Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

262 119- országos ülés jnnins 9. 1SS2. állam, a mely az Európa keletéről vándorló j zsidó nép csak egy részének is befogadásra hajlandó lenne; a zsidóság előtt nincs más választás s mint nemzetnek nem is lebeghet szemei előtt más eszménykép, mint a régi hazájába való visszavándorlás, a hová, Spitzer bécsi rabbi ki­jelentése szerint is, a zsidóságnak gravitál­nia kell. S csakugyan az oroszországi és romániai zsidók már komoly készülődéseket is tesznek a Pakestinába való visszavándorlásra. A lapoknak egy, f. é. május 1-től kelt lembergi távirata szerint már mintegy 7000 orosz zsidó család jelentette be a JarTában levő bevándorlási bizott­ságnál Palaestinában való letelepedési szándékát s ugy Oroszországban, mint Romániában, sőt mint imént említettem, Bécsben is zsidó-egy]etek alakultak a czélra, hogy a Palaestiuába való kivándorlást elősegítsék. Itt azonban előáll a megfelelő nagyobb földterület szerzésének kérdése. Ez azonban egy általános nem megoldliatlan kérdés. A zsidók­nak, élükön a Rothschildokkal, elég pénzük van arra, hogy Palaestinát s ha kell, a határos tar­tományokat is, népük számára megszerezzék. Azt pedig tudja mindenki, hogy Konstantiná­polyban nincsenek oly bőviben a pénznek, hogy pár száz s esetleg ezer millió frankot vagy forintot megvetnének vagy megvethetnének. De, ha a zsidók tömeges bevándorlása ellen a lapok birei szeriét még a török kormánynál is ural­kodó ellenszanv még ennyi pénzzel se lenne le­győzhető : akkor Európának joga és kötelessége is e czélból interveniálni. Ha Európa a görö­göknek és bolgároknak visszaadta régi orszá­gukat : nem volna-e ugyanez kötelessége ugy önmaga mint a zsidó nemzet irányában is, most, midőn a zsidó nép nagy része már önszántából is szívesen térne vissza ősi hónába ? Ha tehát a zsidó népnek Palaestinába való visszatérése ugy,' az európai népeknek, mint a zsidó nép­nek, de a tőke- és népszegéuy Törökország­nak is érdekében fekszik; miért nem veszi egy­szer már kezébe ez ügyet a diplomátia, a mely­nek a zsidó ügygyei kénytelen-kelletlen úgyis foglalkoznia kell rövid idő múlva, már csak az oroszországi zsidó népvándorlás okából és alkal­mából is. Az orosz kormánynyal ugyan hiában fog diplomatizálni, mert gróf Ignatieff félhivatalos lapja csak a minap is kijelentette, hogy az orosz zsidók mellett esetleg felszólalni szándékozó diplomata urakat a külügyminister helyett a ministerium portása fogná fogadni. A diplomátia tehát ne törje a fejét előreláthatólag sikertelen kísérletek és palliativ szerek fölött, hanem vegye egyszer már kezébe a [zsidókérdés végleges ra­dikális megoldásának ügyét. A mi végül a beérkezett törvényhatósági feliratokra vonatkozólag elfoglalt álláspontomat illeti : én az orosz zsidók itteni, bármi föltéte­lek alatti megtelepedésének természetesen hatá­rozott ellenese vagyok. De azzal, ha a muszka zsidók beözönlése meggátoltatik is, még koránt­sem látom az országot megmentre azon nagy veszélyektől, a melyek azt a zsidóság, a már az országban levő zsidóság részéről is fenye­getik. Tudom, hogy még ma sem értek meg a dolgok annyira, hogy e tekintetben oly concret indítványokkal léphetnék elő, a melyeknek ki­látásuk lenne az elfogadtatásra. Hiszen csak ezelőtt 3 hóval a t. ház és a t. kormány még arra sem volt rábírható, hogy elfogadja azon határozati javaslatomat, mely szerint a kormány felhívandó lett volna, a zsidókérdést tanulmány tárgyává tenni. Remélhetőleg az azóta lefolyt 3 hó bőséges tapasztalatai s a rövid idő múlva még bőségesebb leendő tapasztalatok a talajt indítványaimra nézve majd kedvezőbbé fogják tenni s ezen szerzendő tapasztalatok majd azt is fogják eredményezni, hogy hivatalos tanulmá­nyozás nélkül is tudni fogja mindenki, hogy mi az a zsidókérdés? S épen azért, mert én az oroszországi zsidó­kérdéssel kapcsolatban vagy annak folyamányául egyúttal a magyarországi zsidókérdést is meg­oldva szeretném látni : én az Oroszországból jövő zsidó-népvándorlás áradatát, a már mon­dottak értelmében is, természetes útirányában Ázsia felé feltartóztatni egyáltalán nem tartom a zsidókérdés végleges megoldásának, már csak azért sem, mert ugyanazon muszka zsidók, a kiket nagy tömegekben nem eresztenénk be, kisebb csoportokban lassankint és észrevétlenül a nélkül is bevándorolnának Magyarországba, a mint ezt eddig is tették. En tehát, a kellő rendőri és egészségügyi rendszabályok megtar­tása mellett, az orosz zsidóknak Magyarország területén dél felé való keresztül vonulását meg­engedendőnek tartanám. Határozati javaslatot azonban, az imént mon­dottaknál fogva is, e tekintetben sem adok be; én addig, mig a baj egészen a nyakunkra és a fejünk fölé nem nő, ezentúl kritikai álláspontot foglalok el és várom a további fejleményeket Én már hosszú évek során át hozzá vagyok szokva a türelmes várakozáshoz és e várakozás még eddig soha sem volt hiába. Hiszem, hogy most már nem sok ideig kell várakoznom. (De­rültség.) Hogy pedig most jelzett kritikai álláspon­tomnak a t. kérvényi bizottsággal szemben is eleget tegyek: utalok annak se hus, se hal-féle határozati javaslatára. Az ország hangosan, sőt most már viharosan nyilvánuló közvéleményével szemben ugyanis mit tesz a t. kérvényi bizottság ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom