Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-109
16 109. országos ülés májns 23. 1SS2. szomszéd háza ég, uem várja be, mig a láng becsap a maga házába, hanem siet a szomszéd házának eloltására. És gr. Andrássy Gyula sietett is és tűzoltókul meghitta Európa nagyhatalmait. Hanem az volt a szerencsétlenség, hogy ezen tűzoltó nagyhatalmak közt olyan is találkozott, a ki nem hogy oltotta volna, hanem még inkább piszkálta és élesztette a tüzet, minek következtében oda fejlesztette a dolgot, hogy még Montenegrót és Szerbiát is föllazította s az egész török birodalmat lángba borította. Gróf Andrássy Gyula ezen helyzetben nem tehetett egyebet, minthogy Német- és Oroszországgal szövetségben reformjegyzéket bocsátott az európai hatalmakhoz, melyben felhívta, hogy egyesüljenek Törökország belügyeinek rendezésére. Ámde a hatalmak közt megint ott volt Oroszország s a helyett, hogy Törökország belügyei reformálására birta volna a többi hatalmakat, izgatott és megalapította a hármas császár szövetséget. E szövetségben azután úgy keverte a dolgot, hogy sikerült neki Európa mandátumát megnyerni és mint Európa mandatariusa ment át a Pruthon és a Dunán és roppant seregével leverte a törököt, megsemmisítette a török hadat, romba döntötte Törökországot. Már t. ház, ezek után az a kérdés : helyes volt-e, hogy külügyi kormányunk megengedte azt, hogy Oroszország megsemmisítse a mellettünk létezett török birodalmat? Ez oly kérdés, melyen vitatkozni lehet. És hogy szokás szerint valaki onnan a t. ellenzékről reám ne olvasson a sajtóból, hát én őszintén bevallom, hogy annak idején azt nem helyeseltem. Sőt azt is bevallom, hogy mikor Bosznia occupatiójának eszméje legelőször pendittetett meg jeles történészünk, Salamon Ferencz ur által a magyar sajtóban, én voltam az, a ki „Nem kell Bosznia!" czím alatt több vezérczikket irtam a Honban; de mióta a török hatalom leveretett; mióta a berlini congressus mandátumát a mi kormányunk elfogadta, megszűntem továbbra a boszniai occupatió ellen irni, harczolni, izgatni. Mig létezett Törökország, mely habár nagy bajjal is, de mégis fegyverével féken tudta tartani ezen félvad, barbár népeket, addig nem volt szükség arra, hogy Boszniát elfoglaljuk. De mióta nem létezik mellettünk többé a török hatalom, nem létezik állam, mely ezen félvad embereket féken tartsa, már akkor hazánk védelme, biztonsága, monarchiánk érdeke azt követelte, hogy mi menjünk oda be és ne más s azután tartsuk ott fenn a jogrendet. Hazánk és a monarchia érdeke parancsolta, hogy bemenjünk oda s a délszláv birodalom megalakulását meggátoljuk s hadseregünk erős positiót foglaljon, melyből csakugyan, ha egyszer a muszka meggondolná magát és Konstantinápolyinak venné útját, a Konstantinápoly felé törekvő orosz hadcsapatoknak „ megállj "-t parancsolhasson. Akárhogy álljon ezen dolog, t. ház, ma bevégzett ténynyel állunk szemben. Törökország napjai meg vannak számlálva s hogj^ micsoda állam fog alakulni ennek helyén, azt ma nekem halandó, bármily nagy tudákos és nagy pápaszemű diplomata legyen is, nem tudná megmondani. Tény az, hogy a volt török birodalomban beállott forrongás ránk nézve veszélyessé válhat. Ha saját érdekünk, hazánk védelmének szükségessége, monarchiánknak érdeke azt követelte, hogy Boszniába bemenjünk : esztelenség volna onnan kijőni, mikor azon okok, melyek miatt bementünk, most is léteznek. {Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Ne engedjük meg, azt kívánja érdekünk, ott egy szláv birodalom alakulását. Ne engedjük ott egy erős katonai állam képződését, mely, ha egykor az oroszszal meg kell verekednünk, bennünket hátulról támadjon meg. Mert, t. ház, méltóztassanak elhinni, hogy ha mindjárt holnap kivonulunk is Boszniából, azért Oroszország Konstantinápoly és az adriai tengerre vonatkozó hódítási terveivel nem fog felhagyni. {Igaz! ügy van! jobbfel ó'L Zaj a szélső baloldalon.) Elismerem, hogy a foglalás költségei tetemesek és hogy nagy teherként súlyosodnak különben is megrongált pénzügyeinkre; elismerem, hogy ezen foglalás nagy pénzáldozatot követel tőlünk. De ha meggondolom, hogy az orosz hatalommali megverekedésünk csak idő kérdése, akár hogyan okoskodjanak, ennek be kell következni, mert ezt a világesemények fejlődése követeli. Ha ezt meggondolom: akkor hazánk védelme érdekében, nemzetem jövőjének biztosítása czéljából tiszta lélekkel, becsületes szándékkal megszavazom ezen foglalási költségeket. {Helyeslés jobbfelöl/) Azonban abból, hogy most megszavazom ezen költségeket, nem következik, hogy azt arra szavazzam meg, hogy ott a katonai hötaloo) oly fészket, oly archimedesi pontot teremtsen magáj nak, melyből egykor az osztrák-magyar dualismust, az alkotmányt, vagy sarkalatos törvényeinket fegyverhatalommal romba dönthesse és ezen sarkolatos törvény romjain az egységes Ausztriát és az egységes Ausztriában az absolut uralmat felépíthesse. E czélra nem szavazom meg. {Helyes. lés a jobboldalon.) Sőt ellenkezőleg, meg vagyok győződve, hogy ha léteznének ily törekvések, én ugyan nem tudom, lehet, hogy léteznek ily törekvések bizonyos körökben, de ha csakugyan léteznének ily törekvések: meg vagyok győződve, hogy ezen kormány, mely itt e székeken ül, különösen annak vasakarata elnöke, ezen törekvéseket még csirájukban meg fogja fojtani.
