Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-117

212 117 országos ülés június 6, 1882hadsereg felállítása nélkül a magyar pénzügyek rendezése és az államiság helyreállítása mindig csak hiú ábránd marad. Már maga az, hogy a magyar hadsereg pénzügyileg előnyösebb legyen, mint a közös hadsereg, oly állítás, melyet bővebben czáfolni nem kell. Ennek csak ugy lehetne értelme, ha a magyar hadsereg eszméjével egyúttal a leszállítás eszméjét is egybe kapcsolják. De akkor ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy azon nemzet, a mely maga. külön válva jár hadseregének leszállításával, azon nemzet könnyen ki van téve azon veszélynek, hogy majd végkövetkezményben nem csak a saját hadseregének költségét fogja megfizetni, hanem meg fogja fizetni azon országok hadseregének költségeit is, a melyek teljes felszereléssel várják minden pillanatban a mi elgyengülésünket. (Ugy van! jobbfelöl.) Ugyancsak sokallják a javaslatban foglalt intenüót azok, a kiknek a hadsereg szelleme ellen van kifogásuk. En megengedem, hogy sok jogos panasz van az ellen, a mit a hadsereg szellemének neveznek. De nem ismerem el, hogy azt jogos és méltányos volna ugy bírálni, a mint az itten történt, összevegyítve a multat a jelennel, összevetve a kivételeket az összességgel, holott egyes esetekkel szemben számos más esetet is lehetne felhozni, mely az ellenkezőt bizonyítja. Összevetve azon időt. midőn az ország és a nemzet szemben állott ezen hadsereggel: a midőn a jelenben nem csak törvényes, de hazafias feladatunk egymással és egymásért karöltve haladni. De elismerem, hogy igy is lehet és van panaszra ok. De ne méltóztassék elfeledni, hogy ba ezen szellemben javítani való és pedig sok javítani való van, méltóztassék meggondolni, hogy milyen okok idér.ték elé azokat. Méltóztassanak a múltnak szomorú ellenséges viszonyaira visszaemlékezni, főleg pedig arra a körülményre, hogy a polgári elem mily hosszas ideig idegenkedett a hadseregtől. Méltóztassék elhinni, hogy ez okok, ha nem is mentenek mindent, de megmagyaráznak sokat; s a mint ez okok fokozatosan sziinni fognak, a mint az alkotmányos élei mindkét államban fejlődik, a mint a polgári elem is nagyobb mérvben részt vesz a seregben, ugy fog fokozatosan javulni ez a szellem is. És a szerint, a mint a magyar nemzet tényleg nagyobb részt fog venni a hadseregben és különösen annak magasabb rétegeiben, a szerint fog a hadsereg szelleme is javulni a magyar nemzet érdekében. És azért is, hogy e javulást előmozdítsuk, ezért is szükséges ezen törvényjavaslatot elfogadni. Addig is azonban mig e javulást elérjük, veszedelmesnek tartom azon eljárást, hogy mi minden lépten nyomon megtámadjuk aközös hadsereget ; mert méltóztassanak elhinni, ha mi folytonosan szítjuk az ellenséges viszonyt és ha nem tekintjük a I hadsereget annak, a mi, t. i. törvéujes, alkotmányos intézménynek, ezzel nem annak a hadseregnek, nem is Ausztriának fogunk ártani, hanem a magunk védelmének, Magyarországnak ártanak és megnehezítik ezzel épen azoknak a munkáját, a kik alkotmányos, törvényes alapon állva, igyekeznek megerősítem a hadseregben az alkotmányos, a törvényes érzületet. Ugyanezért nem csak nem helyeselhetem, hanem veszélyesnek kell tartanom azon kijelentéseket is, melyek több ízben is tétettek, a melyek veszélyt látnak abban, hogy a korona kezében csak eszköz lesz a hadsereg, a mit a legutóbb felszólalt képviselő ur még inkább illustrál és hangoztatott. Bármi eszköz legyen is i ház, azon korona kezében, a mely szintén esküt tett az alkotmányra, ezen eszköz reánk nézve veszélyessé nem váihatik. De ha theoretiee egyátalán lehet is szólani erről a themáról, én tévesnek és veszélyesnek tartom azon felfogást, mely az alkotmányos szabadság és a parlamentáris kormányzat kifolyásaként tekinti azt, hogy a nemzet érdekei szembe állíttassanak a dynastia érdekevei. Az alkotmányos szabadság hive szükségképen nem állítja egymással ellentétbe a nemzet és a dynastia érdekeit, A parlamenti kormányzatnak nem az a kifolyása, hogy e kettő ellentétben álljon egymással. A parlamenti kormányzatnak igenis következménye az, hogy a dynastia érdeke a nemzeti érdek elnyomásával ne uralkodhassak; de nem követelménye semmi esetre sem az, hogy a nemzet érdeke a dynastia alkotmányos érdekeit és jogait csorbítani igyekezzék. Ép ugy nem tarthatom helyesnek azt sem, hogy itt e házban, a magyar parlamentben oly hangon beszéljünk Ausztriáról s annak beHiszonyairól, a mint ez itt tegnap történt. A t. képviselő urak ez irányban való egyéni nézeteivel polémiába bocsátkozni sem kedvem, sem hivatásom nem lehet, de méltóztassék megbocsátani, ha nem helyeselhetem azt a hangot, a melyen az történt és azt, hogy ezen egyéni nézeteknek, Ausztria belviszonyai ezen egyéni felfogásának az által kerestessék súly, hogy itt a magyar parlamentben nyer az kifejezést. Azt hiszem t. ház, hogy sem nekünk, sem Ausztriának nincs joga egymás belviszonyaiba beleavatkozni. És valamint határozottan tiltakoznám az ellen, ha Ausztria parlamentjében a mi bérviszonyainkat, kivált oly hangon, kritika tárgyává tennék, ép ugy nem helyeseltem azt sem, ha a magyar parlamentben gyakoroltatik Ausztria belviszonyai tekintetében oly kritika, a minőt tegnap itt hallottam. Egyébiránt t. ház, hiszen az alapítványi helyek nem Ausztriáé és a törvényjavaslatban erről nincs szó. Az alapítványi helyek nem adat