Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-120

120. országos ülés junins 9 1882. ggj Egy tekintélyes része azon t. képviselő uraknak, kik nem tartoznak a parlament több­ségéhez, be is látta ezt és megnyugtatva s kielégítve a kormánynak kijelentései által, magáévá tette a kérvényi bizottság határozati javaslatát. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy a kormány nyilatkozatában és a kérvényi bizottság határozati javaslatában kifejezett álláspont és felfogás tökéletesen correct és kifogástalan, mert még azok is, kik különben a többség eljárását és politikáját élesen birálni és elitélni szokták, ezúttal készséggel csatlakoznak hozzá. A függet­lenségi pártnak egy része mégis jónak látta a határozati javaslatot ellenindítványnyal támadni meg. Van-e ezen ellenindítványnak jogosultsága? Én azt hiszem t. ház, hogy e kérdés megoldásá­nál csakis agy álláspont lehet jogosult; azon álláspont, melyet kifejezett a t. ministerelnök ur kijelentésében, a melyei kifejezett Irányi t. kép­viselőtársam : azon álláspont, mely a huoianismus követelményeit összeegyezteti a haza gazdasági és politikai érdekeivel. A mi ezen álláspontról szemlélve, a Herman Ottó képviselő ur által benyújtott határozati javaslatban jó és elfogad­ható, az benfoglaltatik a kérvén) 7 i bizottság és a kormány nyilatkozataiban is; a mi pedig ezen határozati javaslatban a többségnek, a kormány és a kérvényi bizottság nyilatkozataiban kifeje­zett álláspontjától eltér, az nem egyéb, mint egy szerencsétlenül niegkiséríeít compromissum a kér­dések tárgyilagos, higgadt megoldása és az el­fogult felekezetiesség közt, a mely compromissum olyan, hogy még a legjóakaróbfa magyarázat mel­lett sem óvhatja azon határozati javaslat t. alá­íróinak álláspontját attól a külszintó'l, hogy rokon­szenveznek azok nézetével, kiknek nézeteit itt a házban tett ünnepélyes nyilatkozataikkal maguk­tól elutasították. (Ugy van! jobb fel öl.) Habár épen a jelen ülés folyamában Orbán t. képviselő ur az egész szabadelvű pártnak lobbantotta szemére azon nézeteket, melyet e házban Istóezy képviselő ur képvisel ; én mégis távol állok azon szándék­tól, hogy itt egy egész pártot vádoljak autisemiti­kus tendentiákkal, de midőn azt, hogy ily vádat egy párt ellen nem emelhetünk, constatá­lom és mégis látom a Herman Ottó által be­nyújtott határozati javaslat kétértelmű és veszé­lyes voltát, ezen egész eljárást kell hibáztatnom és csakis azt kell hinnem, hogy a határozati javaslat, t. pártolói nem azért pártolják azon javaslatot, a mi benne foglaltatik, hanem egy­részről túlságos bizalmatlanságból, mely kiter­jed nemcsak a kormányzatra, mert hiszen a kor­mány iránt önöktől senki sem vár bizalmat, de kiterjed a kormány felelősségének parlamentaris garantiáira is, melyek pedig egyenlően hatnak vagy nem hatnak, akár ilyen, akár olyan hatá­rozat hozatik. És tulajdonítom másrészről a határozati ja­vaslat benyújtását túlságos ellenzékeis kérdési hajlamnak, mely nem engedi meg, hogy még ott is, hol velünk egyerértenek, velünk egy úton haladjanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Érezte álláspontjuk ezen félszegségét Herman Ottó képviselő ur, midőn határozati javas­latát indokolta; be is vallotta nyilatkozatában és bevallotta Hentaller képviselő ur is. Fölállított Herman képviselő ur javaslatának indokolására egy egész tudományos apparátust: a társadalmi keretek elméletét, de nem sikerült ezzel kiegyez­tetni azon ellentéteket, melyek, mig ő a társa­dalmi keretek megbontásának veszélyéről beszélt, az ő előadásának keretét csakugyan megbontot­ták. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hogy milyen rendszabályokkal kelljen az Oroszországból esetleg kivándorló izraelitáknak ezen bevándorlását megakadályozni, azt Herman képviselő ur meg nem mondotta, mert ő ugy vé­lekedik, hogy azt az ember csak akkor tudhatja, hogyha a bársonyszéken ül. De hogy Herman képviselő ur elvtársai minő rendszabályokat ér­tettek ez alatt, az kiviláglott azon közbeszólá­sokból, melyekkel a ministereluök ur beszédét félbeszakították, midőn azt mondották, hogy határ cordont kell húzni; már pedig ugy tudom, hogy Herman t. képviselőtársamnak nem volt szándéka határcordon alkalmazása. Nem két­kedem, hogy Herman t. képviselő ur s azon ha­tározati javaslat többi aláirói borzalommal for­dulnak el az oroszországi zsidóüldözéstől s mégis az a deductio, melylyel Herman képviselő ur bebizonyítani igyekezett, miszerint az ortliodox zsidóságnak vallási felfogásában gyökerező üzel­mek, melyeknek jellemzésénél ugy ő, mint Hentaller képviselő ur, mindig az egész feleke­zetről beszélt, a magyar nemzet erkölcd és anyagi vesztére törnek és azon deductio, melylyel Hen­taller képviselő ur hasonló képét állította fel Lengyelország sorsának, valóban nagy Örömére és megelégedésére szolgálhattak azoknak, kik, mint ónody képviselő ur beszédében tette, az oroszországi zsidóüldözéseket igazoltaknak és jogosultaknak ismerték el, (Ugy van! a jobb­oldalon.) Azonkívül, ha mindjárt azon határozati ja­vaslat álláspontja a szabadelvűség szempontjából megmagyarázható és helyeselhető lenne is, azon magatartás, melyet e javaslat védelmezői az egész vita alatt követtek, csakis a kedvezőtlen magya­rázatot engedi érvényre jutni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Miért voltak mindig oly türelmetlenek azon szónokok iránt, kik elfogulatlanabb felfogást kö­vettek és miért hallgatták oly nagy figyelemmel és türelemmel az antisemiticus szónoklatokat?

Next

/
Oldalképek
Tartalom