Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

206 116 országos Ülés junins 5. 1882. fiában és a fóldabrosson? Ausztria abürokrátiá­nak és a hadseregnek kifolyása. Hát miféle nemzetekre tárnaszkodhatik Ausztria? A leg­magyarabb része e nemzetnek nem akarja; a lengyel, cseh nem akarja; sőt még az Ob' der Eus és unter der Ens részekből is támadnak az osztrák parlamentben, a kik nyíltan hirdetik Ausztriának Németországgal való egyesítését. Tehát hol van Ausztria? sehol és onnan, ha nemzeti concessió történt, az a szabadságnak csak torzképe volt és ha concessió történt, az igazi alkotmányosság terén ugyan soha ! S abban a perczben, a melyben igazi alkotmányosság létesíttetnék ott, háta bürokratikus Ausztriának legott se hire, se hamva! Hogy mi itt ezer év óta élő alkotmányunkat egy pusztán bürokrati­kus, pusztán tábori fogalomnak alárendeljük, hogy e hatalom fejlesztésér etörekedjünk, mikor tudjuk, hogy 1848—49-ben rövid idő alatt tudtunk magyar hadsereget előállítani, hogy erről lemond­junk és hogy ezt azok mondják nekünk, a kik most a nemzet millióit, fiait Boszniában elfecsér­lik, az ellen én tiltakozom. Én radikális szem­pontból kifejezem azt, hogy én sem ilyen, sem más alakban, semmi közös hadseregre egy fillért sem szavazok meg, de igen is, hogy ha itt egy önálló magyar hadsereg felállíttatik, annak érde­kében a katona-képzés terén is készen vagyok minden áldozatot megszavazni. (Élénk helyeslés a szélső' baloldalon.) Csanády Sándor: T. ház! Már 3 A2-re elmúlt s azért kérem méltóztassék megt-ngedni, hogy beszédemet holnap adhassam elő. Elnök: Azt hiszem, a t. ház ezt meg­engedni méltóztatik, de akkor kérem, méltóztas­sék belenyugodni, hogy az igazsägügyminister ur Szederkényi képviselő ur interpellátiójára válaszoljon. Pauler Tivadar igazsägügyminister : (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Szederkényi kép­viselő ur, előre bocsátva, hogy Budapesten és Egerben, úgynevezett dolgozóházak léteztek, me­lyek a büntető" törvénykönyv behozatalakor mint ilyenek létezni megszűntek, azt a kérdést intézte hozzám, hogy vájjon van-e tudomásom ezen dol­gozó-házak volt lételéről ; összeütközőknek tar­tom-e én azokat a büntető törvénynyel és ha nem, szándékozom-e a mostani büntető törvénykönyv intézkedésének pótlásával, illetőleg módosításá­val ugy intézkedni, hogy azok az intézetek ismét rendeltetésüknek visszaadassanak? Erre a kérdésre van szerencsém válaszolni, hogy az ország minden részéből érkezett tudó­sítások és hivatalos értesítések szerint dolgozó házak neve alatt mostan még Nagyváradon, Kolozsvárott és Pozsonyban állanak fenn inté­zetek, a melyeknek két elsőjében a közigazgatá­silag letartóztatott egyének vannak, Pozsonyban pedig egy menhelyszeríí intézet van, a hol az Önkényt jelentkezők dologgal és munkával fog­lalkoznak. Pest városának volt dolgozóháza a bün­tető törvénykönyv folytán megszűnt, most azonban a város azon van, a mint nekem hivatalosan jelentette a főváros, hogy azt oly javító-intézetté alakítsa át, a milyen a kihágásokról szóló bün­tető törvénykönyv 65. §-a szerint a 16 éven alóli csavargó ifjak számára felállítható és felállítandó. Ezekről az intézetekről van tudomásom. Én az ilyen dolgozóházak lételét és felállítását a büntető jog elveivel ellenkezésben levőnek egyátalában nem tartom: (Halljuk!) azonban a mi jelenlegi büntetőtörvénykönyvünk, mely a csavargókra határozott idejű büntetést szab ki, 8 napit, visszaesés esetében 2 hónapit, kizárja az olyan dolgozóházak létezését, a minők azelőtt voltak, a hol a közigazgatási hatóságok nem hónapokra, hanem fél esztendőre is embereket letartóztattak és munkára szorítottak. Az ilyen dolgozóház már mostan a büntető törvénykönyv szerint fenn nem tartható és fenn nem állhat. Fordíthatók az ilyen intézetek, a mint épen Budapest fővárosa is kívánja, a] 16 éven alóli csavargó ifjak neveltetésére s ezt én a legczél­szerűbbnek tartom. A németbirodalmi törvénynek van ugyan intézkedése és van egy ilyen intézkedés az ausztriai büntető törvénykönyv javaslatában is, hogy a csavargókra a bíróság a fogságbünte­tésen kívül azt is még kimondja, hogy bünteté­sük kiállása után bizonyos ideig kényszerítő dolgozó házakban fogva tattassanak, de az ilyen intézkedés a mi törvénykönyvünk pótlását és módosítását tenné szükségessé, hogy pedig ez már másfél esztendő múlva történhessék, ezt én nem tartom szükségesnek. De mindenesetre, ba több tapasztalati adataink lesznek, akkor ez irányban netán a kiegészítés iránt intézkedni czélszerú' leend; most azonban még — mondom — a határozott intézkedést időelőttinek tarta­nám és véleményem szerint Eger városa legczél­szertíbben cselekednék, ha azon rövid időre, a mig ez iránt intézkedni lehetségessé válik, vagy az önkényt dologra jelentkezők számára men­helyet állít ana , vagy a 16 éven alóli csavar­gók neveltetésére fordítaná ezen alapot. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Hogy a fennálló büntető törvény értelmében azon dolgozó házakkal, a melyek ma eredeti rendeltetésüknek nem felelhetnek meg, valamit tenni kell, az bizonyos, mert hát azoknak az ajtaja mégis zárva nem maradhat és sok helyen tetemes alapítványok is vannak, ugy hogy azo­kat hevertetni a társadalom irányában is némi mulasztás lenne,

Next

/
Oldalképek
Tartalom