Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

204 116. országos ülés jnnlns 5. 1S82. meg, a mint ezt a védtörvény reformjának tár­gj^alására való utalással volt szerencsém jelezni. Minthogy pedig meggyőződésem az, hogy pallia­tiv, toldozó-foltozó kicsinyes intézkedésekkel nem javítunk s csakis az önálló magyar hadsereg életbeléptetése segíthet a bajon, én a törvény­javaslatot általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Herman Ottó: T. ház! A mi magát az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti és az egész ügyet, a melyre a törvényjavaslat tartozik, kimondom, hogy magyar szempontból az egész katonai intézményre nézve a radicalis irány híve vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt bírálatomat e tekintetben kifejteném, gyakorlati eredményre törekszem. Prónay Dezső képviselőtársam beszédében igen helyesen je­gyezte meg, hogy az egész törvényjavaslat, a a mint az a ház előtt fekszik, nincs ugy elő­készítve, a mint kellene. Egy törvényhozás­tól követelni, hogy költségekbe menjen a nél­kül, hogy minden tekintetben tájékoztatva lenne, hogy mire fordíttatnak azok, mi lesz az előre­látható eredmény: ez parlamentáris szempontból incorrect eljárás. És az egyszer kétségbevon­hatatlan tény, hogy az országgyűlés tagjainak kilencztized része, sőt merem állítani, hogy még en­nél is több, nem bir belátással a mai katonai inté­zetek szerkezetébe. (Ugy van! a szélső balolda­lon.) Nincs, a ki azon tanrendet és a benne fel­karolt tárgyakat ismerné, a ki tudná megbírálni azt az irányt, a mely ott műveltetik. Vagy ta­lán azt akarják, hogy akár mi, mint törvény­hozók, akár a nemzet tömege, azon emanatiók után ítéljük meg a katonai nevelést, a melyeket a brutalitásokban eonstatálhatunk. Hát t. képviselő­társam, Baross Gábor, hiába hivatkozott 1848-ra, mi az osztrák hadsereg jelen oktatását úgy is­merjük, a mint a nemzettel érintkezik. Tudjuk, hogy az átlagos qualitas a Dinstlikben és a hozzá fogható emberekben rejlik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez máskép nem is lehet, mert az a főkeret, a mely a hadsereg tisztikarát még ma is együtt tartja, az 1848 előtti, í848-adiki és a Bach-korszak kezdete óta létesített, u. n. Díenstsoldat-kaszárnya plánta és semmi egyéb. Én a jövőre való tekintettel, noha kívántam volna, hogy a tninisíer legyen annyi figyelem­mel a törvényhozás iránt, hogy ezt magától és most tegye meg; úgy is, minthogy látom, hogy a közös hadsereget egy bizonyos ideig még tűrnünk kell, addig tudniillik, mig a nemzet fel nem ocsúdik és nem segíti többségre azt a pár­tot, mely a közös hadsereget nem akarja és az önálló magyar hadsereget megteremti, a katonai nevelés ügyében a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni: (Halljuk.!) „Utasítsa a képviselőház a honvédelmi minis­tért, hogy a fennálló katonai nevelőintézetek­nek, a legalsóbbtól a legfelsőbbig értve, rész­letes tanterveit, ugy az intézet szabályzatát, a végből terjeszsze a képviselőház elé, hogy a törvényhozásnak módjában álljon a katonai ne­velés szellemével és irányzatával megismerkedni." (Helyeslés a, szélső halfelöl.) Ajánlom a tisztelt háznak elfogadásra, hogy mindenkinek módjában álljon, a katonai nevelés szellemével és irányával megismerkedni. Egy második határozati javaslatom t. ház, szintén van e tárgyban, mely szintén a katonai nevelésre vonatkozik. Én ezt nem nyújtom be mint pártember, vagy mint talán a katonai in­tézménynek ellensége, hanem teszem, mint a humanitás híve, ki egyáltalán kívánom, hogy minden ember a maga módja szerint és a szük­séghez képest világosodjék fel, ha önmagától nem telik, adassék meg neki a felvilágosodás mások, intézmények vagy bármi más által, hogy a társadalomban egyátalán és illőképen megfér­hessen. Ebből ki nem veszem az osztrák katona­tisztet sem. Én t. ház, az osztrák katonai sajtót, a röpiratokat figyelemmel kisérve, valamint azt a szellemet is, mely abban nyilatkozik, constatá­lom, hogy abban még mai napig is egy igen nagy csomó középkor nyilatkozik éa nyilatkozik — hogy úgy fejezzem ki magamat — a zsol­dos szellem, a mely igen meszsze távol áll an­nak felfogásától, hogy mi voltaképen az az al­kotmány, mi voltaképen a hadsereg viszonya a polgárhoz, mi a hadsereg maga ma, midőn az általános védkötelezettség behozatalával az egész hadsereg mint intézmény átalakíttatott, nemzeti intézménynyé lett. Én ennél fogva jelenleg tekintettel kiválóan azon esetekre, melyek Magyarországon az egész nemzet nyugalmát megzavarták, sőt a melyeket külföldi hadseregnél is oly bőven tapasztalunk, kivált ott, a hol a katonai szellem még mindig a középkorban gyökeredzik, nem zárkózván el a helyzet előtt, melyben vagyunk, tisztán hu­munanitási szempontból terjesztem be a követ­kező határozati javaslatot: „Utasítsa a képviselőház az összes kor­mányt arra, hogy használja fel az őt törvény szerint megillető befolyását arra, hogy a közös hadsereg tisztikara az alkotmánytanban, kiváló tekintettel a hadsereg és adózó polgár közti vi­szonyra, megfelelelő póttanfolyambau oktatást nyerjen. (Tetszés és helyeslés a szélső bal­oldalon.) Ezeknek ismerete ezentúl a tiszti vizsgák keretében foglaltassák, tehát a katonai nevelő tanintézetek tantárgyai közé is felvétessék." He­lyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Magával ezen törvényjavaslattal

Next

/
Oldalképek
Tartalom