Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

198 116. orszftgos ülés jnnins 5. 1882. ur. hogy a hadseregben vannak más nemzetbéliek is, de ezért nem tapasztaljuk azt, hogy azok nemzetiségüket elvesztették volna. Felvetette tehát a kérdést, hogy csak a magyar az, mely a nemzetiségét elveszti. Elismerem, hogy a hadseregben vannak más nemzetiségűek is, azonban miután a hadsereg társalgás, szolgálati és érintkezési nyelve a német, tapasztalom, hogy az ott lévő és más nemzetiségekhez tartozó tiszt urak is kénytelenek ezen társalgás és szolgálati nyelvhez alkalmazkodni és más nyelven való társalgást még a társas életben sem lehet hallani tőlük. Baross képviselő ur beszélt a reform haladásáról a hadseregben. T. ház, hogy ha az eddigi mérvben haladunk, akkor taláu el fogjuk érni egy század alatt azt, hogy a mi nagy hadseregünkkel odáig jutunk, a hol 1848 előtt voltunk. A szabad politikai érzelmek szabad tolmácsolása, azt mondja a t. képviselő ur. Európa egyetlenegy hadseregében sincs megengedve. Magam is azt hiszem, hogy a katonaság nem arra van hivatva, hogy politikai testületet képeszen, de arra sem, hogy oly pária legyen, minők nálunk a tisztek, minőnek bizonyultak a Götzel esetében, hogy egyszerűen azért, mert az alkotmányról tiszteletteljesen csak nyilatkozni is mert, kénytelen volt a hadsereget oda hagyni. Azt mondja Baross képviselő ur, hogy ha meg is engednék, mi nem tudnók óhajunkat a magyar hadsereg felállítását illetőleg létesíteni. No, már t. képviselő ur, bízza ezt reánk. Megmutatta az 1848—49-ki dicső korszak, hogy pár hónap alatt képes volt a nemzet oly hadsereget alkotni, mely nagyon is elpáholta az önök eszményét képező közös hadsereget. {Tetszés és helyeslés a szélső halóidálon.) És most jövök a legerősebb gladiátorra, Ivánka Imre képviselő úrra. (Balljuh!) A képviselő ur annyira lelkesedik az osztrák hadseregért, miszerint rögtön belépne oda, ha — mint mondja — fiatalabb lenne. Azt már többször volt alkalmunk tapasztalni, hogy a képviselő ur egész enthusiasmussal viseltetik a közös hadsereg iránt, a mely csak annyiban közös, hog}

r költségei egyharmadát és legénysége felét mi szolgáltatjuk ki; de azért egy legényével sem rendelkezhetvén, az kizárólag osztrák. Mi csak azt fájlaljuk, hogy fiatalabbá nem tehetvén Ivánka képviselő urat, át nem adhatjuk Philäppovies urnak Boszniába. Hanem abban a nemes tüzében sem osztozhatunk, mely szerint a mi, már t. i. a szélsőbal fiait is szeretné az osztrák katonai intézetekbe fölvétetni, talán így remélvén atyáik nyomdokairól eltéríteni. Én biztosítom a képviselő urat, hogy az általa szélsőbalnak nevezett függetlenségi pártiak fiai még azon esetben sem térnének el szülőik és elődeik szent hagyományaitól; de nem ig fognak azok ezen osztrák egérfogóba kerülni, mert mi ki fogjuk vívni a magyar önálló hadsereget a haza számára, pénzünket nem fogjuk osztrák katonai iskolákra pazarolni s fiainkat nem osztrák, hanem magyar tiszti képezdékben fogjuk jó hazafiakká és hősökké nevelni. {Helyeslés a szélső balon.) A t. képviselő ur, Herman Ottó barátom egy közbeszólására azt felelte, hogy itt nem rovarokról, hanem emberekről beszélünk. Pedig épen a képviselő ur azon bajban sínlik, hogy emberekből, még pedig magyar emberekből akar, e törvényjavaslat támogatása által, svábbogarakat és esűszó-mászó rovarokat — mameluk mintára — idomittatni. (Elénk derültség a szélsb' balon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Eendkivül sajnálom részemről, hogy a t. többség oly nagy mérvben érdeklődik ezen nagyfontosságú törvényjavaslat iránt, hogy a terem úgyszólván üres; azonban ez ránk nézve mindegy, legyen üres, vagy legyen tömve a terem, a t. többség tagjaival: mi kötelességünknek fogjuk tartani képviselői tisztünk betöltésére hiven elmondani mindazokat, mik a fenforgó tárgyra nézve meggyőződésünket képezik. (Helyeslés a szélső balon.) A kormány egyik jeles tehetségű ifjú szónoka, Baross t. képviselőtársam, iménti felszólalásában mint neki, az ő elveihez képest nagyon kapóra jöttét látszott megragadni előttem szólott b. Prónay Dezső t. képviselőtársamnak egy megjegyzését. Prónay t. képviselő és elvtársam t. i. hangsúlyozta azt, hogy a külön hadseregnek rögtöni életbe léptetése a jelen viszonyok között az ő gondolkodása szerint is koczkáztatott vállalat lenne Prónay képviselőtársamnak ezen kijelentése, ba azon szót, melyet Baross képviselőtársam elhagyott, hogy „rögtön" nem képzeljük hozzá, akkor természetesen, az ő malmukra hajtja a vizet, de hiszen senki sem akarja közülünk azt, hogy a közös hadseregnek három évszázad óta kifejlett óriási apparátusa rögtön, egypillanat alatt alakittassék át Önálló osztrák egy részről és önálló magyar hadsereggé más részről. Természetes, hogy az ilyen tüstént való erőszakos átalakítási kísérlet megrázkódtatás nélkül nem alkalmaztathatnék, mely megrázkódtatás mind a magyar, mind az osztrák államnak külfelé való védképességét, nézetem szerint, lényegesen megzavarná. Az én szerény nézetem is az, hogy az önálló magyar hadsereg létesítésének fokozatosan kell végbe menni, a mi magát annak végrehajtási módozatát illeti; más dolog annak elvi kimondása s más megvalósí-