Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-119
258 119. országos ülés junins 9. 1882. az ultima rátió pedig, a mióta a világon népek vannak, az egész földkerekségen bizony mindig csak ultima rátió maradt. A népet ezen, a természeti uépjogon alapuló törekvésében nemcsak, hogy nem gátolja, de sőt administrativ és törvényhozási rendszabályaival teljes erejéből támogatja is a zsidókérdésben tisztán látó orosz kormány, a mely ugy látszik, végleg el van határozva a birodalmat ezen isten ostorától megszabadítani az által, hogy az ott lakó 3—4 millió főnyi zsidó népnek túlnyomó részét, meglehet azonban, hogy egészét is a „felvilágosult, humánus" és mindenekfölött „türelmes" s ekként ezen „izraelita polgártársak "-at bizonyára örömmel befogadni kész Nyugat-Európa nyakára küldi. Hogy kik és mik ezek az oroszországi úgynevezett lengyel zsidók: ugy hiszem, bővebben ismertetnem nem szükséges; olyan tiszaeszlári-féle népség az valamennyi. Felvidékünkön elég példány van már belőlük, hisz évek óta szivárognak át hozzánk Gralicziából, főleg a vereezkei szoroson át, ugyanazon az utón, a melyen a honfoglaló Árpád őseinket bevezette e hazát birtokba veendő; s valamint őseinknek Munkács volt az első megpihenő helyük, ugy napjainkban az új honfoglaló nemzetnek is Munkács az első stácziója az ő vándorútjában. (Derültség.) De ugy látszik, a legutóbbi időben a magyar nemzet is tisztába jött már magával ezen, részben már megérkezett, nagyobb részben azonban még csak ezután várható jövevények mivolta fölött; mert a megyék részéről a képviselőházhoz az ország minden részéből egész sorozata érkezett s még ezután is érkezik a feliratoknak, a melyekben az orosz zsidók beözönlésének meggátlása kéretik a törvényhozástól. S itt csak per tangentem utalok arra a jellemző jelenségre, hogy mig a megyegyüléseken a valódi nemzeti közvélemény többé-kevésbé hü kifejezést nyert az e kérdés fölött hozott határozatokban, mert még azon megyék is, a melyek nem irtak föl a házhoz, Szatmármegye ismeretes körlevelét a legtöbb esetben azon indokolással vették pártoló tudomásul, hogy a kormány a zsidó-beözönlés meggátlása iránt, meggyőződésük szerint, úgyis megfelelőleg intézkedni fog: addig a városi törvényhatóságok, élükön a fővárossal oly magatartást követoek, mintha csak várva várnák a muszka zsidó inváziót s azok itteni megtelepedését. (Egy hang a baloldalon: Nem áll!) De igenis igy van. Ennek a sajnálatos jelenségnek azonban, korántse higyjék a zsidók és satellitáik, hogy az az oka, mintha városaink nem zsidó polgársága tán „felvilágosultabb, humánusabb s türelmesebb" lenne, mint a megyék lakossága; hanem az ok ott rejlik, hogy a zsidóság, mint mindenütt, ugy nálunk is, előszeretettel csoportosulván együvé a városokban, ott az ipari, a kereskedelmi tért, a hitelügyet, a városi képviseletet stb. teljesen dominálja s ezzel, főleg pedig revolver- és nem-revolver sajtójával oly terrorismust gyakorol, hogy a városok nem zsidó lakossága már panaszra se meri felnyitni a száját. Első sorban tündököl e tekintetben, mint mondom, a főváros. S azért itt nagyon alkalomszerűnek látom az igen t. földmívelés-, ipar- s kereskedelemügyi minister úrhoz azt a kérdést intézni, hogy ugyan hány zsidó lakosa van Budapestnek a legutóbbi népszámlálás szerint ? hogy ekkép megtudhassuk azt is, hogy mennyivel szaporodott ott a zsidó lakosság az 1869/70-ki népszámlálás óta. Csak a minap is olvastunk a lapokban egy igen érdekes akadémiai felolvasást arról, hogy mennyire magyarosodik Budapest; e mellett azonban szintoly érdekkel hallanánk egyszer már arról is, hogy ugyan mennyire zsidósodik el Budapest. (Derültség.) Ehhez épenséggel nem kellene valami hosszadalmas felolvasás és éleseszű számgruppirozás; csak egyetlenegy rideg számadatra volna szükségünk, a mely egyszerű számadathoz — különös dolog ugyan, de tény — per absolutum nincs más mód hozzájuthatni, mint ha az igen t. földmívelés-, ipar- s kereskedelemügyi minister urközölni lesz szives ezen adatot. Ha aztán ez a számadat kezünkben lesz, akkor majd még jobban fogjuk méltányolni tudni a fővárosi képviselőtestületnek ismeretes határozatát, a mely nem más, mint a muszkaországi zsidókhoz intézett indirect meghívó a hazánkban való megtelepedésre. (Mozgás.) De a városok és megyék e kétféle eljárásából még egy más tanúságot is vonhatunk le, azt t. i., hogy azok az állítólag „elkorhadt, önmagukat leélt, középkori jellegű megyék" még ma is bevehetetlen védbástyái a magyar nemzeti életnek, őrei a nemzet Greniusáuak s ez is egy újabb indokul szolgáljon nekünk arra nézve, hogy megyei intézményünket kegyelettel ápoljuk, daczára a zsidó és zsidó-szagú hírlapok által a megyei intézmény ellen folytatott rendszeres támadásoknak. Tudják jól ezek a sajtózsidók, minő akadály az előretörő zsidóság útjában a megyei intézmény. Tehát, a mint a dolgok Oroszországban állanak, kilátásunk van arra, hogy, ha tán még a jelen évben nem is, hát a legközelebbi évek folyamán több százezer, sőt esetleg néhány millió főnyi orosz és lengyel zsidó fogja elárasztani Galiczián át Magyarországot. A modern zsidó-népvándorlásnak e világtörténelmi tényével szemben egyszer már végleg tisztába kell jönnünk a zsidókérdés valódi lényege felől. Többé nem lehet azt ignorálni vagy
