Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-115

115. országos ülés jnnius 3. 18S2. 167 különböző közigazgatási és bírósági eljárásnak tárgya volt. Hogy a peres felek közül melyiknek van igaza, abban dönteni különben sem a képviselőház volna hivatva, hanem a biróság. Itt kérdés, hogy a summám jus mellett a törvényhozás a biróság Ítéletét szigorúan érvényesíteni akarja-e, vagy helyesebbnek tartja-e, hogy azon vidék fontos közgözdasági és családi érdekeit érintő kérdések oly megoldást nyerjenek, mely a kincstárra nézve nem hátrányos és az ottani lakosságot is megnyugtatja. {Helyeslés a jobbóldalon.) Azt is méltóztatott mondani, bizonyos tacticából történik az, hogy akkor kerül a javaslat a ház tárgyalása alá, midőn a szerződések már meg vannak kötve. Engedelmet kérek, hisz ily törvényjavaslatot addig, mig a szerződő felek maguk között megállapodva nincsenek, a mig a szerződések megkötve nincsenek, nem is lehet a ház asztalára tenni; addig a ház a tárgyalásba nem bocsátkozhatik, mig a dolog ezen oldalról nem perfect; (ügy van a jobboldalon) a törvényhozásnak joga van azután rámondani a helybenhagyást és joga van visszautasítani a törvényjavaslatot, de azt mondani, hogy a törvényjavaslat még előbb nyújtandó be, mint mikor a szerződések megköttettek, az nemcsak a parlamenti gyakorlattal, hanem egyáltalán lehetetlenné tenné ugy a törvényhozásnak, mint a kormánynak minden működését ily ügyekben. {Helyeslés a jobboldalon.) Mindezeknél fogva természetesen nem végezhetem beszédemet mással, mint a mivel első beszédemet végeztem, hogy a javaslatot, mely a kincstárra nézve nem hátrányos és az illető felekre nézve is kielégítő, nemcsak elfogadandónak, hanem igazán az ottani viszonyokat tekintve, üdvösnek tartom. Kérem a t. házat, méltóztassék azon évtizedes, évszázados perlekedéseknek, izgalmaknak és rendezetlen viszonyoknak, melyek épen e kérdés függőben tartásának következményei, e törvényjavaslat elfogadása által véget vetni. {Helyeslés jobbfelöl.) A mennyire nem lett volna kifogásom az ellen, ha a tárgyalás előtt a törvényjavaslat az igazságügyi bizottságnak adatott volna ki, most azt nemcsak szükségtelennek, hanem veszélyesnek is, {Ellenmondás a szélső baloldalon. Halljuk! jobbfelöl.) vagy legalább is hátrányosnak tartanám. Méltóztassanak elhinni, midőn azon ponton állunk, hogy egy hosszas izgalmakat keltett ügy végbefejezéséhez közel áli, akkor a törvényhozásnak minden olyan határozata, olyan intézkedése, mely az elégedetlen felek egyikének vagy másikának állításaira némi súlyt látszik fektetni, ezen elégedetlen felek aspiratióját annál inkább éleszti. (Ugy van! jobbfelöl.) Megengedem, hogy a [ kinek joga van, az azt minden körülmények közt érvényesítheti, de hogy az izgatók, a kik alaptalan igényekkel állnak elő, sokkal nagyobb súlylyal folytathatják izgatásaikat, ha a törvényhozás intézkedése nekik igazat látszik adni, mint hogy ha ez nem történik, az kétségtelen. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt is méltóztassék figyelembe venni, hogy a kinek alapos joga, igénye van, az érvényesíthetni fogja azt bármilyen clausulával vagy canielával, a kinek pedig igénye alaptalan, az ugy sem fogja érvényesíthetni semmi körülmények közt. Ennélfogva kérem a t. házat, hogy minden egyéb javaslat mellőzésével, méltóztassék a töt vényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Krisztinkovich Ede: Méltóztassék a t. ház megengedni, hogy az előttem szólottaknak az általam beterjesztett határozati javaslattal ellenkező előadásaival kissé foglalkozzam. Mindenelőtt Dániel Pál képviselő ur azt mondotta, hogy a szerződések eddigelé a községekkel köttettek és a községek azután saját belügyüknek tekintették, hogy kik közt és hogyan oszszák fel azon birtokokat. Ezt az előadást, mely ugy látszik, egyik érv, mert most ismételte az előadó ur is, tagadom. Erre nézve az első privilégium — a Mária Terézia-féle, melyet Dániel képviselő ur kétségbe vont, vájjon tisztelni óhajtanám-e? — az első privilégium határozottan azt mondja, hogy ne a községek belügyének tekintessék a felosztás, hanem az összes községekének, még pedig akként, hogy a felosztást a kincstár, illetőleg a privilégiumot kibocsátó fogja ratificálni. így hangzik : „Ueber die geschehene Individual Grundzutheilung ordentliehe G-rund-Bücher zu formiren und diesfalls unserer Banatischen Landes-Stelle mittelst des von und zu ernennen kommenden Individui die vollkommene Einsicht der Operatioa zu belassea gehalten". Ez volt az első okmány, melyen a birtoklás alapul, az utolsó pedig szintén fejedelmi irat, melyet ő Felsége Ferencz József 1870. september 25-én kiadott : „Ueber die Frage, wie die künftigen Bezichungeu der Districts-Insassen untereinander zu ordnen, und insbesondere wie, die vorbehaltene Veríheilung der Ablösungs-Gründe durchzuführen sei, hat der Minister des Iunern seiner Zeit die wohlervrogenen Anträge an Seine Majestät zu erstatten". Ez a két szélső fejedelmi irat. Egyik az első, másik az utolsó fejedelmi szó és mind kettő az individuális elosztást elrendeli és mindkettő a fejeielemhez való felterjesztést helybenhagyás végett, szintén meghagyja. De épen Dániel képviselő ur ezen argamentatiója ellen felhozható az, a mit a t. pénzügyminister ur mondott. Bocsásson meg a t. pénz-