Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-117

117. Országos ülés június 7. 1882. 209 nevelő intézeteknek részletes tanterveit s az intézetek szabályait terjeszsze a ház elé, hogy a ház e tekintetben határozhasson. A tanterv megállapítása a szervezettel van a legszorosabb kapcsolatban s a szervezet maga az 1867-ki törvény szerint s a dolog természeténél fogva a hadügyminister ressoríjához tartozik. Á had­ügyminister azonban nem levén felelős e háznak, csak a dclegátíóktól veheti utasításait, hol ő a legnagyobb készséggel meg is adja mindig, bár­mily irányban a kivánt kellő felvilágosításokat. A honvédelmi ministert a ressortján kívül levő ily tárgyra pedig utasítani tehát nem lehet. Ha azonban a t. képviselő ür meg akarja tudni, milyen a tanrendszer azon intézetekben, egy­szerűen oda utalom, legyen szíves utána járni, minden könyvkereskedésben megkapja a részletes „Lehrplan !í-t és abból meggyőződhetik annak minőségéről minden perezben. Másik határozati javaslatával a t. képviselő ur utasítani kívánja a kormányt két dologra, Az egyik az: használja fel befolyását arra, hogy póttanfolyam nyittassék a tisztek számára az alkotmánytan előadása végett; a másik pedig az, hogy jövőre gondoskodjék a kormány, hogy a tanrendszer keretébe az alkotmánytan felvétessék. A határozati javaslat e második része ép ugy, mint az első határozati javaslat, a tan­rendszerre vonatkozván, azzal egy cathegoriába esik. Hogy pőttanfolyam állíttassák fel, az leg­alább is különös volna, mert maga az életnek kell megtanítani azokat, a kik még eddig nem tanulták volna meg. A jövőre nézve pedig lehet gondoskodni a maga utján, hogy az felvétessék a tantervbe. Ha minden változtatást póttau­folyamokban kellene előadni, akkor ha uj eodex lép életbe, minden ügyvédnek póttanfolyamban kellene előadni azt, a mi új. {Helyeslés jobb­felöl.) Ezt megadja az élet és azért e szem­pontokból arra kérem a t. házat: méltóztassék a két határozati javaslatot el nem fogadni. [Helyeslés jobb/elől.) Csanády Sándor! T. képviselőház! Csak néhány napokkal ezelőtt szavaztatta meg Tisza Kálmán niinLterelnök ur fegyelmezett többsége által (Mozgás jobb felöl) a nemzet érdekei ellenérc a boszniai és herczegovinai mészárlások foly­tatására szerinte szükséges vér- é? péiizáidoza­tokát, vér- és pénzadót. Daczára ennek,, a mai nap ismételve egy új, hozzá hasonló sárga­fekete szellemű törvényjavaslatot mutat be a kép­viselőháznak, a mely törvényjavaslatnak elfoga­dása valóságos csapás lenne a hazára, a nemzetre nemcsak azért t. képviselőház, mert a törvény­javaslatnak törvényerőre emelése esetében kény­szerítve lenne a nemzet évenkint 62,400 irtokat dobni ki, hanem azért is, mert e kidobott összegek nemzetellenes czélokra szándékoltatnak KÉPTH. NAPLÓ 1881 — 84. VI. KÖTET. fordiítatni, oly alapítvány létrehozatalára, a mely­nek czélja a magyar nemzet megsemmisítése és elosztrákosítása. (Mozgás,) Ugyanis t. képviselőház, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ezélja, a cs. és kir. közős hadsereg katonai nevelő- és tisztképző intézeteinél 120 Magyarországéi; született ifjak részére ala­pítványt hozni létre. Tehát tulajdonképeni czélja a törvényjavaslatnak az, hogy a Tisza-féle nemzetellenes működések által majdnem minde­néből kifosztott, kipusztított nemzetet ez ország­gyűlési többség évenkint ismét adóztassa meg 62,400 forintok értékéig nemzetellenes czélokra csupán azért, hogy ezen összegeken szaporittas­sék a magyar nemzet ellenségeinek száma. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Szaponittassék az által, hogy 120 ifjú kül­detik ki oly osztrák szellemű intézetekbe, melyek­ben az uralkodó szellem a magyar nemzetellenes osztrák szellem, a melyekben a nemzet ifjai a magyar nemzet elleni gyűlöltséget sajátítanák el. A jelenlegi törvényjavaslat elfogadása következ­tében a katonai tanintézetekbe küldendő ifjak kebeléből tökéletesen kiirtatnék a hazaszeretet­nek még utolsó szikrája is, az alkotmányosság, szabadság, a magyar nemzet önállóságához, függet­lenségéhez való ragaszkodás. A törvényjavaslat létrehozatala következtében igenis, miután a tör­vényjavaslat czélja a magyar ifjakat oly körül­mények közé helyeztetni, oly tanintézetekbe kül­deni, melyekben a szolgaiságot, alárendeltséget és vak engedelmességet sajátítanák el, a mely intézetekben meghonosittatnék keblükben a ma­gyar nemzet elleni gyűlölség oly mérvben, hogy ha bekövetkezik azon idő, midőn az osztrák császári érdekek még nagyobb mérvben ellen­tétbe jönnének, mint vannak jelenleg a magyar király, a magyar nemzet érdekeivel, elosztráko­sított ifjaink képesek legyenek saját rokonaik, saját testvéreik vérébe mártani gyilkos fegyverei­ket. Pedig t. ház, nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem a császárokért vannak a nem­zetek, a népek, hanem igenis a népekért vannak a császárok, a királyok. (Ugy van! a szélső balon.) Tudom én, t. ház, hogy nekünk magyarok­nak nélkülözhetetlen szükségünk van katonai nevelő és tisztképző intésetekre, hogy a már fajánál fogva is harczias szellemű ifjaink zsenge koruktól fogva tanulmányozhassák a hadi tudo­mányokat, megszerezhessék azon ismereteket, melyek szükségesek, hogy a harcz terén is tel­jesíthessék hazafiúi kötelességeiket, hogy e nemzetnek ifjai a katonai képzettségűek magasabb fokára léphessenek; de igenis szüksége Van a nemzetnek arra, hogy az ily tanintézetek-benn a hazában állíttassanak fel; szüksége vau a nemzetnek arra, hogy a hazában felállítandó 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom