Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-115
11S. országos filés junias 3. 1S82, 171 részleteinek közigazgatási utón Taló behajtása. Ez mindenesetre lényeges eltérés minden egyéb behajtási módtól s mindenesetre előnyére szolgál a kölcsönző intézetnek, midőn ezen az utón a törlesztési részletek könnyebb behajtása biztosíttatik neki. Továbbá a képviselő urnak — ugy látszik — nincsen tudomása arról, hogy nem csak ezen 123 ezer hold, mely a községek által leköttetik a bank részére, szolgál bypothekául, hanem az összes úrbéri birtokok is s ezen birtokok sokkal nagyobb bypothekául szolgálnak, mint azon földek, melyek most kérdés alatt vannak. Ezen úrbéri birtokok azonban itt kérdés tárgyát nem képezhetik, mert azokra a kincstárnak semmiféle igénye nincs, hanem azok tisztán az illetők magántulajdonát képezik. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérek most már t. ház, azon másik kérdésre, melyet ma említett Herman képviselő ur. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy mire való ez az egész tárgyalás, hiszen az egész városban köztudomású dolog, miudenfelé beszélik, hogy a szerződés meg vau kötve az illetőkkel és azon pénzintézettel, mely az eladást közvetíti, illetőleg a péuzt kölcsönzi. Hát t. ház, ez csakugyan nem I titok, valósággal igy van, de nincs benne semmi csodálni való; mert a kormánynak, felfogásom szerint, másként nem is lehetett eljárnia és igen könnyelmű volna az a pénzügyminister, a ki a törvényhozás hozzájárulását kérné oly törvényjavaslatra, a melynek végrehajtása iránt nincsen biztosítva. (Igaz! Ugy van! jobb/elől.) Es hogy van-e ebben sérelem, méltóztassék magából a szerződésből megítélni, melyben ki van mondva, hogy a vevőre nézve a szerződés csak akkor válik jogerejüvé, ha az üzlet megkötését a törvényhatóság helybenhagyta és viszont a kincstárra nézve akkor, ha a törvényhozás a szerződés megkötéséhez beleegyezését adta. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hogy itt hol van sérelem és hol van mellőzve a törvényhozás befolyása, azt — méltóztassék megengedni — én nem vagyok képes belátni. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérek t. ház, felszólalásom talajdonképi tárgyára, arra, hogy miért kérem én a t. házat, hogy ne méltóztassék hozzájárulni azon indítványhoz, miszerint a törvényjavaslat újabb megvitatás végett visszautasittassék aa igazságügyi bizottsághoz. Az, t. ház, kétséget nem szenved, hogy a házszabályok, de a dolog természete szerint is a képviselőháznak mindig jogában áll a tárgyalás bármely stádiumában az ügyet visszautasítani valamely szakbizottsághoz. De méltóztassék megítélni, hogy vájjon föltétlenül oda lett volna utasítandó ezeu ügy és tehető-e a kormánynak az a szemrehányás, hogy mulasztást követett el, midőn nem kérte, hogy ezen törvényjavaslat az igazságügyi bizottsághoz utasittassék ? Hiszen a t. ház nem mindig szokta ezen eljárást követni és a gyakorlat bizonyítja, hogy az igazságügyi bizottság hatásköre igen sok esetben ugy értelmeztetett, hogy az nem ily teendőkre, hanem az igazságügyi törvényjavaslatok előkészítésére van hivatva. (Ellenmondások a bal- és a szélső baloldalon.) Hivatkozhatom a ház naplóira, számtalanszor megtörtént, de hivatkozhatom a praxisra, hogy volt számtalan eset, midőn nem ily szerződések — megengedem, hogy ez is fontos, mert 5 millióról van szó — hanem 100 millióra menő birtokeladásról vagy vasút vételéről szóló szerződések tárgyaltattak a nélkül, hogy az igazságügyi bizottsághoz utasíttattak volna. Hibáztatni tehát a kormányt azért, hogy ezen esetben azon eljárást követte, mely az eddigi gyakorlat szerint számtalanszor követtetett, teljességgel nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobb/elöl.) De midőn elismerem a háznak ezen jogát, ez esetben, különösen a kérdés mai stádiumában nem tartom azt alkalmazandónak. Ha ezen törvényjavaslatra nézve bármely korábbi stádiumban, akár benyújtása alkalmával, akár. mikor a pénzügyi bizottság beadta jelentését, akár, mikor a törvényjavaslat napirendre tűzetett, kívántatott volna, hogy az igazságügyi bizottság meghallgattassák, sem én, sem a kormány, sem a többség azt nem ellenezte volna. És ha én most ellene szólok, ezt nem azért teszem, mintha az igazságyügyi bizottság eljárásától bármi okom volna tartani, hanem teszem tisztán gyakorlati szempontból; mert ha a t. ház csakugyan az igazságügyi bizottsághoz küldené és ha az igazságügyi bizottság lelkiismeretesen akarna a kérdésben eljárni és ha a t. ház az igazságügyi bizottság véleményében teljes megnyugvással akar megbízni, akkor nem elégséges az, iiogy a bizottság egy-két nap alatt fusson át a tárgyon, hanem mindenesetre tüzetesen kellene megvitatni és az okmányokat áttanulmányozni. (Egy hang a szélső baloldalon: Es ez baj?!) Igen, ez baj és főleg baj azért, mert nem csak egy pár napi halasztásról van szó, hanem, a mint Horánszky t. képviselő ur is megjegyezte, hogy nem tesz semmit, ha a kérdés három—négy hónapig elodáztatik, de véleményem szerint igen is baj, ha ezen kérdés elodáztatik, mert itt politikai kérdésről is van szó, a melynek hosszabb időre való függőben hagyása izgatás tárgyát képezhetné. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások : Honnan izgatnának ?) Hogy honnan, azt nem nevezem meg, de mindenesetre akadnának, a kik, ha a kérdés függőben maradna, fel fognák használni az időközt srra, hogy az elégedetlenek közt izgatás tárgyává tegyék azok, kik ezt a maguk érdekében levőnek tartják, a mit pedig én részemről elkerülni akarok. (Helyeslés a jobboldalon.) De van más ok is, a miért kérem, hogy 22*
