Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-117

117. országos filó: * jnnins 6. 1882. 233 szerint törvényeink és szabályrendeleteink alapján az ügyészeknek kötelessége magukat tájékozni, hogy a vádlott nem alaptalanul zaklattatoít-e ? az adott esetre és a fenforgó viszonyokra nem talál. Mert t. ház, itt nem egy magánfélnek igazolásáról van szó, hanem arról, hogy egy magán félnek panaszával szemben felszólittassék véleményadásra s mintegy az ügynek előzetes tárgyalására egy közhatóság. Én nem fejthetem ki t. ház, mindennek összes folyományait s ragaszkodom szorosan a dolog praotieumához, a melyet a jelenlegi tényleges eljárásunk kifejlesztett. Mi következik ebből? 8 napi határidő alatt egy hatóság egy kellőleg fel netn szerelt és nem támogatott panaszra — hogy vájjon az kellőleg fel nem szerelt és nem támogaíott-e, az tisztán a kir. ügyész egyéni belátására van bizva — egy hatóság beadja az ő — mondjuk — czáfolatát és esetleg bizonyítékokat csatol. Igaza van a t. minister urnak, a bíróság azon helyzetbe jő, hogy ezután egy formális ügyészi indítvány felett határoz. De mikép? A bíróság t. ház, azon ügyekben, melyekben egy bűnvádi eljárás meg nem indítása indítványoztatik az ügyész részéről, zárt ülésben, a felek minden további meghallgatása nélkül az előterjesztett irományok alapján itél, itt tehát az ítélet substratumát képezik, továbbá egy hatóságnak bizonyító nyilatkozatai, melyek igenis súlyba esnek. Tehát az egyik fél a megtámadott tisztviselő, a ki ellen panasz irányul, álláspontját kifejtette, megerősítette felettes hatóságának nyilatkozata által, de a másik félnek, a ki ellen az ellenvetéses nyilatkozat irányul, annak nincs többé szava. Továbbá nem tisztán bírósági szervezetünk szempontjából Ítélendő meg e kérdés. Törvényhatósági önkormányzatunknak szellemére, jelen állására kell vissza menni, hogy az ember annak horderejét tökéletesen megnézhesse. Tudvalevő, hogy megyénkben egyes hatalmas családok, dynastiák hatalmukat, személyes befolyásukat érvényesítik minden irányban és bár a vezéregyének rendszerint olyanok, a kik felette állnak annak, hogy személyükre nézve kifogásolhatók lennének, de a gyakorlati életből sok példát tudunk arra, hogy befolyásukat arra használják fel, hogy bizonyos visszaéléseket, melyek a „clan" emberei által netalán elkövettettek, palástoljanak. Kérdem t. ház és a t. ház gyakorlati tapasztalataira hivatkozom, hogy egy királyi ügyészszel szemben, azon hatalmas befolyások nem lesznek-e képesek érvényesülni? Én nem mondom, hogy ez lesz a rendes gyakorlat, de elég, ha az évek folyamán egykét eset felmerül, hogy a jogérzet, a nép jogtudata megrendüljön. Ki áll jót azért, ki biztosít az iránt, hogy midőn a hatósági, közigazgatási KÉPVH. MAPLŰ. 1881 — 84. VI. KÖTET. befolyásnak ily rés nyittatik, az nem fog ily elpalástolásra, bizonyos keretek elnyomására kiaknáztatok Nem mondom, hogy a rendes gyakorlat ez lesz, nem akarok túlpessimista lenni, de hogy a viszonyok ily irányban fognak fejlődni, e mellett szól minden valószínűség. Nem akarok azon további esélyeknek latolgatásába bocsátkozni, mily viszonyok fognak kifejlődni, ha majd egyszer a vádelv eljárásunkban tökéletesen keresztül vive, a melynek értelmében a kir. ügyészek bűnvádi eljárás mellőzése iránt többé egyáltalában nem tesznek a bíróságnál indítványt, hanem egészen spontán belátásuk szerint járnak el és végérvényesen intézkednek. Pedig ezen vádelv a curiának újabb döntvényeiben határozottan proelamáltatik. Á curia számos döntvénye azt az elvet hirdeti, hogy midőn bár a bíróság a bűnösségről meg van győződve, de a kir. ügyész indítványt nem tett a büntetésre nézve, akkor a bíróság sem szabhat büntetést. Ha egyszer ezen elv következetesen keresztül vitetik, akkor az a körülmény sem fog fenforogni, hogy a kir. ügyészek a bíróság zárt ülésében lesznek kötelesek előterjeszteni indítványukat, hanem közvetlenül és egyénileg saját felelősségük alatt fognak ítélni oly ügyben, a mely előbb egyoldalúi ag egy közigazgatási hatóságnak intézményei által előkészítve s így tehát kétségtelenül befolyásolva volt. Sok nyomós okot csatolhatnék ehhez t. ház, de az idő rövidsége és azon nehézség miatt, melyek ily fontos kérdésnek egy interpellátióra adott válasz keretében való tárgyalása okoz — ezekre most már nem refiectálhatók. Pedig könnyű lenne kimutatnom, hogy mind a franczia eljárás, mind a német azon elvből indul, ü

°gy a panasznak meg kell indítva lenni a bíróságnál, az előnyomozati intézkedések is megindittattak és még mindig elvonható a bíróság cognitiója alól. Pedig a kormány által inaugurált eljárásban maga a vádindítás tétetik ki az administrátió befolyásolásának s esetleg annak meghiúsítására vezethet. Tehát ez nem olyan egyszerű dolog, mint a hogy azt az igazságügyminister ur feltüntette. Azonban fájdalom, hogy ezen interpellátió keretében ezekre mind ki nem terjeszkedhetem, de azok is, miket elmondani szerencsém volt, igazolni fogják, ha korábbi álláspontomhoz ragaszkodva, kérem a t. házat, méltóztassék ez ügyet tárgyalásra kitűzni. (Helyeslés a haloldalon.) Elnök: Tudomásul veszi a t. ház a minister ur válaszát ? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. A mai ülés napirendje ki levén merítve s a holnapi ülés napirendje meg levén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 órakor.) 30