Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

116. országos ülés jnnins 5, 1882. 193 szabad tolmácsolásával. Ez eddig mindenütt nagy mértékben korlátozva volt: cBodálható-e, hogy nálunk, kivált 1848. óta ugyanezt tapasztaltuk? Nem azért említem föl ezen évet, mintha a magyar szabadságbarczot határnak akarnám te­kinteni e kérdésben, a hadsereg fejlődése közt azelőtt és különösen a 60-as évek óta észlelt fejlődés közt nagy a különbség, de említem azért, mert ezen év óta a magyar elemnek a közös hadseregbe való belépés iránti tartózko­dása nagy mérveket öltött. A 60-as évek e te­kintetben semmi segítséget nem nyújtottak, ugy hogy a hadseregnek időközben észlelt fejlődése magában foglalt minden elemet, a mely erre al­kalmas volt, csak magyar elemet nem, a mely a hadseregtől való idegenkedését az utolsó esz­tendőkig teljesen leküzdeni képes nem volt, még pedig részben politikai, részben társadalmi okok­nál fogva. Ezt a behatását az időközi fejleményeknek és viszonyoknak a közös hadseregre nézve ta­gadni akarni és tagadui akarni azt, hogy épen ezen körülmények ne lettek volna befolyással a hadsereg szellemére is, annál kevésbbé lehet, mert a hadsereg, a melynek dynastikus fon­tosságát senki nem vonhatja kétségbe s külö­nösen annak vezérlő elemei kénytelenek voltak a súlypontot a, meglevő elemekre fektetni és azok igénybe vételével fejleszteni a hadsereget. Ma, midőn ezen elemek ép ugy fennállanak és midőn a magyar nemzetben fölébredt a vágy, hogy számarányának megfelelően érvényesítse magát a hadseregben, ma ezen elemekkel szá­molni kell, számolni az okszerű, a fokozatos reformok segélyével. Ne méltóztassék tehát szem elől téveszteni a második indokot, ha azt akar­ják, hogy e kérdés objective biráltassék meg. Egyébiránt magát a kérdést ne bíráljuk a mi álláspontunkból, t. i. a közös hadsereg szem­pontjából, de bíráljuk az önálló, független ma­gyar hadsereg szempontjából. Sobasem fogom azt ellenezni, de azt hiszem, igy is ugyanazon eredményre fogunk jutni. Ha bármikor elérik önök, hogy az önálló magyar hadsereg létesít­tessék : önöknek azon elemekkel, a melyek tény­leg léteznek a hadseregben, számolni szintén szükséges leend; tisztán magyar tisztikart léte­síteni egy hadsereg számára önök képesek nem lesznek. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Nem lesznek képesek, én ezt a dolgoknak biztos tu­datában mondom és nem törődöm vele, ha ez talán sokaknak, a kiknek véleményére különben súlyt helyezek, nem fogna tetszeni. Ez tény és ha ma külön válik a magyar hadsereg, minden­esetre bizonyos kötelességeik vannak azok iránt, a kik ma szolgálnak; de a magyar hadsereg ezen része iránt is vannak kötelezettségeik, a melyet tiszt nélkül hagyni nem lehet, a mai | KÉPVH. MÁPLÓ. 1881—84. VI. KÖTET arány szerint pedig önök annyi tisztet kihozni, a mennyi azon rész érdekében szükséges, nem fognak. Tehát önöknek is érdekében áll, az önök szempontjából is szükséges, hogy időköz­ben, mig azon czélt törvény szerint is el fogják érhetni, a magyar elem fokozatos ^kifejlesztése és kiképezíetése előmozdittassék. (Élénk helyeslés á jobboldalon,) Hiszen ha önök erről lemondanak, ha azt mondják, hogy azon hadseregben nem lehet szol­gálni, mert annak szelleme ilyen meg olyan és másfelől ostromolni fogják a kormányt s azt mondják, hogy a kormány nem tesz semmit ezen szellem javítása szempontjából, akkor mél­tóztatnak önmaguknak igen erősen ellentmon­dani. És én nem csodálkozom, ha ilyen ellen­mondások érzetében — mert hiszem és tudom, hogy Önök maguk is érzik ezt —• nem a dolog érdeméhez méltóztatnak szólani, hanem minden egyes alkalommal előrántják az egész nagy kér­dést, a mely mindig szőnyegre kerül,, de ki­merittetni csak a jövő eseményei által fog. De hát a szellem! ? Az előttem szólott tisz­telt képviselő ur felemlíteni méltóztatott, hogy a 12 éves gyermek milyen zsenge, milyen be­folyás alá kerül, a mig felnő. T. ház, én nem akarom tagadni, hogy van­nak rá példák, hogy a katonai nevelés egész menete ezen zsenge keblekben a hazafiságnak érzetét mérsékelte, ha nem is ölte ki azt. Én nem tagadom, hogy a magyar elemeknek a had­seregbe kerülése bizonyos tekintetben befolyás­sal volt azelőtt a magyar nemzetiségre és tény, hogy a hadseregnek szláv részénél ezt nem ta­pasztaljuk, annál nem mérgeztetik meg a szel­lem. De ezek egyes esetek és általánosságban a honvédelmi minister urnak igaza volt, midőn azt mondotta, hogy ő nem teszi fel, hogy épen a magyar nemzet legyen nemzetiségében oly gyenge, hogy úgyszólván önmagától eldobja nemzetiségét. De különben t. ház, az ellenkezőnek is vannak példái. Hát a nemzeti irodalmi ébredés korszakát ugyan kik mozdították elő ? Hát az 1848-ki szabadságharcz kitűnő hősei honnan kerültek ki? (Helyeslés jobbfelöl.) Tehát ha vannak is esetek, melyekben egyesek hazafiságukat a külbefolyásnál fogva elvesztik, vannak másfelől számtalan példák, melyekben a szellem nemcsak hogy nem veszett el, de sőt a katonai kiképzés folytán megerő­södött és öntudatossá vált. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) De t. ház, mi a mi álláspontunk? A mi álláspontunk t. ház, nagyon egyszerű. (Halljuk!) Midőn az 1881. évi delegátió az 1882. évi költségvetést tárgyalta, constatáltatott az, hogy a magyar ifjúságnak a hadseregbe való belépése m

Next

/
Oldalképek
Tartalom