a jog, az igazság kérdései forognak fenn, előállnak a szűkkeblű kalmárok és azt mondják: ez haszonnal nem jár, csak nagy Schererei-al, bibelődéssel és hátat fordítanak az egésznek. (Zajos helyeslés a szélsft baloldalon.) Hogy mi itt e helyen ezeknek vessük alá magunkat, arra nincs mód. [Ügy van! a szélső baloldalon.) A belügyi tekintet — s itt a bizottság javaslata feltétlen bizalommal viseltetik & t. kormány iránt s nekem nincs kétségem az iránt, hogy a t. többség is akként vélekedik — a belügyi tekintet egyszerűen az, hogy a t. ministerelnök ur mindenütt puskatust látott ott, a hol senki sem állította, ő folytonosan csak erőszakról álmodik s csak avval vél valamit keresztül vihetni. Tapasztalunk nála régen nem annyira igazi puskatust, mint az ő szófacsaró puskatusát^, hagyni az időt múlni és a híres Bismarck-féle elmocsárosodási politikával átsurranni a dolgokon ! De t. ház, ha a minister és az előadó ur azt mondja : hisz nincsenek kényszerítve a községek arra, hogy a tömegeket befogadják s hogy ennek megadják a sanctiót a törvények is: hát hova fog fejlődni a dolog, ha a tömeg a község elé jő és bebocsáttatást kér? Mihez fognak folyamodni ? Akkor önök kénytelenek lesznek, ha nem is puskatushoz, de zsandárokhoz folyamodni és akkor mi fel fogjuk vetni a humanismus kérdését, mert akkor kényszerhelyzettel fognak szemben állni s kénytelenek is leszünk reá, látva előttünk a nyomorult embereket. És sem a puskatus, sem á cordon-theoria nem tőlünk származik, daczára annak, hogy ez oldalról közbekiáltatott. Méltóztassék a Lajhántáli kormányrendeletnek autenticus másolatát olvasni. Miféle rendelkezést tartalmaz az egyenesen az oroszországi zsidók bevándorlása ellen? Ha az oroszországi zsidó a galicziaí határfelé közeledik s nem tud kimutatni útlevelet és subsistentiát a zsandárság által a határhoz visszakísérendő. Ismétlés esetében pedig az orosz hatóságnak átadandó. Mi, t. ház, még ezt sem mondjuk. Nem! Sőt mi azt mondjuk, hogy történjenek lépések az iránt, hogy e boldogtalanok a mennyiben hazájukba önkéntesen visszatérni akarnak, oda visszasegittessenek, a mennyiben nem akarnak visszatérni és akadnak államokra, melyek előttük területüket megnyitják, ám szállíttassanak oda s telepíttessenek le. Ez a mi álláspontunk. A mi a cordont és a többit illeti, arra absolute semmi szükség nincs, mert csupán csak az iránt kell létre hozni egyetértést, hogy kimondassák az, hogy Magyarország területe az Oroszországból kiszorított tömegek számára zárva van. És azután ezen tömegek könnyen egészen más irányt fognak venni (Ugy van! a szélső baloldalon.) Soha sem tartóztatta vissza a zsidókat a cordon az emancipátió előtt attól, hogy pl a bánya37*