Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-115
115. országos Ülés junios 3. 18S2. 177 Ott kell megragadni a dolgot, ha ezt kedvezőkép akarjuk megoldani. Az akadémiáknak nem az a czélja, hogy az ifjakból tisztek képeztessenek, nem az, hogy onnan a hadsereg tisztikarral lássa el magát, nem is azért csinálták az akadémiákat, hanem itt és mindenütt azért, hogy a katonai tisztek neveltetése sokkal könnyebbé és olcsóbbá váljék, hogy különben érdemes, de vagyonilag szegény katonatisztek ingyen neveltessenek. Felállítják tehát az akadémiát nem a fiúk érdekében, kik tisztekké akarnak neveltetni, hanem az apák érdekében, kiknek meg akarják érdemeiket jutalmazni. Hogy a pénzügyi helyzetre fektette volna szándékosan a súlyt a honvédelmi minister ur, a magam részéről nem hiszem. Az, hogy itt a pénzügyi bizottság előadója adja elő e védelmi dolgot, bizonyítja ezt. De ilyesmi nyilatkozatokat tett a honvédelmi minister ur is, midőn azt mondotta, hogy ez alapítványhelyeket nem a tisztek fiai fogják megkapni, hanem olyanok, kik a polgári életben szereztek maguknak érdemeket. (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Körtetek!) Mik ezek a polgári érdemek, a miket a kormány megjutalmazni szokott, azt én nem fejtegetem, talán Gödi Károly t. képviselő ur tudná megmondani, (Derültség) hanem azt igenis mondom, hogy ez az intézmény, a hogy tervezve van, a közös hadsereg czéljának nem felel meg, annak a csélnak sem felel meg, a mit elérni óhajtott, t. i. hogy több számú magyar egyéneket vegyen be a közös hadsereg kötelékébe. Ha mi meg akarjuk oldani a kérdést, csak ugy fogjuk helyesen megoldani, ha, a mint említem, a hadapród iskolákra fordítjuk figyelmünket s a hadapród-iskolákra a nemzet azon jogai kiterjesztetnek, melyekkel kétségtelenül bir. A mint a nemzet ezen iskolák költségeihez egy harmadrészben járul hozzá, ugyanazon arányban van joga követelni, hogy e hadapród - iskolák növendékeinek egy harmadrésze szintén magyar legyen. (Ügy van ! a szélső haloldalon.) Az akadémiákra vonatkozólag felhozhatják, hogy itt nem követelhetjük a megfelelő arányt, mert hiszen azok alapja, mint az előadó ur is kifejtette, kivált katonatisztek fiai számára adómányoztatoít, nekünk pedig kevés számú emberünk van a hadseregnél; de a kadapród-iskolákra vonatkozólag ezen ellenvetést nem tehetik, ott semmi kikötés nincs és a kormány semmi egyebet nem tesz, ha e részben felszólal, mint hogy a nemzet elidegeníthetlen jogát védelmezi követelvén, hogy, mert Magyarország egy harmad részét viseli a költségeknek, a tanuló ifjak számának egyharmada is magyar legyen. Külön kiadásra tehát nincs szükség, csak arra, hogy a kormány képes legyen a nemzet jogát megvédeni. Én azonban t. ház, nem hiszem, hogy a kormány KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. VI. KÖTET. ezen jogokat olyan nagyon védelmezné és védeni fogná. A ministerelnök úrtól hallottunk ugyan olyan kifejezéseket, hogy mi nem tudjuk mennyire védi ő az ország jogait, mennyire nem, de azt hiszem, hogy nem is fogjuk meghallani soha, mert tények nem fognak róla beszélni. De ha a dolog igy áll és ha a t. ház és a kormány elhatározta magát arra, hogy e czélra külöhjáldo* zatot is hoz, melyre Magyarországot külön kötelezni nem lehet miután a közös költségekben már hozzájárult ahhoz: akkor is sokkal egyszerűbb lenne t. ház, azon megoldás, hogy e költségeket ne az akadémiára fordítsuk, hol annak nagyobb része a nevelésre vész el, mert a cursus ott 10 évig tart, hanem fordítsuk inkább hadapród-iskolákra, hol a cursus| csupán 3 évet vesz igénybe, hol ugyanazon pénzen sokkal több ifjút lehet képezni, mint az akadémiákon. A hadapród-iskolák összes költségei 162 forintot tesznek; ezen a pénzen neveltetik, mert csak étkezést és ruházatot kapnak, azt is olyan arányban, mint a többi katonák, évenként 3520 fiatal ember, tehát egy-egy emberek nevelése kerül 45 frtba. A közös hadseregnél, az akadémiákon egy fiatal ember nevelése kerül 400, illetőleg 800 frtba, t. i. a reáliskolákban 400 frtba, az akadémiákon 800 frtba. Miért kiadni ez összeget oda, ennek értelme csak akkor volna, hogyha semmiképen sem mennének oda az ifjak, hanem csak az ingyen nevelés vonzaná ezen iskolákba. De nem igy áll a dolog, mert ezen iskolákba fölös számban jelentkeznek ifjak, kiket azonban külömböző ürügyek alatt visszavetnek. Nem szükség tehát egyéb, mint hogy a kormány miután elszánta magát ezen 62 ezer forintnyi kiadásra, állítson inkább ez összeggel az országban külön hadapród-iskolát, melynek tiszti és tanári karát maga a kormány választhatja meg, tehát befolyással lehet arra, hogy a magyar ifjak minő szellemben neveltessenek és gondja lehet rá, hogy a tantárgyak s tanrendszer ugyanolyan legyen, mint a közös hadseregbeli hadapród iskoláknál, ugy, hogy e tekintetben semmi formális akadály nem fogna fenforogni. Ily módon aztán a kormány évenkint csaknem ezer fiút fog nevelhetni ugyanazon költségen, a melyen most 12-öt nevel föl. Ha ilyen irányban fog a kormány javaslatot tenni a képviselőházhoz, mely javaslat meggyőz bennünket arról, hogy a kormánynak komoly szándéka ez állapotokon segíteni és nincs más czélja, hanem tisztán az, hogy a közös hadseregbe mentől nagyobb számmal hozassanak be magyar ifjak, akkor nem mondom, hogy magam nem leszek egyike azoknak, kik támogatják a kormány ezen javaslatát. De mikor azt látjuk, hogy ezzel a magyarság arányán a közös hadseregben segítve nem lesz, hogy oda 12 ifjút fogunk 12 ezerrel szembe taszítani, mikor azt 23
