Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

204 116. országos ülés jnnlns 5. 1S82. meg, a mint ezt a védtörvény reformjának tárgj^alására való utalással volt szerencsém jelezni. Minthogy pedig meggyőződésem az, hogy palliativ, toldozó-foltozó kicsinyes intézkedésekkel nem javítunk s csakis az önálló magyar hadsereg életbeléptetése segíthet a bajon, én a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Herman Ottó: T. ház! A mi magát az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti és az egész ügyet, a melyre a törvényjavaslat tartozik, kimondom, hogy magyar szempontból az egész katonai intézményre nézve a radicalis irány híve vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt bírálatomat e tekintetben kifejteném, gyakorlati eredményre törekszem. Prónay Dezső képviselőtársam beszédében igen helyesen jegyezte meg, hogy az egész törvényjavaslat, a a mint az a ház előtt fekszik, nincs ugy előkészítve, a mint kellene. Egy törvényhozástól követelni, hogy költségekbe menjen a nélkül, hogy minden tekintetben tájékoztatva lenne, hogy mire fordíttatnak azok, mi lesz az előrelátható eredmény: ez parlamentáris szempontból incorrect eljárás. És az egyszer kétségbevonhatatlan tény, hogy az országgyűlés tagjainak kilencztized része, sőt merem állítani, hogy még ennél is több, nem bir belátással a mai katonai intézetek szerkezetébe. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nincs, a ki azon tanrendet és a benne felkarolt tárgyakat ismerné, a ki tudná megbírálni azt az irányt, a mely ott műveltetik. Vagy talán azt akarják, hogy akár mi, mint törvényhozók, akár a nemzet tömege, azon emanatiók után ítéljük meg a katonai nevelést, a melyeket a brutalitásokban eonstatálhatunk. Hát t. képviselőtársam, Baross Gábor, hiába hivatkozott 1848-ra, mi az osztrák hadsereg jelen oktatását úgy ismerjük, a mint a nemzettel érintkezik. Tudjuk, hogy az átlagos qualitas a Dinstlikben és a hozzá fogható emberekben rejlik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez máskép nem is lehet, mert az a főkeret, a mely a hadsereg tisztikarát még ma is együtt tartja, az 1848 előtti, í848-adiki és a Bach-korszak kezdete óta létesített, u. n. Díenstsoldat-kaszárnya plánta és semmi egyéb. Én a jövőre való tekintettel, noha kívántam volna, hogy a tninisíer legyen annyi figyelemmel a törvényhozás iránt, hogy ezt magától és most tegye meg; úgy is, minthogy látom, hogy a közös hadsereget egy bizonyos ideig még tűrnünk kell, addig tudniillik, mig a nemzet fel nem ocsúdik és nem segíti többségre azt a pártot, mely a közös hadsereget nem akarja és az önálló magyar hadsereget megteremti, a katonai nevelés ügyében a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni: (Halljuk.!) „Utasítsa a képviselőház a honvédelmi ministért, hogy a fennálló katonai nevelőintézeteknek, a legalsóbbtól a legfelsőbbig értve, részletes tanterveit, ugy az intézet szabályzatát, a végből terjeszsze a képviselőház elé, hogy a törvényhozásnak módjában álljon a katonai nevelés szellemével és irányzatával megismerkedni." (Helyeslés a, szélső halfelöl.) Ajánlom a tisztelt háznak elfogadásra, hogy mindenkinek módjában álljon, a katonai nevelés szellemével és irányával megismerkedni. Egy második határozati javaslatom t. ház, szintén van e tárgyban, mely szintén a katonai nevelésre vonatkozik. Én ezt nem nyújtom be mint pártember, vagy mint talán a katonai intézménynek ellensége, hanem teszem, mint a humanitás híve, ki egyáltalán kívánom, hogy minden ember a maga módja szerint és a szükséghez képest világosodjék fel, ha önmagától nem telik, adassék meg neki a felvilágosodás mások, intézmények vagy bármi más által, hogy a társadalomban egyátalán és illőképen megférhessen. Ebből ki nem veszem az osztrák katonatisztet sem. Én t. ház, az osztrák katonai sajtót, a röpiratokat figyelemmel kisérve, valamint azt a szellemet is, mely abban nyilatkozik, constatálom, hogy abban még mai napig is egy igen nagy csomó középkor nyilatkozik éa nyilatkozik — hogy úgy fejezzem ki magamat — a zsoldos szellem, a mely igen meszsze távol áll annak felfogásától, hogy mi voltaképen az az alkotmány, mi voltaképen a hadsereg viszonya a polgárhoz, mi a hadsereg maga ma, midőn az általános védkötelezettség behozatalával az egész hadsereg mint intézmény átalakíttatott, nemzeti intézménynyé lett. Én ennél fogva jelenleg tekintettel kiválóan azon esetekre, melyek Magyarországon az egész nemzet nyugalmát megzavarták, sőt a melyeket külföldi hadseregnél is oly bőven tapasztalunk, kivált ott, a hol a katonai szellem még mindig a középkorban gyökeredzik, nem zárkózván el a helyzet előtt, melyben vagyunk, tisztán humunanitási szempontból terjesztem be a következő határozati javaslatot: „Utasítsa a képviselőház az összes kormányt arra, hogy használja fel az őt törvény szerint megillető befolyását arra, hogy a közös hadsereg tisztikara az alkotmánytanban, kiváló tekintettel a hadsereg és adózó polgár közti viszonyra, megfelelelő póttanfolyambau oktatást nyerjen. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeknek ismerete ezentúl a tiszti vizsgák keretében foglaltassák, tehát a katonai nevelő tanintézetek tantárgyai közé is felvétessék." Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Magával ezen törvényjavaslattal