Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-116
200 116 országos üies jnnlns 5. 1882. a nemzet ellen is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Pedig a nemzet a souverainitás másik faetora; tehát ezen argumentum már magában elégséges volna nekem általános alkotmányelvi szempontból arra, hogy ezt a törvényjavaslatot el ne fogadjam, hogy azt elvessem. I)e továbbá ennek elfogadására nézve nevezetes aggályokat kelt én bennem a közös hadsereg, különösen a tisztikar és még különösebben a közös hadsereg tisztikarának veteményes kertjében, t. i. a tisztképző és katonai akadémiákban uralkodó szellem. (Halljuk!) Hoitsy Pál t. barátom az ő szakavatott, nyugodt, higgadt előadásában azt mondotta, hogy o nem akar ennek a szellemnek bővebb vázolására kiterjeszkedni; nem mondja róla, hogy jó, ám azt sem akarja mondani, hogy rossz, bízza mások megítélésére. Prónay t. barátom, az imént tartott beszédében már foglalkozott ezzel a szellemmel, viszonyítva ahhoz a nevelési elveket és kimutatva azt, hogy menynyire alakíthat át a nevelés, különösen a katonai szigorú fegyelemmel egyesített nevelés egy zsenge ifjút. Én részemről némi tekintetben történeti alapon akarom vázolni ezt a szellemet, kimutatván egyúttal ázt, hogy a közös hadseregben és kiváltkép a tisztikarban — mert mindig arról beszélek, nem a „matériáiról", a hogy ők nevezik a legénységet — ez a szellem nem változott az óta sem, mióta a közös hadseregben az általános védkötelezettség behozatott. Eszembe jut itten a képviselőház egyik régen elhunyt, de igen jeles tagjának, Madáeh Imrének szép beszédében idézett spanyol közmondása; son los mismos perros, cou los ostros collares; — mely közmondás magyarul igy hangzik: az eb ugyanaz, csak a nyakravalója más. (Derültség a szélső baloldalon.) A következtetést nem akarom kivonni belőle. Szerintem a szellem, a mely a tisztnevelőintézetekben és a közös hadsereg tisztikaránál uralkodik, most is az, a mi régen volt, a mi a Básták, Caraffák és Haynauok idejében volt, nem változott az semmit. (Ugy van! a szélső b doldalon.) Számos legközelebb történt sajnos, véres esemény igazolja ezt, a mely események e házban bőven tárgyaltattak, a melyeket nem akarok újra felidézni. Maradok szigorúan a tárgynál, maradok azon hatások, szemléletek, azon tantárgyak és tankönyvek érintésénél, a melyek szerint a tiszti iskolákban, különösen a bécs-ujheiyi katonai akadémiában a mi magyar ifjaink nemzetünktől elidegenittetuek. (Halljuk!) A t. delegátus urak, remélem, különösen Baross Gábor t. képviselő ur, mint a ki katonai ügyekkel sokat foglalkozik, méltóztattak meglátogatni az Arsenált Bécsben és pedig nem csupán az ágyú- és puskaöntő műhelyeket, hanem a Ruhmeshallet; a Feldherrenhallet is. Nos hát magam is meglátogattam. És mit láttunk ott? A lépcsőházban sok generális szobra vau márványból kifaragva és az oszlopokat tartják; köztük van a mi Hunyady Jánosunk is, mert azt is annectálták osztrák generálisnak, — hogy micsoda jusson, azt én nem tudom? (Elénk derültség a szélső baloldalon.) Mátyás királyt már nem tették oda. Miért? Talán kevésbé volt nagy hadvezér, mint édes atyja? Csak azért, mert Bécset bevette, azért nem jutott az esterreichische Feldkerrn-Halléb;". Mondom, a tábornokok közt van egy pár magyar is, Hunyadin kivül, ki nem volt osztrák tábornok ; de irgalomból egynehány magyart is belevettek, mint pl. Pálffyt, Nádasdyt stb. Megérdemelték, kitűnő, vitéz katonák voltak. Hanem oda fenn van a díszterem. Négy oszlop, négy szobor itten a fő- Azok tartják Ausztriát. Azon négy szobor pedig: Radetzky, Windiscbgrätz, Haynau és Jellasich. Ez a négy hadvezér az, kik Ausztriát vállaikon emelik. Az ő szellemük lebeg Ausztria felett. Ezeket mutogatják az akadémia hallgatóinak és azt mondják nekik, iparkodjatok olyanok lenni, mint milyenek voltak Haynau, Jellasich. (Mozgás a szélső baloldalon.) Mondhatom szép példák. Tanulhatnak tőlük. A tankönyvekből, melyek a katonai akadémiában használtatnak — sajnálom, fel nem mutathatom azokat, de kezemben voltak; ezekből kitűnik, hogy hogyan taiarják a történetet és milyen az az osztrák történelem és az a Heldenbueh, a melyeket használnak a Wienerneustadti akadémiában. Ezen könyvekben, a hol az osztrák történelem a magyar történelemmel érintkezik, mindig ők, a dicső osztrák hadsereg, mi pedig csak a Rebellenhaufen vagyunk. Ezen kifejezés van jelenleg is a tankönyvekben. De továbbá a hadügyministeriumban kiadatik Savoyai Eugen hadjáratainak története és pedig részben a mi költségünkön, mert ahhoz harminczhárom %-kal járulunk. Abból tükröződik vissza valóban a hadsereg tisztikarának és pedig legmagasabb tisztikarának szelleme. Ezen történelem 1876-ban kezdetett nyomatni, a múlt évben is megjelent egy újabb kötet ugy, hogy eddig összesen 7 kötet jelent meg. Ha ezt a hadügyminisíerium által hivatalos pénzen kiadott müvet magyar ember forgatja, lehetetlen, hogy arczába ne szökjék a vér. A mű bevezetése a mai korról szól. Elismerik talán csak az 1867. évi alaptörvényeket, vagy elismerik talán a magyar monarchia czímét? Oh nem! Ott mindig csak „Oesterreich £i-röl van szó. Oesterreich Ruhm, Oesterreiehs Ruf stb. Ungarnról nincsen említés. Azután ott vau a szöveg. Elő vannak adva Savoyai Eugén és
