Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-115

164 Ha. országos ülés JBÜÍHS 3. 1882. Elnök : Szólásra többé senki sincs fel­jegyezve. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat és Krisztinkovich képviselő urat, minthogy az általa beadott határozati javaslatot többen aláirtak. Rakovszky István előadó: T. ház! Azt hiszem, hogy a tárgy minden oldalról annyira kimerittetett, hogy nekem sok hozzáadni valóm nincsen. Kezdem azon, hogy mindazon indokok, az ügy történeti előadása és mindazok, mik abból az ügyre vonatkozólag felhozattak, nem új dolgok, mert hiszen maga a kormány rész­letes indokolásában előterjesztette, a pénzügyi bizottság jelentésében is érintette és épen ezért nem tartottam szükségesnek bevezető beszédem alkalmával azokra részletesen refleetálni; azon­ban már akkor is bátor voltam utalni arra, hogy a törvényjavaslat mellé csatolt indokolásban részletesen elő vannak sorolva az ügy egyes fázisai és igy semmiféle új dolog, mit akár a kormány, akár a bizottság elhallgatott volna, nem rejlik a kérdés alatt, valamint nem volt új — a mit mint új és hathatós argumentumot, oly örömmel méltóztattak üdvözölni — az sem, hogy annak idejében 8 millió frtot kért az állam e földért. Igenis akkor, mikor per tárgya volt az ügy, a kormány s az állam azon bir­tokokért 8—9 millió forintot követelt; a mint az számokkal ki van tüntetve magában az indo­kolásban is. De nem az képezi a törvényjavaslat alapjául szolgáló viszonyoknak súlypontját, hogy vájjon 9 milliót, többet vagy kevesebbet kapjunk-e, hanem az, hogy vájjon azon vidéknek köz­gazdasági és közkormányzati érdekeinél fogva méltányos, czélszerü és helyes-e az államnak és a kincstárnak a szorosan vett jogi alapon meg­maradni ? Az sem vonatott kétségbe, mit a t. szónokok közül néhányan igen szép apparátussal bebi­zonyítottak, hogy az állam és kincstár tulajdon­joga kétségtelen. Ezt állította a kormány indo­kolásában, ezt állította a bizottság jelentésében és azt hiszem, hogy nem is lehet czélja, nem is lehet szándéka bárkinek azt mondani erről a helyről, vagy bármely hivatalos helyről, hogy az állam tulajdonjoga kétségbe vonható; nem is állíttatott ez, de tény az, mit minden felhozott adat bizonyít, hogy ezen tulajdonjog mellett számos oly viszony van, mely első sorban azon kerületek magán- és birtokviszonyait zavarja, másodsorban pedig a kincstár tulajdonjogát szin­tén némileg korlátozza. (Egy hang a szélső bal­oldalról: Sáp!) Most nem volt sápról szó, sem Gödiről, de ha méltóztatik közbeszólani, hát első sorban határozottan tiltakoznom kell az ellen, hogy valakinek egyik vagy másik oldalról joga legyen általánosságban vádat emelni, hogy azok, a kik szavaznak, érdekelve vannak, mert egy vagy más kedvezményben részesülnek, a mint azt Orbán Balázs képviselő ur tette, azt mondván, hogy olyanok is ülnek itt, a kiknek ily el­adásra került földjeik vannak. Méltóztassanak megmutatni, hogy ki az, a ki részt vesz a tár­gyalásban és szavaz daczára annak, hogy köz­vetlenül érdekelve van és én leszek az első, ki kárhoztatni fogom az eljárást, de általános, alapnélküli gyanúsítások fegyverével élni nem méltányos. Egyik oldalról sem talált ellenzésre azon megjegyzés, hogy a ki az egyik félnek képviselője, legyen az 100 ezer frtért, 5 írtért, vagy ingyen, hogy az a szavazásban részt ne vehessen; hanem abból, mikor a szavazásban részt nem vesz, részt venni nem is szándékozik, mikor a tárgyalásokban részt nem vesz, hogy abból örökösen visszatérő fegyvert kovácsoljanak és azt mondják, mint Herman Ottó képviselő ur tette, hogy eljött ide 13 év után, hogy szavazatát latba vesse — a mit nem tett és tenni nem fog — ebből sem pártérdekből, sem bármi más érdekből fegyvert kovácsolni nézetem szerint nem méltányos. Azt méltóztatnak mondani, hogy furcsa gazdálkodás, a hol a hátralékok annyira fel­szaporodtak, hogy azután ezzel a birtok érték­telenségére következtetést vonjunk. Bocsánatot kérek, sem én mint előadó, sem a kormány, sem a kormánypárt részéről erre súlyt nem fek­tettünk és soha nem állította senki, hogy a birtok értéktelen, mert a haszonbérek rendetlenül folynak be; felhozatott a tetemes hátralék annak jeléül, hogy a birtok rendezetlensége következ­tében még ezen csekély haszonbér összeg sem folyt be; de az ár olcsóságára nézve nem ho­zatott fel indokul, erre nézve magam mondtam, hogy igenis, ha itt rendes, kétségtelen és minden egyéb mellékkörülményektől ment birtok el­adásáról volna szó, ahhoz képest olcsó volna az ár. De az ár megállapítása itt nem attól függ, hogy milyen értékes területről van szó, hanem attól, hogy itt évszázados folytonos izgalomnak forrását akarjuk megszüntetni; attól függ, hogy egy évszázados birtoklásnak ez iránti igényeit egyezség utján kielégíteni előnyösebbnek tartjuk, mint a summum jus kíméletlen érvényesítését. (Zaj a baloldalon.) A képviselő urak most ez ellen protestál­nak és méltóztassanak megmondani, hogy ha egy magánosnak telepítvényneum birtokán nem 9 ezer, hanem csak 2 — 300 család bérleti vi­szonyok következtében a birtokos által beperel­tetnének és egyszerűen bírósági eljárással de­possedáltatnának, milyen eljárásnak mondatnék az a magán ember részéről. Volt rá példa, a hol kisebb haszonvételi viszonyok következtében a birtokos kénytelennek érezte magát az illetők­nek tömegesebb beperlésére és az egész sajtó

Next

/
Oldalképek
Tartalom